Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelõs biztos a következõket nyilatkozta: „Sokan továbbra is súlyos nehézségekkel szembesülnek az álláskeresés során. E probléma különösen nagy a tartós munkanélküliséggel küzdõk esetében. A 2014. évi országspecifikus ajánlásokban megfogalmazottaknak megfelelõen a tagállamok részérõl további erõfeszítések szükségesek a munkahelyteremtés elõmozdítása és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén, mindenekelõtt aktív munkaerõ-piaci politikák és nagyobb arányú szociális beruházás révén. Rendkívül fontos, hogy az ifjúsági garancia révén minden egyes fiatal esélyt kapjon a munkaerõpiacon. A tartós munkanélküliség terén szintén több erõfeszítést kell tennünk.”
A negyedéves áttekintés a pozitív jelek között említi, hogy a magánszektorban több munkahely jött létre, különösen a szolgáltatások terén, és a munkanélküliség kismértékû csökkenést mutat. A jelenlegi foglalkoztatási szint (körülbelül 224 millió foglalkoztatott) azonban még mindig nem éri el a válság elõtti szinteket (2008 közepén mintegy 230 millióan dolgoztak). A munkanélküliségi ráták továbbra is a történelmi csúcsok közelében maradnak (2014 áprilisában 10,4% volt a 2013 elsõ felében megfigyelt legmagasabb, 10,9%-os rátát követõen).
A tagállamok között nagyarányú különbségek tapasztalhatók a munkanélküliségi rátákban. Az álláshelyek minõsége szintén aggodalomra ad okot: a foglalkoztatás növekedését ugyanis elsõsorban a határozott idõre szóló szerzõdéssel vagy részidõben kínált állások eredményezik. Rendkívül aggasztó, hogy a tartós munkanélküliség aránya a legmagasabb munkanélküliségi rátákkal jellemezhetõ országokban továbbra is nõ.
A 25 év alatti fiatalok munkaerõ-piaci helyzete is problematikus maradt: körükben 2014 áprilisában 22,5%-os munkanélküliségi arányt mértek, a foglalkoztatás növekedése pedig elsõsorban az idõsebb (55-64 év közötti) munkavállalókat érintette. A fiatalokat érinti legsúlyosabban az alulfoglalkoztatottság is, akik ennek hatására gyakran úgy érzik, nincs értelme munkát keresniük.
Az oktatásból a munka világába történõ átmenet támogatása érdekében a Bizottság országspecifikus ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára az állami foglalkoztatási szolgálatok, az oktatás és a képzés javítása, a tanulószerzõdéses gyakorlati képzések fellendítése és az ifjúsági garancia haladéktalan végrehajtása érdekében.
A nõk foglalkoztatottsága továbbra is elmarad a férfiakétól
Bár az elmúlt évek során a nemek közötti aránytalanság némileg csökkent az EU-ban, a legfrissebb adatok tanúsága szerint a nõk esetében a munkanélküliség kisebb arányban csökken. Ráadásul a nõk jellemzõen valamennyi korcsoportban alulfoglalkoztatottak (ide tartozik a nem önkéntes részmunkaidõs munkavégzés). A tagállamok között jelentõs különbségek figyelhetõk meg a nõk munkaerõ-piaci részvételének aránya és a ledolgozott munkaórák között.
A Bizottság számos tagállamhoz intézett országspecifikus ajánlást annak érdekében, hogy ösztönözzék a nõk munkavállalását, mindenekelõtt minõségi és megfizethetõ gyermekgondozás biztosításával, valamint a foglalkoztatást hátráltató pénzügyi tényezõk csökkentésével. A nõk munkaerõ-piaci részvételének növelése alapvetõen fontos az EU 2020-ra vonatkozó stratégiájában kitûzött foglalkoztatási célok (a 20 és 64 év közöttiek 75%-a rendelkezzen munkaviszonnyal) eléréséhez.
Migráns polgárok: jobb foglalkoztatási és végzettségi mutatók
Az unióbeli munkavállalók mobilitásával kapcsolatos legújabb tendenciák megerõsítik, hogy a migráns polgárok a helyi lakosoknál nagyobb arányban rendelkeznek munkaviszonnyal, viszont nem veszik nagyobb arányban igénybe a szociális biztonsági szolgáltatásokat, mint a helyiek. Az elemzések szerint a mobilitás 2010–2011 között csökkent az EU-ban, de 2012-2013 során újra fellendült, habár az egyes országok között markáns különbségek figyelhetõk meg. A gazdasági válság által leginkább sújtott országokból távoztak a legtöbben, hogy más tagállamokban vagy az EU-n kívül munkát vállaljanak.
A válság elõtti évekhez (2004–2008) viszonyítva az EU-n belül a déli országokból érkezõ munkavállalók száma 38%-kal nõtt, míg a legtöbb migráns munkavállalót adó két országból, Lengyelországból és Romániából egyaránt kevesebben érkeztek (-41%, illetve -33%). A déli országokból érkezõ migráns munkavállalók mára az Unión belül más tagállamba költözõk 18%-át jelentik (korábban az arány 11% volt). 2009–2013 között a valamelyik másik uniós tagállamba költözõk 58%-a még valamelyik közép- vagy kelet-európai ország állampolgára volt, bár a 2004–2008 közötti adatokhoz (65%) viszonyítva már ekkor csökkenés volt megfigyelhetõ.
A migráns uniós munkavállalók célpontja egyre többször Németország, Ausztria, Belgium és a skandináv országok. Spanyolország és Írország mára kevesebb munkavállalót vonz. A két legnépszerûbb ország Németország és az Egyesült Királyság.
A korösszetételt tekintve az Unión belüli migránsok továbbra is jellemzõen fiatalok, de a 15–29 évesek aránya csökkent (48%-ról 41%-ra). A migráns uniós munkavállalók a korábbinál magasabban képzettek: míg 2004–2008 között a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya 27% volt, mára ez az arány 41%-ra nõtt.