A pénztárak államosításakor a kormány azzal fenyegette a tagokat, ha maradnak, nem kapnak állami nyugdíjat. A hárompilléres rendszerben az állami nyugdíj 75 százalékát kapták volna a tagok, a fennmaradó részt a magánpénztár adta volna − a harmadik pillér az önkéntes kiegészítés. A fenyegetés hatott, mintegy százezer fõ azonban ennek ellenére ragaszkodott tagságához, a magasabb jövedelmek utáni nagyobb tagdíj biztos és az állam által nem befolyásolt járadékot garantál.

Az AB döntésével − feltételezve, hogy abban nem a szabályok átalakítására utasítja az országgyûlést, hanem megsemmisíti a vonatkozó szövegrészt − ez a kör kényelmesen hátradõlhet. Sokkal jobban járnak majd ugyanis a bontott konstrukcióval, mint az állami rendszerbe visszalépõk.

Azt nagyjából borítékolni lehet, hogy az állami nyugdíjak nem fognak érdemben emelkedni, sõt a szabályok további szigorítása, a járadékok konzervatívabb indexálása a nyugdíj értékének jelentõs csökkenéséhez vezethet. Ehhez képest a mnyp-tagok saját számláin gyûjtött tagdíjból származó járadékot az állam nem csökkentheti. Az állami nyugdíjrészhez viszonyítva így ez jelentõsen fel is értékelõdhet az eredeti arányhoz képest. Persze felmerülhet a kérdés, etikus-e, hogy százezer fõnek az aktívak fizetnek nyugdíjat, miközben õk csak részben tették meg ugyanezt.