Az elmúlt évben tapasztalt erõteljes növekedés nem minden régióban éreztette azonos mértékben kedvezõ hatását. A feltörekvõ piacokon, elsõsorban Latin-Amerikában, a helyi tõke- és valutapiac zavarai következtében lassult a vagyonnövekedés. A kelet-európai régió egészét tekintve szintén, majdnem egy százalékponttal 11,2 százalékra esett vissza a növekedés, bár még így is több mint kétszerese volt Nyugat-Európa növekedési ütemének (+5,2 százalék). Ami a hosszú távú növekedést illeti, a régió továbbra is a növekedés éllovasának számít: a 2000 óta tapasztalt átlagosan mintegy 14,5 százalékos éves növekedéssel világviszonylatban még mindig a legjobban teljesít. Mindezek ellenére 2007 óta a régió számos országában – fõként a kelet-európai uniós tagállamokban – több fokozattal lanyhult az eszközfelhalmozás. A vagyonosodás reálértékét tekintve, azaz az általános inflációs rátát figyelmen kívül hagyva a kelet-európai ütem évi 6 százalékra csökken; ez megközelítõleg azonos Latin-Amerika valós növekedési ütemével (+5,5 százalék), viszont jelentõsen elmarad Ázsiához képest (Japán kivételével), amely az ezredforduló óta majdnem évi 10 százalékos növekedést produkál. „A nehéz helyzet ellenére a kelet-európai eszközöket összességében pozitív tendenciák jellemezték az elmúlt két évben” – mondja Michael Heise, az Allianz vezetõ közgazdásza. „Ez azt mutatja, hogy a felzárkózási folyamat továbbra is zavartalanul zajlik a régióban. Az ukrán válság súlyosbodásával azonban újabb sötét felhõk gyülekeznek a láthatáron.”

A magyar háztartások pénzeszközállománya 5,7 százalékkal nõtt 2013-ban – ez az ütem elmarad a kelet-európai uniós tagállamok régiós átlagától (7,1 százalék). Az értékpapírpiac jelenlegi fellendülése viszont kifejezetten javára vált a magyar háztartásoknak, amelyek így 14,8 százalékkal növelték értékpapírvagyonukat. Ezzel szemben az életbiztosítási és nyugdíjvagyon meglehetõsen csekély (+3,3 százalékos) mértékben növekedett, a banki megtakarítások pedig éppenséggel 4,7 százalékkal csökkentek. Ennek következtében 2013 végén a teljes pénzeszközállomány 51 százaléka értékpapírokból, 34 százaléka bankbetétekbõl állt, míg az életbiztosítási és nyugdíjvagyon csak 11 százalékra volt tehetõ. 2007 óta a háztartások teljes pénzeszközállománya 19 milliárd euróval, illetve 22,9 százalékkal nõtt.

2013-ban nemcsak a vagyonosodás volt jelentõs; az adósságnövekedés (a jelzálogadósságot is ideértve) is egy fokozattal feljebb kapcsolt. 3,6 százalékkal az adósságnövekedés gyorsabb volt, mint a válság kitörése óta bármelyik évben. Ettõl függetlenül a globális adósságráta (az adósság nominális gazdasági teljesítmény arányában kifejezett értéke) valamelyest ismét csökkent a múlt évben, fél százalékponttal 65,1 százalékra esett vissza. Az adósságráta 2009 óta tartó csökkenése jelenleg 6,4 százalékponton áll. Ez a tõkeáttétel-csökkenés azonban kizárólag a fejlett országoknak tulajdonítható, azon belül is legfõképp az USA-nak, ahol az elmúlt négy évben 15,5 százalékpontot sikerült lefaragni a rátából. A feltörekvõ piacokon ugyanakkor a gazdasági teljesítmény arányában is többé-kevésbé folyamatosan nõ az adósságteher. A kelet-európai régió egészében a lakosság adóssága 13,2 százalékkal 760 milliárd euróra emelkedett 2013-ban, bár ez az elmúlt években tapasztalható növekedés kizárólag azoknak az országoknak – különösen Oroszországnak és Törökországnak – tulajdonítható, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Az Európai Unió országaiban az adósságnövekedés lényegében megtorpant. A magyar háztartások az elmúlt három évben összességében majdnem 20 százalékkal még csökkentették is adósságukat. Az elmúlt évek féktelen hitelnövekedése ellenére nincs még egy olyan régió, ahol az általános gazdasági teljesítmény arányában kifejezett adósságráta olyan alacsony lenne, mint Kelet-Európában: 2013 végén a regionális adósságráta 22,6 százalékon állt; a régió uniós tagállamaiban a ráta ennél jóval magasabb, átlagosan 34 százalék volt, ez azonban a vizsgált országokban még mindig alatta marad az 50 százalékos határértéknek; Magyarországon a ráta jóval a 2010-es csúcs (42,8 százalék) alatt 31,5 százalékot ért el.

Ez azt jelenti, hogy a globális nettó pénzeszközállomány (bruttó pénzügyi vagyon mínusz adósság) 2013-ban kétszámjegyû növekedést produkált (+12,4 százalék). A leggazdagabb országok rangsorában (egy fõre esõ nettó pénzeszközállomány; lásd a táblázatot) elsõsorban az árfolyamhatásoknak köszönhetõen néhány ország helyet cserélt, Japán például két hellyel hátrébb került. A listát egyértelmû elõnnyel a második helyezett USA-val szemben továbbra is Svájc vezeti. Globális összehasonlításban Magyarország 2013 végén a 30. helyen állt, az egy fõre esõ nettó pénzügyi vagyon átlagosan 7152 euró volt, ezzel a kelet-európai országok rangsorában a harmadik helyet foglalja el Szlovénia és Csehország mögött, de csak hajszállal elõzi meg a tavalyi év harmadik helyezettjét, Horvátországot.

Az idén az Allianz elsõ ízben szintén a „vagyonmátrix” segítségével vette górcsõ alá a vagyoneloszlás helyzetét az egyes országokban. Az eredmények nem feltétlenül mutatnak összhangot azzal az elmélettel, miszerint az egyenlõtlenségek egyre mélyülnek. Valójában az elemzésben vizsgált országok közül több is akad, ahol a vagyoneloszlás lényegében nem sokat változott, sõt, még javult is az elmúlt évtizedben, ide többségében a feltörekvõ gazdaságok, azon belül is fõként a latin-amerikai országok tartoznak. A legtöbb kelet-európai országban szintén (valamelyest) javult az eloszlás az elmúlt évtizedben, köszönhetõen a társadalom nagy részére kiterjedõ vagyonosodás viharos jellegének. Az egyik ország, amelyik nem illik ebbe a képbe, Oroszország, ahol – hasonlóan a fejlett gazdaságokban fennálló helyzethez – a korábban is éles vagyonbeli különbségeket az elmúlt évek csak tovább fokozták: a vizsgált országok többségében romlott a vagyoneloszlás helyzete, a leggazdagabb tíz százalék vagyona arányaiban tovább gyarapodott. Ez a tendencia az USA-ban a legmarkánsabb. Ezzel együtt több európai országban (pl. Franciaország, Svájc, Írország és Olaszország) is jelentõsen nõtt az egyenlõtlenség. A vagyonosodás válságot követõ lelassulása a jelek szerint a vagyoni alsó és középosztályt különösen súlyosan érinti. „A politikai következmények világosak: az egyenlõbb vagyoneloszlást szorgalmazóknak nem a vagyonosodás korlátozására kell törekedniük adók és illetékek kivetésével, hanem mindent, amit csak lehet, meg kell tenniük az általános vagyonosodás elõsegítése érdekében. A növekedés a társadalmi igazságosság elérésének legjobb módja” – mondja Michael Heise.

A vagyoni helyzet szerinti globális osztályokon alapuló elemzés megerõsíti ezt a heterogén képet. A vizsgált országokban 2013-ban mintegy 912 millió ember rendelkezett közepes mennyiségû nettó pénzügyi vagyonnal. A globális vagyoni középosztály felemelkedésének hajtóereje különösen akkor válik szembeötlõvé, ha hosszabb távon vizsgálódunk: az ezredforduló óta a globális vagyoni középosztályba tartozók aránya megkétszerezõdött Latin-Amerikában, Ázsiában pedig hétszeresére nõtt; Kelet-Európában szintén mintegy háromszorosára nõtt az arányuk: jelenleg közel 60 millió ember tartozik ebbe az osztályba. A középosztály gyors növekedése azonban nem mindenki számára sikertörténet. Fõként a fejlõdõ országokban jellemzõ, hogy ma kevesebben rendelkeznek „nagy vagyonnal”, mint az évezred kezdetén. Mindent összevetve bõ 65 millió ember csúszott vissza a „vagyoni felsõ osztályból” az elmúlt években. Ezek a tendenciák az USA-ban, Japánban, Franciaországban és Olaszországban – azaz minden olyan országban, ahol a vagyoneloszlás országos szinten egyébként a sokkal „kevésbé egyenlõ” irányba mozdult el – a leghangsúlyosabbak.

A vagyoni alsó osztály (az egy fõre esõ nettó pénzügyi vagyon átlagosan kevesebb mint 5300 euró) tagjainak száma az utóbbi években viszonylag változatlan maradt: mintegy 3,5 milliárd ember sorolható ide, ami elsõsorban a jelentõs népességnövekedés hozadékának tekinthetõ. Ha a tendenciánál figyelembe vesszük ezt a természetes növekedést, azt látjuk, hogy a számok mögött valódi fejlõdés rejtõzik: az elmúlt 13 évben majdnem félmilliárd embernek – és majd’ 40 millió kelet-európainak – sikerült felkapaszkodnia a globális vagyoni középosztályba. „Ez az adat minden más mutatónál jobban jelzi, hogy globális összehasonlításban egyre többen válnak a globális jólét részeseivé. Globális szemszögbõl nézve tehát semmiképp sem állíthatjuk, hogy nõnének az egyenlõtlenségek” – mondta Michael Heise.