A Kárpát-medence valaha feljegyzett legnagyobb kárt okozó földrengése 1763. június 28-án történt Komárom térségében. Az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont legfrissebb kutatásai arra derítettek fényt, hogy a földrengés máshol pattant ki, mint az elmúlt negyed évezredben tudni véltük – írja a Magyar Tudományos Akadémia.

A kutatásának nemcsak tudománytörténeti jelentősége van, hiszen egy térség földrengésveszélyeztetettségének mértékét jelentősen befolyásolják a múltban történt legerősebb földrengések.

A komáromi földrengés térségünkben különleges, hiszen sok halálos áldozata volt, és az anyagi károk is jelentősek voltak. A tudomány szempontjából azonban az adja nagy értékét, hogy Mária Terézia utasítására részletes összeírás született a környező falvakban, illetve Komáromban esett károkról, amelyekből a magnitúdóra, illetve az epicentrum helyszínére is lehet következtetni.

A halottak száma 200-300 között lehetett. Majdnem háromszáz épület teljesen elpusztult Komáromban – közöttük hét templom –, és több száz további rongálódott meg. Nagyok voltak az épületkárok Győrben is, ahol a belváros összes háza megsérült. A következő évtizedekben többször is ismétlődtek a földrengések Komárom térségében, bár ezek erőssége már elmaradt az 1763-as esettől. Akkoriban egyértelműen e régió volt Magyarország szeizmikusan legaktívabb területe, ami az építkezési szokásokban is megnyilvánult.

„A komáromi földrengés magnitúdóját az eddigi vizsgálatok egyértelműen a 6-os érték fölé teszik. Viszonyításképpen: a nemrég bekövetkezett horvátországi földrengés erőssége 6,4-es volt, tehát összevethető volt vele – mondja Timár Gábor. – A rengést nagyjából hasonló távolságra lehetett érzékelni, mint a horvátországit, még Lipcsében, Drezdában és Belgrádban is születtek feljegyzések róla.”

A múltbéli földrengések magnitúdójának meghatározásának egyetlen módja, hogy az összes korabeli dokumentum felkutatása után térképre helyezzük a feljegyzett károk és a természeti környezetben megfigyelt változások mértékét.

A múltbéli kutatások során legalább harminc kárleírást sikerült összegyűjteni az 1763-as komáromi földrengésről a város 150 kilométeres körzetéből. Minthogy az eset a reggeli órákban történt, miseidőben, a leírások jelentős része egyházi forrásokból származik. További fontos információk állnak rendelkezésre a megyék és városok Királyi Helytartótanács részére készített jelentéseiben. Ha e feljegyzések helyszíneit a térképre helyezzük, akkor átlagosan egymástól 40 kilométeres távolságban lévő mintavételi pontokat kapunk. Ezek alapján meg lehet határozni, hogy hol lehetett a legnagyobb valószínűséggel a földrengés középpontja (epicentruma). E módszer alapján kiderült, hogy a rengés középpontja a komáromi vártól keletre-északkeletre lehetett, a Duna északi partján (a mai Szlovákia területén).

Új információt hozott a kutatásba három új, eddig még nem értékelt adatbázis számbavétele. Ezek közül a legfontosabb a falvakbéli adózókat ért károk felmérésének adatait tartalmazta. E falvak a Csallóközben és a mai Komárom megyében találhatók. Így Komárom 30 kilométeres körzetében 50-60 faluból nyertünk adatokat.

Egy Mária Terézia-forint 11,7 gramm ezüstöt ért. A falvak nagy részében az egy háztartásra eső átlagos kár nem haladta meg az egy forintot, de ahol igazán erős volt a rengés, ott a hét forintot is elérhette. Voltak emellett más, újonnan értékelt adatok is. Feljegyezték például, hogy több helyen a kutakból zavaros víz tört fel. Ez annak következménye volt, hogy a földrengés következtében fellépő térfogatváltozás a kútba préselte a rétegekből az iszapot. Ha ez a hullám elég erős, akkor akár az egész híg iszap kibuggyanhat a kút káváján is.

A harmadik, most először értékelt adatbázis a feljegyzett utórengéseket tartalmazta. Ezek a főrengésnél természetesen gyengébbek voltak, nem is lehetett őket nagyobb távolságban érezni, de helyben többet is feljegyeztek közülük.

A kutatók mindezeket az új adatokat térképre vitték. Ezeket felhasználva, de főként a komáromi és a győri intenzitásadatok alapján úgy találták, hogy a rengés epicentruma a két város közé eshetett. Nem a két várost összekötő vonalon, hanem a Győr és Komárom középponttal rajzolható, eltérő sugarú körök valamelyik metszéspontjában. A falusi károk pedig egyértelműen az északi (csallóközi) metszéspont környékén koncentrálódnak, így itt lehetett a rengés epicentruma.

A kutatók számítása szerint az epicentrum jó 25 kilométerre nyugatra volt az eddig valószínűsített epicentrumtól.