A Szolvencia II irányelvvel kapcsolatban elmondta, hogy annak Bit.-be ültetése megtörtént, az országgyûlés elõtt áll. A 2016. január elsejei céldátum ez alapján tarthatónak tûnik. A Szolvencia II-ben a korszerû kockázatkezelési gyakorlatok is megjelennek, mennyiségi (1. pillér) és minõségi (2. pillér) tekintetben is. Ennek nyomán a felügyelési módszertan is megváltozik – közölte Nagy Koppány. Várhatóan nem okoz majd sokkot a Szolvencia II-re történõ átállás, mint ahogy az alacsony kamatkörnyezet okozta kockázatot sem tartja jelentõsnek a jegybank.

Az MNB azt is felmérte, hogy milyen hatással lenne a biztosítók mérlegére, ha Szolvencia I helyett már a kettõ lenne érvényben. A vizsgálat eredményei szerint az eszközoldalt felértékelné, a biztosítástechnikai tartalékok pedig leértékelõdnének, a kötelezettségoldal tehát csökkenne. A nem-élet ágon a cash-flow hatás nem lenne jelentõs. A szavatolótõke-szükséglet megduplázódna, a tõketöbblet több mint 3-5-szeresére nõne a Szolvencia I-hez képest. Jelentõs eltérések mutatkoznak ugyanakkor az egyes intézmények között: kis hagyományos portfolióval rendelkezõ életbiztosítóknál tõkefeltöltésre lehet szükség. A tõkehelyzet ugyanakkor rendkívüli volatilis lehet, amire szintén érdemes felkészülniük a biztosítóknak – közölte Nagy Koppány.

Az MNB által végzett minõségi hatástanulmányban 100%-os volt a biztosítói részvétel. A vállalatirányítási rendszer tekintetében is elõrehaladt a szabályozás, amire a szektor teljes mértékben felkészült a jegybank igazgatója szerint, ahol elsõsorban a funkció megfelelõ ellátása a lényeg, illetve hogy ne legyenek összeférhetetlenségek. A felkészülés becsült ráfordítása 5,7 milliárd forint.

Az IMD 2 legnagyobb vitát kiváltó eleme az MNB igazgatója szerint a jutaléktranszparencia. Véleménye szerint valóban tisztázni kell annak az entitásnak a státuszát, illetve jutalmazását meghatározni, aki elvileg az ügyfelet képviseli, hogy valóban az ügyfél érdekét tudja szolgálni. Ennek meghatározásában a konzultációra nagyon nagy szükség van.