A Fellowes megbízásából készített reprezentatív felmérésbõl kiderül, hogy többség, bár maga sem bánik elég körültekintõen bizalmas adatait tartalmazó irataival, nem bízik maradéktalanul a cégek adatkezelésében sem. Az adatok megosztásának három leggyakoribb oka az ügyintézés (68 százalék), az egészségügyi ellátás igénybevétele (64 százalék) és a munkakeresés/munkavállalás (58 százalék).

Ugyanakkor a válaszadók több mint egytizede új emberek megismeréséhez és izgalmas tartalmak eléréséhez is megadja azokat. Utóbbiak esetében az adatok felhasználásának ellenõrzése igen korlátozott, a motiváció azonban, úgy tûnik, felülírja az óvatosságot.

A legkevésbé a nyereményjátékokat hirdetõ cégekben (77 százalék), a közösségi oldalakban/e-mail szolgáltatókban (71 százalék) és az online regisztrációt igénylõ site-okban (68 százalék) bíznak a válaszadók. Az online támadástól félõk 81 százaléka a közösségi oldalakon/e-mail szolgáltatókon keresztüli információátadástól tart a leginkább. Meglepõ lehet talán, hogy a felmérésben résztvevõk az e-mail címüket õrzik a legjobban. A papíralapú dokumentumok közül pedig a TAJ kártyát.

„Sokszor, sok helyen kérik adatainkat, azonban magunk is felelõsek vagyunk azért, hogy ezekkel a lehetõ legkevésbé lehessen visszaélni. Ügyelnünk kell bizalmas irataink tárolására és miután feleslegessé váltak, a megfelelõ iratmegsemmisítésre, legyen szó adóbevallásról, számlalevélrõl, banki kivonatról vagy akár választási értesítõrõl. Annak is jó, ha tudatában vagyunk, hogy azok a cégek és intézmények, amelyeknek valamiért átadjuk adatainkat, szintén felelõsek azok megfelelõ kezeléséért” – fogalmaz dr. Halász Bálint ügyvéd, adatvédelmi szakértõ.

Ha ezt nem teszik meg, márciustól akár már sérelemdíj fizetésére is kötelezhetõek. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyítható, hogy az adatkezelõ jogellenesen kezelte az adatainkat vagy az adatbiztonság követelményeit megszegte – például azzal, hogy iratainkat nem megfelelõen tárolta –, és ezzel sérülnek személyiségi jogaink, akkor bíróság elõtt úgy lehet kártérítést követelni, hogy nem kell bizonyítani, hogy abból összegszerûen meghatározható hátrány származott. A sérelemdíj mértékét a bíróság ilyenkor az eset körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, ismétlõdõ jellegére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel, egy összegben határozza meg” – világít rá egy új rendelkezésre dr. Halász Bálint.