A biztosítási adóval kapcsolatban egy kérdéskör merült fel, ez pedig a casco szerzõdéseket terhelõ 15 százalékos biztosítási adó, amit a szakma a bevezetéskor is magasnak tartott. Egyértelmûen látszik a piaci számokon és a penetráción (18%), hogy ebben a szegmensben lenne tér a fejlõdésére, amire az alacsonyabb adókulcs is pozitív hatást gyakorolna. Ez az autósok és a biztosítók mellett az állami bevételek szempontjából is pozitív lehetne, hiszen, ha nõ a casco szerzõdések száma és nõ a díjbevétel, az az adóbevételekre is pozitív hatást gyakorolna – fogalmazott Pandurics az interjúban.

A szektor 2014-ben 30,7 milliárdos adózott eredményt realizált, ami12%-os javulás a 2013-as évhez képest, de az eredmény még mindig a felét sem éri el a válság elõtti szintnek. Eközben közel évi 100 milliárd adóbevételt generál a biztosítók tevékenysége a költségvetés számára.

A szektor jövedelmezõségét több tényezõ befolyásolja, így a gazdasági növekedés és a reáljövedelmek változása egyértelmûen pozitív hatást gyakorol, a befektetési eredményre ugyanakkor negatív hatással van az alacsonyabb hozamkörnyezet.

Az alacsony hozamkörnyezetre a biztosítók is a költséghatékonyság növelésével válaszolnak: a szektor igazgatási költségszintjében 2011 óta szisztematikus, kismértékû csökkenés látszik. A piacon évek óta egyre alacsonyabbak a technikai kamatok éppen azért, mert az itt jelen lévõ cégek anyavállalatai már régóta alacsony hozamkörnyezetben mozognak. Az alacsony hozamkörnyezet menedzselésére szerencsére vannak olyan nemzetközi példák, amelyekbõl tanulhatunk. Németországban például ez a kérdéskör már évek óta a biztosítók és a hatóságok figyelmének fókuszában van.

Pandurics szerint a biztosításoknak általában véve még akár kedvez is az alacsony hozamkörnyezet és a válságot követõen még jellemzõbb kockázatkerülõ és konzervatív kisbefektetõi magatartás. A biztosítási termékek átlagos futamideje ugyanis a legmagasabb az alternatív megtakarítási termékekhez képest.

Nyugdíjbiztosítás: az egyszámjegyû növekedéssel is elégedett vagyok

Tavaly az életági díjbevétel 457,1 milliárd forint volt, ami már a válság elõtti utolsó év adatát közelíti, a folyamatos díjas szerzõdések száma ismét nõni tudott, ami a korábbi 11 évig tartó csökkenés után kiváló eredmény. Ez alapján Pandurics úgy véli, hogy piaci szinten a nyugdíjbiztosítás nyújtotta lehetõséggel a biztosítók tudtak élni, a biztosítók nagy része valószínûleg azért többet várt saját magától. Azonban fontos azt is megjegyezni, hogy az új nyugdíjbiztosítási szerzõdések jó minõségû szerzõdéseknek ígérkeznek: az adókedvezmény utólagos elvesztésének kockázata miatt minden szereplõ kiemelt figyelmet fordít az ügyfelek korrekt és teljes körû tájékoztatására, és joggal bízhatunk abban is, hogy az ügyfelek is tudatosabban döntenek a szerzõdéskötéskor.

Az MNB tavaly nyári ajánlása nyomán prudens és kockázattudatos értékesítés alakult ki a nyugdíjbiztosítási piacon, és a költségszintek is csökkentek: eltûntek a kiugró TKM-értékkel bíró termékek a piacról. Ez az MNB részérõl határozott és helyes elvárás volt, ráadásul a biztosítási szakma jövõje, reputációja szempontjából is elõremutató lépést tett a jegybank – közölte a MABISZ elnök.

Azt, hogy maga a TKM-szabályozás mennyire megelõzte a korát, jól jelzi, hogy az európai szabályozásban is ez a magyar innováció lehet a követendõ példa, mert más országokban nincs ilyen kiforrott és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezõ módszertan.

A jelenleg hatályos TKM a unit-linked termékek költségszintjét ragadják meg, a piacon ugyanakkor ún. hagyományos nyugdíjbiztosítási termékek is megjelentek, ezért a Mabisz tervei szerint idén júliustól várhatóan a hagyományos nyugdíjbiztosításokra is bevezethetõ lesz egy új TKM. Az ezzel kapcsolatos szakmai egyeztetések jelenleg is zajlanak. Pandurics egy 2015. július 1-jei bevezetést tart ma reálisnak, ami azt eredményezné, hogy minden nyugdíjbiztosítási termék (akár unit-linked, akár hagyományos) költségszintje transzparens lesz az ügyfelek számára.

A TKM minden költséget (így a jutalékokat is) magában foglalja, s az ügyfelek számára ez a legfontosabb kérdés. A TKM-értékek csökkenése a jutalékokra is pozitív hatást kell, hogy gyakoroljon, hiszen a jutalék egy költségelem, és ha az egész költségszint csökken, akkor annak elõbb-utóbb a jutalékokban is meg kell jelennie. A biztosítók bíznak abban, hogy az EU-s közösségi szabályozás szintjén is a költségtranszparencia lehet a szabályozó elv, a jutaléktranszparencia helyett – közölte Pandurics.

Kicsi, de gyorsan növõ piacok

Kedvezõ hatása volt a vezetõi felelõsségbiztosítási piacra az új Ptk.-nak, de a biztosítók teljesítményéhez való hozzájárulása ennek a szegmensnek továbbra is alacsony: az egész vezetõi felelõsség biztosítási piac nagyjából 1,5 milliárdos nagyságrendû a féléves adatok alapján, vagyis egyértelmû az alulbiztosítottság.

Ezért további növekedésre számítok, ami a teljes magyar biztosítási szakmának és a társadalomnak is érdeke – tette hozzá Pandurics.

Az egészségbiztosítási piac szintén kicsi: közel 10 milliárdos a betegségbiztosítások piaca, de 2011 óta évrõl évre jelenõsen nõ. Az ügyféligény tehát valós és létezik, a kereslet megjelenik a piacon – állítja Pandurics.

Ezzel kapcsolatban szakmának konzisztens és viszonylag régen kiforrott álláspontja, hogy a Társadalombiztosítás szolgáltatásait kiegészítõ egészségbiztosításokban kívánnak szerepet vállalni. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján van olyan kiegészítõ egészségbiztosítási modell, amely minden szereplõ számára elõnyökkel jár, és az állami, szolidaritásra épülõ egészségügyi alapellátással is kompatibilis.