Új kormányrendeletek jelentek meg a pénteki Magyar Közlönyben a pénzügyi intézményekre, a biztosítókra és a viszontbiztosítókra, továbbá a többes ügynökökre és alkuszokra vonatkozóan. Ezek az informatikai rendszerének védelmét, a biztosítók és a viszontbiztosítók szavatolótõkéjét és biztosítástechnikai tartalékait, továbbá a többes ügynöki és az alkuszi felelõsségbiztosítási szerzõdés minimális tartalmi követelményeit szabályozzák. Informatikai rendszerek védelme
A 42/2015. (III. 12.) Kormányrendelete az informatikai rendszerek védelmére terjed ki és pénzügyi intézmények, befektetési vállalkozások és árutõzsdei szolgáltatók mellett a biztosítókat és viszontbiztosítókat is érinti. E szerint a szolgáltatásaik ellátásához használt informatikai rendszer biztonságával kapcsolatban szabályozási rendszert kell kialakítaniuk az intézményeknek, amelyben meg kell határozni az információ-technológiával szemben támasztott követelményeket, valamint a használatából adódó biztonsági kockázatok felmérésére és kezelésére vonatkozó szabályokat.
Az érintett intézményeknek az informatikai rendszer biztonsági kockázatelemzését szükség szerint, de legalább kétévente felül kell vizsgálniuk és aktualizálniuk.
Ez a rendelet 2016. január 1-jén lép hatályba.
Rendelet szavatolótõkérõl és biztosítástechnikai tartalékról
A 43/2015. (III. 12.) Kormányrendelet a Magyarország területén székhellyel rendelkezõ biztosítók és a viszontbiztosítók szavatolótõkéjérõl és biztosítástechnikai tartalékairól rendelkezik.
A rendelet értelmében a biztosító vagy viszontbiztosító köteles a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerzõdésekkel kapcsolatos kötelezettségei tekintetében biztosítástechnikai tartalékot képezni, melynek értéke annak az aktuális összegnek felel meg, amelyet a biztosító vagy a viszontbiztosító fizetne, ha a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeit azonnal egy másik biztosítóra vagy viszontbiztosítóra ruházná át.
A biztosítástechnikai tartalékok értéke a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összege. A legjobb becslés értéke a jövõbeni pénzáramok jelenértékének valószínûséggel súlyozott átlagának felel meg, amelyet a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe figyelembevételével, aktuális és hiteles információkra, valamint valós feltevésekre támaszkodva, megfelelõ, alkalmas és releváns aktuáriusi és statisztikai módszerekkel kell kiszámítani.
A kockázati ráhagyás értéke akkora, hogy a legjobb becslés értékéhez történõ hozzáadásával a biztosítástechnikai tartalékok nagysága megegyezzen azzal az értékkel, amelyre egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek átvállalásához és teljesítéséhez szüksége lenne.
A rendelet szerint bizonyos feltételek teljesülése esetén az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási szerzõdésekbõl eredõ kötelezettségek kiszámítása során illeszkedési, illetve volatilitási kiigazítás alkalmazható. A biztosítástechnikai tartalékok számítása során ezeken felül a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítésével összefüggõ összes felmerülõ költséget, az inflációt, beleértve a költségek és a kárigények inflációját, a szerzõdésekbõl eredõ összes kifizetést, a szerzõdésekben foglalt pénzügyi garanciák és szerzõdéses opciók értékét is figyelembe vehetik a biztosítók, viszontbiztosítók.
A rendelet kiterjed továbbá a szavatolótõke meghatározására is, melynek elemeit háromszintû rendszerbe kell besorolni, attól függõen, hogy az egyes tõkeelemek az alapvetõ szavatolótõke vagy a kiegészítõ szavatolótõke részei-e, továbbá rendelkezésre állásuk szerint.
A szavatolótõke elem besorolásakor figyelembe kell venni a Szolvencia 2 irányelv szavatolótõke elemek szintekre való besorolása céljából meghatározott felsorolást is.
A szavatolótõke-szükségletnek való megfelelés megállapítása során a második és a harmadik szinthez tartozó tõkeelemek figyelembe vehetõ összege mennyiségi korlátokhoz kötött. A szavatolótõke-szükségletet standard formulával, vagy a teljes vagy részleges belsõ modell alkalmazásával lehet kiszámítani, a Szolvencia 2 szabályok figyelembevételével.
A számítás eredményét évente legalább egyszer jelenteni kell a Felügyeletnek.
A rendelet a meghatározott kivételektõl eltekintve április 1-jén lép hatályba, a közlönyben feltüntetett kivételekre pedig 2016. január 1-tõl érvényesek a rendelkezések.
A többes ügynöki és alkuszi felelõsségbiztosítási szerzõdés minimális tartalmi követelményei
A 44/2015. (III. 12.) Kormányrendelet értelmében a többes ügynöki és az alkuszi tevékenység végzésének feltételét képezõ felelõsségbiztosítási szerzõdés kiterjed a többes ügynöki, illetve az alkuszi tevékenység végzése során, az ügyfél irányába okozott olyan kár megtérítésére, illetve felmerült sérelemdíj megfizetésére, amelyre jogszabály értelmében a tevékenységet végzõ biztosításközvetítõ köteles. A szerzõdéseknek a Biztosítási törvényben meghatározott összeghatárokig kell fedezetet biztosítaniuk.
A felek önrészesedésben is megállapodhatnak, amit a szerzõdésben rögzíteni kell, mértéke pedig biztosítási eseményenként a kétmillió forintot nem haladhatja meg. Az önrészesedés a biztosító által fedezetbe vont kártérítésnek, illetve sérelemdíjnak az a része, amelyért a biztosító felé a biztosított, illetve a szerzõdõ áll helyt, azonban a biztosító e vonatkozásban nem korlátozhatja a szolgáltatását a károsulttal szemben. A rendelet értelmében a biztosító nem zárhatja ki az elmaradt hasznot.
A felelõsségbiztosítási szerzõdés területi hatálya az Európai Unió egész területére kiterjed.
Ez a rendelet 2016. január 1-jén lép hatályba.
A rendeletek teljes szövege itt olvasható.