Nyugat-Európában a piac növekedési motorja az életbiztosítás. Bár Magyarországon is hasonló tendencia rajzolódik ki, fontos különbség, hogy az élet- és nem-életbiztosítások aránya évek óta nagyjából azonos szinten van, miközben a kívánatos az európai szinten érvényesülõ kétharmados életbiztosítási arány lenne – emelte ki a szakember a biztosítási világnap alkalmából az MTI-nek adott interjúban.

Pandurics Anett hangsúlyozta, hogy a biztosítási szektor súlya – amelyet a biztosítási díjbevételnek a bruttó hazai termékhez viszonyított arányával mérnek – 10 százalék felett van az Egyesült Államokban, az EU-országok átlaga pedig 8 százalék körüli. Európában a biztosítási szektor súlya Hollandiában, Nagy-Britanniában és Franciaországban a legmagasabb, 10 százalék feletti, az újabb tagországok adatai 1,5 és 5,7 százalék közé esnek. Magyarországon a díjbevételek GDP-hez mért aránya 2010-ben 3,2 százalék volt. Három évvel késõbb ez az arány – 29 078 milliárd forint GDP és 809,4 milliárd forint biztosítási díjbevétel mellett – viszont már csak 2,8 százalékot tett ki.

Svájc az éllovas

Az európai biztosítási szövetség, az Insurance Europe adatai szerint az egy fõre jutó életbiztosítási költés 2013-ban 1124 euró volt évente, míg a nem életjellegû biztosításokra és baleset-biztosításra 564 eurót költött egy átlagos európai polgár.

Az adatokból kitûnik, hogy az életbiztosítási szegmens a meghatározó Európában. A legfejlettebb piac Svájc, Finnország, Dánia és az Egyesült Királyság, ezekben az országokban az egy fõre esõ életbiztosítási költés évi 3000-3500 euró. Az 1124 eurós éves európai átlaghoz képest sereghajtó Törökország, Románia, Bulgária és Lettország, ezekben az országokban alig 100 eurót költenek évente életbiztosításra.

Magyarországon az átlagos költés 150 euró körül van – ismertette Pandurics Anett, hozzátéve hogy az idei elsõ félévben a hazai biztosítási piac enyhén nõtt a korábbi év végi adathoz képest. A szektor féléves díjbevétele meghaladta a 453 milliárd forintot, 9,2 milliárd forinttal volt több, mint egy évvel korábban.
Fenyegetõ nyugdíjkérdés

Az élet-, illetve az ennek speciális változata, a nyugdíjbiztosítás fontossága mellett azzal érvelt: az európai társadalmak elöregedése és az ebbõl adódó nyugdíjprobléma ma már közismert. Ma nagyjából két aktív korú tart el egy nyugdíjast, 2060-ra ez az arány megfordul, egy aktív korúra jut két nyugdíjas eltartása.

A magyar nyugdíj-biztosítási alap – az évtized végéig szóló gazdasági elõrejelzés szerint – fenntartható, de a KSH ötvenéves, 2010-tõl 2060-ig tartó prognózisa szerint a járulékfizetõk számának várható milliós nagyságrendû csökkenése miatt az állami nyugdíjkiadások csökkentése valószínûsíthetõ, mondta.
Négyfélét ismerünk

A Mabisz megbízásából a Századvég Alapítvány ez év tavaszán ezerfõs mintán vizsgálta a biztosítók megítélését. Errõl Pandurics Anett elmondta: a társadalom tagjai egységesen – demográfiai és egyéb jellemzõktõl függetlenül – pozitívan nyilatkoztak a biztosítókról, az intézményi bizalom a pénzügyi szektoron belül a biztosítók iránt a legerõsebb. A biztosítások ismertsége jónak mondható a lakosság körében, az emberek átlagosan négyféle biztosítást ismernek. Legszélesebb körben ismertek a lakás-, az élet-, a gépjármû- és a baleset-biztosítások.

A megkérdezettek legfontosabb terméktípusoknak a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosításokat, a ház-, illetve lakásbiztosításokat, valamint az egészség- és a baleset-biztosításokat tartják. A reprezentatív felmérés szerint azok a biztosítással rendelkezõk, akiknek volt káruk, döntõ többségben elégedettek a biztosító eljárásával, ideértve a szolgáltatást is.

A szeptember 20-ai biztosítási világnap megtartását 1993-ban az osztrák biztosítók kezdeményezték, hogy felhívják a figyelmet a biztosítások fontosságára és makrogazdasági szinten is pozitív, gazdaságstabilizáló szerepére.