Az európai természeti katasztrófák okozta károk háromnegyede ma is biztosítatlan marad. Erre reagálva az EIOPA és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) közös javaslatot tett egy uniós szintű kockázatmegosztási rendszerre: egy európai katasztrófabiztosítási pool és egy hitelalapú védőháló kombinációjára. A cél, hogy a szélsőséges időjárási események növekvő pénzügyi terheit ne rendkívüli állami mentőcsomagokkal, hanem előre tervezhető, piaci alapú rendszerrel kezeljék.
Új szintre léphet az európai természeti katasztrófák finanszírozása: az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (Eiopa) és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) közös vitaanyagot tett közzé egy uniós szintű kockázatmegosztási mechanizmusról. A kezdeményezés szerint a jelenlegi, töredezett nemzeti rendszereket egy európai szintű többrétegű modell egészítené ki.
A javaslat hátterében az áll, hogy Európában a természeti katasztrófákból eredő gazdasági veszteségek mintegy 75%-a jelenleg biztosítatlan, vagyis a károk döntő részét háztartásoknak, vállalkozásoknak és végső soron az államoknak kell viselniük. Az EIOPA szerint az elmúlt években a természeti katasztrófák éves átlagos vesztesége közel 50 milliárd euróra emelkedett az Európai Unióban. Az árvizek, aszályok, viharok és erdőtüzek egyre gyakoribbak és súlyosabbak, miközben a magánbiztosítási piac kapacitása sok esetben nem elegendő a rendkívüli károk kezelésére.
A mostani EIOPA–ESM elképzelés két fő pillérből állna. Az első egy kockázatalapú díjakkal finanszírozott európai természeti katasztrófabiztosítási pool, amelyhez biztosítók, viszontbiztosítók vagy nemzeti rendszerek csatlakozhatnának. A közös rendszer egyik legnagyobb előnye a kockázatok diverzifikációja lenne. Mivel a mediterrán térségben jellemző erdőtüzek, a közép-európai árvizek vagy az északi viharkárok nem ugyanabban az időben és nem azonos intenzitással jelentkeznek, egy európai szintű pool jelentősen mérsékelhetné a tőkeszükségletet a különálló nemzeti rendszerekhez képest. A javaslat szerint ez alacsonyabb biztosítási díjakat, nagyobb kapacitást és stabilabb fedezeti kínálatot eredményezhetne
A második pillér egy hitelalapú backstop, vagyis végső pénzügyi védőháló lenne, amely akkor aktiválódna, ha egy rendkívüli méretű esemény kimerítené a pool tartalékait. Ez különösen az úgynevezett 1:200 éves gyakoriságú extrém káreseményeknél lehetne fontos, amikor a piaci biztosítási és viszontbiztosítási kapacitás önmagában nem elegendő. A javaslat szerint ez fiskálisan semleges módon működne: nem közvetlen adófizetői mentőövként, hanem visszafizetendő finanszírozási eszközként. Ez csökkenthetné az ad hoc állami támogatások szükségességét és mérsékelhetné a viszontbiztosítási piac volatilitását.
A mostani kezdeményezés szorosan épít az EIOPA és az Európai Központi Bank (ECB) 2024 decemberében bemutatott közös anyagára, amely már felvetette egy EU-szintű köz- és magánszféra együttműködésén alapuló viszontbiztosítási rendszer, valamint egy közösségi katasztrófa-finanszírozási alap létrehozását. Az akkori javaslat célja az volt, hogy mérsékelje a biztosítási védelmi rést és az abból eredő makrogazdasági, pénzügyi stabilitási kockázatokat.
Az új ESM-részvétel azért figyelemre méltó, mert a szervezet eredetileg államadósság-válságok kezelésére jött létre. Most azonban egyre hangsúlyosabban jelenik meg a klímakockázatokból eredő rendszerszintű pénzügyi sokkok kezelésében is. Ha a javaslat politikai támogatást kap, az hosszabb távon alapjaiban formálhatja át Európa katasztrófakár-finanszírozási modelljét – és új korszakot nyithat a biztosítási szektor és a közpénzügyi intézmények együttműködésében.
A jelentés ugyanakkor azt is kiemelte, hogy egy közös biztosítási biztonsági hálónak egy átfogóbb katasztrófakockázati stratégia keretében kell működnie. Ez magában foglalná a biztosítások igénybevételének javítását, a megfizethetőség kérdésének kezelését, a kockázatcsökkentés ösztönzését, valamint az alkalmazkodás erősítését az infrastruktúra, a területrendezés és az építési előírások révén. A jelentés szerint a keresleti oldali hiányosságok és a kínálati oldali kapacitás problémáinak kezelése nélkül a biztosításvédelmi rés továbbra is nehezen zárható be.