Az Aegon megbízásából készített friss kutatás célja a háztartásban dolgozók nyugdíjjal kapcsolatos kilátásainak és kockázatainak elemzése, a helyzetükbõl fakadó kihívások és lehetõségek feltárása, valamint ajánlások megfogalmazása az érintett családoknak, a munkaadóknak és a döntéshozóknak.

Azok, akik például otthon maradnak a gyerekeikkel vagy más rászoruló hozzátartozóval, nagymértékben hozzájárulnak a család és a társadalom mindennapjaihoz szülõként, a család támaszaként. Munkájukért azonban nem jár fizetés, nem jogosultak juttatásokra, így a nyugdíjjal kapcsolatos kockázataik igen magasak, hiszen rá vannak utalva arra, aki eltartja õket.

A háztartásbeliek nyugdíjkockázata kiemelten magas

A háztartásbeliek számára is fontos, hogy megtervezzék nyugdíjaskori anyagi biztonságukat és felkészüljenek rá. Bár mindenkinek az életében érzelmileg és anyagilag is nagyon nehéz a válás, a házastárs vagy a partner elvesztése, ám ez hatványozottan igaz a háztartásbeli nõkre és férfiakra.

A háztartásbeliek jövõvel kapcsolatos elvárásai hasonlatosak a munkavállalókéhoz és a nyugdíjasokéhoz, ám õk kevésbé optimisták a nyugdíjukkal kapcsolatban. Amikor azt kérdezték tõlük, mi jut eszükbe, ha a nyugdíj szót hallják, 60%-uk mondott pozitív jelentésû szavakat, szemben a munkavállalók és nyugdíjasok 71%-ával. Az Egyesült Államokban 63%, az Egyesült Királyságban 62%, és Hollandiában 46% hozta összefüggésbe a nyugdíjas éveket pozitív szavakkal, míg a munkavállalók és nyugdíjasok körében ugyanez az arány 78%, 73%, és 77% ugyanezekben az országokban. Magyarország sajnos ebben is élen jár, a háztartásbeliek 76 százalékának negatív szavak jutnak róla eszébe, mint például a bizonytalanság.

Sok háztartásbeli nem vállal felelõsséget a saját pénzügyi jövõjéért. Csak 32%-uk érzi, hogy nagyon felelõsségteljesen jár el, és személyesen gondoskodik arról, hogy megfelelõ jövedelme legyen nyugdíjas korában. Az amerikaiak közül érzik magukat a legtöbben nagyon felelõsségteljesnek (40%), õket az angolok (32%) és a hollandok (15%) követik.

A háztartásbeliek kevesebb, mint fele tesz félre a nyugdíjas éveire (47% globálisan, 44% USA, 33% Egyesült Királyság, 37% Hollandia) és csupán minden harmadik vallja magát rendszeres megtakarítónak (29% globálisan, 30% USA, 21% Egyesült Királyság, 25% Hollandia).

A háztartásbeliek 51%-ának semmilyen stratégiája sincs a nyugdíjba menetelre, sem írásban, sem gondolatban. Még ennél is aggasztóbb, hogy milyen kevesen rendelkeznek leírt stratégiával (11% globálisan, 8% USA, 3% Egyesült Királyság, 5% Hollandia).

A magyar háztartásbeliek sajnos az átlagosnál is felkészületlenebbek, 78 százalékuk egyáltalán nem takarít meg, 60 százalékuknak semmilyen pénzügyi terve nincs is erre az idõszakra.

Bár nem könnyû egy háztartásbelinek takarékoskodnia, hiszen a munkájáért nem kap fizetést. Nem jó stratégia azonban, ha valaki nem tesz semmit. A rendszeres megtakarítás – még ha kis összegrõl van is szó - és a körültekintõ tervezés javítja a hosszú távú kilátásokat.

Öt módszer a háztartásbeliek nyugdíjjal kapcsolatos kilátásainak javítására

Az államnak, a munkáltatóknak, és a nyugdíjbiztosítási szakmának is fontos szerepe van, hogy új megoldásokat kínáljon azoknak a családoknak, ahol az egyik házastárs nem dolgozik, és segítse õket a megtakarítások, a befektetések, a tervezés területén, hogy nyugdíjas korban kellõ anyagi biztonságot érjenek el.

Az Aegon ezt az öt megoldást javasolja:

• A háztartásbeli vállaljon nagyobb részt a család pénzügyeibõl, a napi költségvetés megtervezésétõl kezdve a hosszú távú tervezésig. A házastárssal vagy a partnerrel együtt ki kell számolni a nyugdíjmegtakarítás szükséges összegét, és össze kell állítani egy pénzügyi tervet ennek megvalósítása érdekében. A tervnek tartalmaznia kell egy vészforgatókönyvet váratlan esetekre, így a válásra, a különélésre, vagy a házastárs halálára is. Érdemes konzultálni egy tapasztalt pénzügyi tanácsadóval.
• A háztartásbeli vállalhat részmunkaidõs állást a nyugdíjkockázatok mérséklése érdekében. Ez nemcsak jövedelmet jelent, de az állami nyugdíjrendszerben vagy a munkáltatói nyugdíjjuttatásokban való részvételt is. A munkaerõpiacon maradva naprakészen lehet tartani a szaktudást, ami szükség esetén jobban fizetõ vagy egy teljes munkaidõs álláshoz vezethet.
• A munkáltatók vegyék fontolóra a rugalmas foglalkoztatás formáit, amely lehetõséget adna a háztartásbelieknek munkába állni, és így egyensúlyba hozni az otthoni kötelezettségeiket.
• A munkáltatóknak érdemes végiggondolni, hogy részmunkaidõs foglalkoztatottság vagy megbízási jogviszony esetén is biztosítják az egészségbiztosítási és jóléti juttatásokhoz való hozzáférést.
• Az állami társadalombiztosítási rendszerben létre lehet hozni egy kreditrendszert a háztartásbeliek és az otthoni ápolásra szorulók ellátását biztosító családtagok számára, akik nem tudnak befizetni a társadalombiztosítási kasszába, ezzel elismerve a fizetés nélküli munkájukat és a társadalomhoz való hozzájárulásokat. ez elég nyers fordítás, nem?