Az OECD 34 tagországában mûködõ magánnyugdíjalapok által kezelt vagyon immár a hatodik egymást követõ évben növekedett: 2014 végére 25,2 ezer milliárd dollárra emelkedett, amely az összes nem-állami nyugdíjvagyon 66%-ának felelt meg. A 2008-as pénzügyi válság óta a nyugdíjpénztárak vagyona átlagosan évi 8,1%-kal nõttek.
A magánnyugdíj-alapok GDP-arányos, súlyozott átlagos eszközértéke 84,4% volt 2014-ben, szemben a nem-OECD országokra jellemzõ 34%-kal. Hollandiában ráadásul a GDP 159,3%-át tette ki a nyugdíjvagyon tavaly év végén. Ez az arány hazánkban tavaly 4,1% volt, 2010-ben azonban még 14,6 százalék. Szlovákiában 10,6%, Lengyelországban 8,8%, Csehországban 8%, Szlovéniában pedig 4,4% volt a magánnyugdíj-alapok GDP-arányos eszközértéke.
Az OECD idei nyugdíjjelentése szerint a magánnyugdíjpénztárak annak ellenére tudtak jól teljesíteni, hogy a gazdasági környezet nem volt épp a legmegfelelõbb: a növekedés és az infláció is meglehetõsen alacsony volt. A vagyon növekedése ugyanis nagyrészt a pozitív befektetési hozamoknak volt köszönhetõ: a súlyozott átlagos befektetési hozamok nagysága 5% volt tavaly az OECD-országokban. Hazánkban a nyugdíjalapok 9,6%-os nettó reálhozamot értek el 2014-ben, ami tehát jóval az átlag feletti, egyedül a dán (16,7%), a holland (15,1%) és a belga (10,7%) alapok nyújtottak jobb teljesítményt.
A jelentés azt is megvizsgálja, hogy a nyugdíjalapok elmozdulnak-e a kockázatosabb befektetések felé, a magasabb hozamok reményében. Ez alapján a magánnyugdíjpénztárak nem kezdtek hozamvadászatba, ami veszélybe sodorhatná fizetõképességüket.
A nyugdíjalapok vagyonuk átlagosan 84,7%-át tartják hagyományos eszközökben, így részvényekben, kötvényekben, készpénzben, illetve betétekben. Az OECD-n kívüli országok nyugdíjalapjai vagyonuk még nagyobb részét fektetik ilyen eszközökbe. Az is kiderül azonban a jelentésbõl, hogy a legnagyobb magánnyugdíj-piacok fokozottabb érdeklõdést mutattak az alternatív típusú eszközök iránt, így a brazil magántõkebefektetések, a kanadai ingatlanbefektetések, vagy a brit származtatott értékpapírok iránt.
A külföldi befektetések iránt is a magasabb hozamok reményében érdeklõdnek a nyugíjalapok, ugyanakkor a földrajzi diverzifikáció bizonyos esetekben akár csökkentheti is a kockázatot – állítja az OECD.
A legtöbb országban a nyugdíjpénztárak alternatív eszközökkel szembeni kitettségének felsõ korlátot szabnak, ugyanakkor az OECD arra is figyelmezteti a szabályozó hatóságokat, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a hozamvadászat különbözõ formáinak, hogy képesek legyenek idõben azonosítani a túlzott kockázatvállalást.