Bár a magyarok többsége tisztában van azzal, hogy nyugdíjas éveire félre kell tennie, az emberek többsége nem rendelkezik semmilyen megtakarítással. A nyugdíjpénztári tagok vannak a legtöbben, ám évek óta egymillió körül stagnál a pénztárak taglétszáma, a nem rendszeresen fizetõk aránya pedig az elmúlt idõszakban megnégyszerezõdött – mostanra csak minden második tag teljesít rendszeres befizetést a számlájára.

A már tíz éve elérhetõ nyugdíj-elõtakarékossági számla az igazán profiknak való, akik könnyû kézzel tudják alakítani saját befektetéseiket. Nem meglepõ, hogy ez a kör az elsõ idõszaktól fogva a társadalomnak csak egy sajátos rétegét fedi le .

Kevesen tesznek félre

A 2014 óta adókedvezménnyel támogatott nyugdíjbiztosítás az egyetlen, amely képes volt érdemi változtatásra a nyugdíjcélú megtakarítások terén. Tavaly év végéig a társaságok több mint 130 ezer ilyen, voltaképpen specializált életbiztosítást kötöttek. Bár ez a szám impozáns – fõleg a többi nyugdíjcélú megtakarításnál tapasztalható stagnáláshoz képest –, az öngondoskodási trend megváltozásához még ennek is a többszörösére volna szükség – a különbözõ felmérések azt mutatják, hogy csak minden ötödik honfitársunk tesz félre ténylegesen nyugdíjcélra: egy 15 országban készült felmérés szerint például Magyarország az utolsó elõtti helyen áll a nyugdíjra való felkészültségben.

A nyugdíjbiztosítás mellett az egyik legfontosabb érv az, hogy ez az egyetlen olyan megtakarítási forma, amely akár több évtizedre elõre is garantált összegû kifizetést nyújthat a hagyományos nyugdíjbiztosítások esetén – hangsúlyozza Sztanó Imre, a MABISZ Ügyvezetõ Elnökségi tagja. Fontos kiemelni, hogy a nyugdíjbiztosítás lehetõséget nyújt arra, hogy az ügyfelek tevékenyen beleszóljanak a megtakarításaik kezelésébe, ám ez nem kötelezõ, akár beavatkozás nélkül is gurul a szekér.

A pénztári megtakarításoknál viszonylag szûk az egyéni döntés lehetõsége, a nyesznél viszont az oda nem figyelés okozhat kellemetlen meglepetést. A biztosítás mellett szólhat, hogy ha az ügyfél folyamatos díjú verziót választ, akkor muszáj lesz minden hónapban átutalni a díjat, hogy a biztosítás megmaradjon, vagyis a rendszer ösztönöz a rendszeres megtakarításra. Ilyen kötelezettség a pénztáraknál nincs, a passzív tagok számlája megmarad, ám a vagyon így nem gyarapodik.

Követhetõk a költségek

Amire mindhárom nyugdíjmegoldás esetén érdemes odafigyelni, az a költség. A biztosítások meglehetõsen jól alakíthatók, hiszen szabadon megválasztható, milyen eszközalapokból álljon a portfólió, és további fejlõdési irány lehet a befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosításoknál az elérhetõ eszközalapok palettájának további bõvítése. Ne feledjük, hogy a három megoldás közül a biztosítások költségmutatója (teljes költség mutató - tkm) az egyedüli, amely ténylegesen tartalmaz minden költségelemet – az önkéntes nyugdíjpénztárhoz és a NYESZ-hez nem jár hasonló mutató. A nyugdíjbiztosításokra már vonatkozik az MNB nyugdíjbiztosítási ajánlásában megszabott költségkorlát is, amelynek a termékek a pénzügyi felügyelet értékelése szerint meg is felelnek.

A nyugdíjbiztosítások „árát" tehát a tkm adja meg, ami azt jelenti: a tkm-nek megfelelõ hozam mellett lesz a biztosítás nullszaldós, a tényleges hozam az e fölötti rész. Vagyis ha egy biztosítás tkm-je például két százalék, akkor öt százalékos éves hozamból három százalék gyarapítja a megtakarítást. Azaz ennek fényében érdemes a tkm-eket és a befektetési lehetõségeket mérlegelni, nyugdíjcélú megtakarításokról lévén szó persze hosszú távra tekintve.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a magasabb hozamvárakozás minden esetben magasabb kockázattal jár. Azt pedig mindenkinek magának kell eldöntenie, kész-e erre a kockázatvállalásra: ha korábban csak állampapírban és lekötött betétben tartotta a pénzét, nem biztos, hogy egy jóval nagyobb kockázatú megtakarításban kell gondolkodnia. Ilyen esetekben célszerû a garantált kifizetést nyújtó hagyományos nyugdíjbiztosítások közül választani, vagy például úgynevezett céldátum eszközalapokba pakolni a megtakarítást.

Kötelezettség hosszú távon

Érdemes nagyon alaposan megfontolni, mennyi a folyamatos díjú biztosítás esetében az a díj, amit minden körülmények között fizetni tud az ügyfél. Mivel ez hosszú távú döntés, nem elég a pillanatnyi, adott esetben átlag feletti fizetéshez, juttatáshoz mérni a díjat, úgy kell meghatározni az összeget, hogy az késõbb se legyen irreálisan megterhelõ. A MABISZ adatai szerint az átlagos biztosítási díj 208 ezer forint per év, vagyis havi 17,3 ezer forint. Ez a nettó átlagbérnek nagyjából tíz százaléka.

Ha az ügyfelek például az év végi bónuszukat, jutalmukat vagy akár végkielégítésüket szeretnék befektetni, érdemesebb egyszeri díjas biztosítást kötniük. Ez nem jár állandó kötelezettséggel. Érdemes lehet az év végére idõzíteni a szerzõdés megkötését, hiszen ebben az esetben a megtakarításhoz járó, húsz százalékos, legfeljebb 130 ezer forint értékû szja-kedvezmény viszonylag gyorsan a számlára kerül. Persze a rendszeres biztosításokra befizetett havidíjakat is ki lehet egészíteni eseti befizetésekkel.

A december végéig befizetett biztosítási díj után a következõ év bevallási határidejéig, május 20-ig jön meg az adókedvezmény, ami szintén a biztosítás értékét gyarapítja. Ez az MNB tájékoztatója szerint tavaly õszig már 1 milliárd forintot jelentett összesen. Ne feledjük azonban, hogy nyugdíjbiztosítások hosszú távra, akár évtizedekre szólnak, így szerzõdéskötési döntésünk meghozatalakor is erre fókuszáljunk, és igyekezzünk ezt a döntést a késõbbiekben is szem elõtt tartani.

Verseny az ügyfelekért

Tavaly összesen 29 milliárd forint volt a nyugdíjbiztosítások díjbevétele, ebbõl 2,2 milliárd forint volt az eseti és egyszeri díjas szerzõdés. Vagyis a többség inkább rendszeresen utal fix összeget. A korábbi évek sikerterméke, a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit linked életbiztosítás viszi a prímet a nyugdíjbiztosításoknál is, a 29 milliárd forintból 19,8 milliárd forint volt unit linked biztosítás díjbevétele.

A piaci tapasztalatok szerint az életbiztosítási piacon a nyugdíjbiztosításoké a legdinamikusabban fejlõdõ szegmens, ezért olyan verseny alakult ki a szolgáltatók között, amibõl az ügyfelek valóban profitálnak – fûzi hozzá Sztanó Imre – „Egy tényezõ biztos: minél fiatalabban kezd el valaki nyugdíj célra félretenni, annál jelentõsebb nyugdíjvagyont tud felhalmozni, vagy másik oldalról megközelítve annál kisebb havi rendszeres megtakarítással tud ugyanakkora vagyont képezni. Akár így, akár úgy, minél elõbb kezdünk bele, annál jobb."