Nem egyértelmû kategorizálás

A termékek kategorizálásának elsõdleges célja éppen az, hogy világos alapot teremtsen a piaci kockázatok felméréséhez. Az RTS jelenlegi szövegében azonban nem kerültek egyértelmû definíciók az egyes termékkategóriák mellé, így a biztosítók nem tudják teljes bizonyossággal megállapítani, hova kellene sorolniuk termékeiket. Ez már csak azért is problémás, mert így azt sem lehet eldönteni, hogy melyik kockázati metódust kell alkalmazniuk, ez pedig a jövõben rengeteg nemkívánatos jogi problémát idézhet elõ.

Túlságosan komplex kockázatelemzés

Az RTS-ben leírt, piaci kockázat megállapítására szolgáló metódusok igen összetettek, és csak nagyon körülményes módon alkalmazhatók a piaci szereplõk által. Az Insurance Europe álláspontja szerint a garantált hozamú biztosításoknál, mint amilyenek a PRIIP-ek is, teljesen indokolatlan az elõírt metódusok alkalmazása, aránytalanul nagy terhet ró a biztosítókra, ez alapján üdvözlendõ lenne egy rövidítés az ésszerûség jegyében. Jelenleg a nem egyértelmû, hogy egyáltalán alkalmazható-e ilyen rövidítés, alkalmazható-e a II. melléklet 24-es és 29-es paragrafusa ilyen esetekben is. Az Insurance Europe javaslata alapján azok a PRIIP-ek, melyek lejáratkor tõkegarantáltak, automatikusan az MRM class 1 kategóriába kerülnének, ezzel elkerülve a jogbizonytalanságot.

Biztosítás alapú befektetési termékek hitelkockázata

Az ilyen termékek leginkább releváns kockázata a piaci kockázat, a hitelkockázati tényezõt ennélfogva érdemes lenne figyelmen kívül hagyni ezek esetében. A Szolvencia II eleve igen komoly mértékû tõke rendelkezésre állását követeli meg a biztosítóktól, hogy valamennyi kockázatnak legyen megfelelõ fedezete, ráadásul ha mégis probléma állna elõ, a biztosított így is megelõzi a biztosítót a kártalanítás sorrendjében.

További probléma, hogy a hitelkockázat számolása helytelen metóduson alapul, ami egyáltalán nem veszi figyelembe a Szolvencia II robusztus elõírásait. Jelenleg ez a hitelképességi mutatón alapszik, figyelmen kívül hagyva, hogy a biztosítók túlnyomó része nem rendelkezik ilyennel, õk automatikusan a hármas hitelkockázati kategóriába kerülnek. Amennyiben a hitelkockázati faktor mégis kikerülhetetlen, akkor az Insurance Europe szerint életszerûbb lenne az ilyen jellegû termékek automatikus elsõ hitelkockázati kategóriába sorolása.

Ugyancsak visszás, hogy a KID (Kiemelt Információs Dokumentum, a biztosítási termékek összehasonlíthatóságának alapját képezõ információkat tartalmazó leírás) összesítve kezeli a piaci- és a hitelkockázatot olyan módon, hogy a legmagasabb kockázatot mutató érték lesz a KID kockázat indikátora. Azaz könnyen elõfordulhat, hogy ugyanolyan típusú termékeknél a fogyasztó tudtán kívül piaci kockázatokat fog összemérni hitelkockázatokkal.

Teljesítési forgatókönyvek

A teljesítést illetõen sajnálatos módon nem sikerült az arányosság elveit betartani, adott esetben az is elõfordulhat, hogy minimum 10 ezer szimulációt is le kell folytatnia a biztosítónak, az ezt szükségtelenné tévõ rövidítés alkalmazásának lehetõségei ugyanakkor nem világosak. Az Insurance Europe ebben az esetben azt javasolja, hogy a piaci kockázatok kalkulálásánál használt rövidítési metódus a teljesítési forgatókönyvekre is érvényes legyen.

A biztosítási elõnyök prezentálása sem problémamentes, bekerült ugyanis egy korábban nem tárgyalt tétel a teljesítési forgatókönyvekbe, ami a biztosított halála esetén történõ teljesítésrõl szól. Habár ebben az esetben a jelenlegi leírás helyesen mutatja, hogy a biztosított halála esetén a családtagok megfelelõ ellentétezést kapnak ahhoz, hogy fenntartsák addigi életszínvonalukat, azt már nem képes prezentálni, hogy a befektetés alapú biztosítások ennél opcionálisan többet tudnak nyújtani. Azt az esetet sem tükrözi híven a leírás, ha a biztosítási termék nem rendelkezik különleges, halál esetén nyújtott szolgáltatással, szimplán csak kifizeti az addig felhalmozott összeget a családtagok számára.

Utóbbi termékek emiatt úgy jelennek meg, mintha nem nyújtanának semmilyen hozzáadott értéket a biztosítási halál esetén, holott a gyakorlatban többnyire választható hozzájuk valamilyen opcionális kiegészítõ. Ezek a kiegészítõk változatos formákat ölthetnek (fix összeg kifizetése, jellemzõ költségek, például temetés kifizetése, stb.). A nagyfokú változatosságra való tekintettel ezt képtelenség a KID keretein belül leírni, ugyanakkor a tervezett szabályozás nem is rendelkezik arról világosan, hogy fel kell-e ezeket az opcionális tételeket tüntetni vagy sem. Ez elképesztõ jogi bizonytalanságot teremt a biztosítók számára, a szakmai álláspont éppen ezért az, hogy célszerû lenne a választható kiegészítõket egész egyszerûen elhagyni a KID-bõl. Járhatóbb út lenne, ha a biztosítónak a KID vonatkozó részében kvalitatív módon lenne lehetõsége ismertetni a kiegészítõket, de kvantitatív módon ezek nem szerepelnének a dokumentumban.

A javasolt haláleseti rész ezen felül a biometrikus kockázati díj bemutatását is elõírja, ez viszont azt jelenti, hogy a biztosítási díjat így a KID több részében, többféle formában kell feltüntetni, ami könnyen összezavarhatja a fogyasztót. A szervezet szerint célszerûbb lenne a biometrikus kockázati díjat egy helyen, a KID magyarázó részében feltüntetni transzparens módon, egy formátumban.

Költségek bemutatása

A biometrikus kockázati díjjal más probléma is van. Egyfelõl a tervezett szabályozás eredetileg úgy rendelkezik, hogy a KID-ben a befektetéshez kapcsolódó költségeket kell feltûntetni. Ezzel szemben a legutóbbi változatban a biometrikus kockázati díj is itt kapna helyet a befektetési költségekkel aggregálva, annak ellenére, hogy legkevésbé sem vehetõ ezekkel egy kalap alá, hiszen ennek fejében a biztosított extra védelemben részesül. Amennyiben ez így marad, a fogyasztó nem kap világos összehasonlítási alapot, hiszen a befektetés alapú nyugdíjbiztosítások minden esetben indokolatlanul magasabb költségeket fognak mutatni más termékekkel összehasonlítva.

A költségeket illetõen az annualizált költségmutató sem áll hiba nélkül, elvileg ugyan hasznos és könnyen érthetõ módón lehet általa összehasonlítani a különféle biztosítási termékeket, ugyanakkor nem monetáris formában mutatja a költségeket, így ha a két termék lejárati ideje között relatíve nagy különbség mutatkozik, nem tud hatékony összehasonlítási alap lenni.

Köztes értékek

A KID-ben a biztosítónak be kell mutatnia, hogyan teljesít az adott termék egy évvel megkötése után, illetve az ajánlott lejárati idõ közepén és végén. Az Insurance Europe szerint ezek a köztes értékek félrevezetik a fogyasztót, több okból is.

Elõször is a fix lejáratú termékeknél a KID a termék azon jellemzõit kellene hogy bemutassa, amik a lejárati idõ követését feltételezik, ennélfogva az ajánlott lejárati idõ már a dokumentum magyarázó részében kiemelt helyen szerepel, ezután a fogyasztó ehhez mérten vizsgálja a kockázatokat, költségeket és teljesítést a továbbiakban. Emellett nagyon fontos az is, hogy a fogyasztó egyértelmûen szembesítve legyen a következményekkel, ha idõ elõtt megszûnteti a szerzõdését, erre nézve is van vonatkozó része a KID-nek.

Azonban a köztes értékek feltûntetésével összezavarodhat a fogyasztó, hiszen egy 35 éves lejáratú termék nem teljesít úgy 15 év után megszûntetve, mint egy eleve 15 éves lejáratú termék. A köztes értékek unfair összehasonlítást eredményeznek, és nem is feltétlenül relevánsak. A biztosítási termékek jellemzõen hosszú távra szólnak, éppen ezért is választják ezeket a fogyasztók. A költségek és bevételek 1 éves idõszak után prezentálása teljesen irreleváns. Az Insurance Europe szerint éppen ezért bõven elegendõ lenne a teljes ajánlott lejárati idõ végén érvényes értékeket prezentálni.

Széleskörû befektetési lehetõségek

A PRIIP-ek esetében számos opcionális befektetési lehetõség áll a biztosított rendelkezésére, melyek információit KID formátumban is részletesen fel kell tûntetni. Ez teljességgel lehetetlen, hiszen ezek a befektetési termékek nem a biztosítók termékei, ráadásul a szükséges információk nem állnak rendelkezésre a biztosító-biztosított kapcsolat ezen szakaszában, ezeket a biztosítónak kellene elõállítania. Hozzátéve, hogy a legtöbb unit-linked biztosítás akár 100 vagy még több befektetési opciót kínál, könnyen belátható, mekkora terhet róna ez a biztosítókra, ráadásul felelõsséget kellene vállalniuk olyan termékért, ami nem az övék.

Az sem világos, hogy a befektetési opciók leírásának tartalmaznia kell-e a kapcsolódó PRIIP adatait, vagy sem, az viszont szinte borítékolható, hogy amennyiben a szabályozás változatlan marad, számos ilyen termék egyszerûen eltûnik majd a piacról, mivel a biztosítóknak nem éri majd meg foglalkozni velük, csökkentve ezáltal a fogyasztó elõtt kínálkozó lehetõséget.

Hatókör

Végezetül a szabályozásnak egyértelmûen ki kell jelentenie, hogy szükséges-e már nem igénybe vehetõ, de még létezõ termékekre KID-et fejleszteni. Mivel a KID alapvetõen a szerzõdéskötési fázist megelõzõen jut szerephez, ezért minden fél számára irreleváns lenne a visszamenõleges KID-ek elkészítése, ugyanakkor ezt a szabályozásnak is világosan ki kell mondania.