A második világháború óta felnõtt generációk többsége számára - legalábbis a fejlett országokban - természetes volt, hogy nagyobb jólét adatik nekik, mint szüleiknek. E feltételezést a statisztikák is alátámasztották: egy rövid 1970-es évekbeli idõszakot leszámítva az elmúlt hetven évben a háztartások döntõ többségének folyamatosan emelkedett a jövedelme. Adók és transzferek figyelembevételével is és anélkül is. Az 1993 és 2005 közötti 12 év során a megvizsgált fejlett országbeli háztartások mindössze 2%-ának csökkent vagy stagnált a reáljövedelme, 98%-é egyértelmûen nõtt.

A 2005-öt követõ évtizedben azonban ez a pozitív trend megszakadt. A McKinsey magyarra fordítva "Szegényebbek, mint a szüleik? Stagnáló vagy esõ jövedelmek a fejlett gazdaságokban" címet viselõ tanulmánya alapján 

2005 és 2014 között a fejlett országok háztartásainak 65-70%-ában, vagyis több mint 540 millió ember esetében csökkent vagy legjobb esetben stagnált a reáljövedelem. Adókat és kormányzati transzfereket is figyelembe véve a háztartások negyedére igaz az állítás.

A tanulmány szerint éles növekedés látható azon háztartások arányában, amelyek jövedelme egyáltalán nem növekedett. A legnehezebb helyzetben a fiatal, kevésbé képzett dolgozók vannak. Fennáll a kockázata, hogy az ifjú generáció szegényebb marad, mint szüleik generációja.

A negatív fordulatra több magyarázat is található:

• rövidebb távon a 2008-as globális pénzügyi válság,
• hosszabb távon az elöregedést jelentõ demográfiai trendek,
• a háztartások méretének csökkenése és
• a bérek GDP-hez viszonyított arányának a visszaesése.

A McKinsey szerint mindennek persze romboló társadalmi és gazdasági hatásai vannak. A tanácsadócég felmérése arra jutott, hogy a reáljövedelem emelkedésébõl kimaradók körében megnõtt a globális gazdasági rendszerben kevésbé bízók aránya. Harmaduk várakozásai szerint gyermekeik még lassabb elõrehaladásra lesznek képesek, és negatív véleményt fogalmaztak meg a szabadkereskedelemmel és a bevándorlással kapcsolatban is.

Amennyiben a jelenlegi alacsony gazdasági növekedés fennmarad, a tanulmány szerint a következõ évtizedben 70-80 százalékra emelkedhet azon háztartások aránya, amelyek egyáltalán nem részesednek a növekedésbõl. A gazdasági növekedés gyorsulásával ez az arány akár 10-20 százalékra is csökkenhet, de az elõrejelzés szerint inkább 20-40 százalékon maradhat a munkaerõ automatizációja miatt.

A helyzeten persze lehet javítani, például

• az üzleti munkaerõpiaci gyakorlat hossz távra koncentráló megváltoztatásával,
• kormányzati adó- és transzferintézkedésekkel.

Utóbbi könnyen fenntarthatatlannak bizonyulhat túlzott állami eladósodás esetén, de például Svédországban az adóknak és a transzfereknek köszönhetõen majdnem sikerült nullára csökkenteni azok (egyébként 20%-os) arányát, akik jövedelmük csökkenését szenvedték el. Az USA-ban pedig adók és transzferek nélkül a háztartások mintegy négyötödének csökkent a jövedelme, ezekkel együtt viszont csaknem mindenkié nõtt.

Negatív ellenpélda Olaszország, ahol a kormányzati beavatkozás még annak a 3%-nyi háztartásnak a helyzetét is rontotta, amelyek gyarapodtak a vizsgált idõszakban. Hollandiában nem osztott-szorzott az állam, Nagy-Britanniában kis mértékben, Franciaországban viszont jelentõsen javított a háztartások helyzetén.