A világjárvány és az ukrajnai háború miatt számos – főként, de nem csak alacsony jövedelmű - ország akut élelmezésbiztonsági problémákkal küzd. A deglobalizáció, a magas energiaárak másodrendű hatásai és az éghajlatváltozás hatásai ráadásul valószínűleg továbbra is magasan tartják az élelmiszerárakat. A mezőgazdasági biztosítás kulcsfontosságú eszköz lehet az élelmezésbiztonság fenntartásában - derül ki a Swiss Re friss sigma jelentéséből.

A világ élelmiszerválságon megy keresztül. Az idei évben az árak az egekbe szöktek, az ukrajnai háború miatt az ellátási láncban bekövetkezett zavarok ráadásul számos országban élelmiszerhiányhoz vezettek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) élelmiszerár indexe márciusban a legmagasabb szintet érte el 1974 óta. Ugyan az idei csúcsról visszaestek, mindazonáltal a Swiss Re arra számít, hogy az élelmiszerárak továbbra is ingadozóak és magasabbak maradnak a járvány előtti szinteknél, és hogy egy többpólusú világban az ilyen jellegű „élelmiszer-bizonytalanság" egyre gyakoribbá válhat, különösen az élelmiszerimporttól nagymértékben függő országokban.

Jelenleg a világ lakosságának mintegy 30%-át fenyegeti az élelmezésbiztonság hiánya

A jelenlegi magas árak és élelmiszerhiány leginkább az alacsony jövedelmű országok lakosságát érinti. Ezek az országok - főként Afrikában és Latin-Amerikában – nagymértékben függnek az élelmiszerimporttól, és a leginkább ki vannak téve az ellátási lánc megszakadásának és az ezzel járó magas áraknak. Az élelmiszerválság a súlyos alultápláltság, sőt az éhezés megugrását okozta. 2021-ben mintegy 2,3 milliárd ember (a világ népességének csaknem 30%-a) volt mérsékelten vagy súlyosan élelmezésképtelen, ami a világjárvány kezdete óta mintegy 350 millióval több.

Az elkövetkező években az élelmiszerárak magasak és változékonyak maradnak. A Swiss Re mindezt a mezőgazdasági nyersanyag-ellátási láncok folyamatos sérülékenysége mellett, a következő okokkal magyarázza:

• De-globalizáció és protekcionizmus: Az ukrajnai háború kitörését követően számos ország korlátozta a főbb mezőgazdasági termékek exportját. A globálisan összekapcsolt élelmiszer-ellátási láncok miatt a deglobalizáció irányába történő elmozdulások és a hazai biztonság nevében hozott protekcionista intézkedések felhajtják az árakat, és növelik annak valószínűségét, hogy több ország korlátozza az élelmiszerexportot. Ugyanez vonatkozik a műtrágyára is. Korábbi kutatások szerint a kereskedelem korlátozása hozzájárult a 2008-2011-es élelmiszerválság idején a globális élelmiszerárak 13%-os emelkedéséhez.
• Magas energiaárak: A magas energiaárak közvetve hatással vannak az élelmiszerárakra. Az energiát az öntözés automatizálására, a mezőgazdasági gépek üzemanyagaként, valamint az élelmiszer-feldolgozás, a csomagolás, a szállítás és az elosztás különböző szakaszaiban használják. Az USA-ra vonatkozó becslések szerint terménytípustól függően az energiaköltségek a betakarítás változó költségeinek 40-50%-át is kitehetik. A magasabb energiaárak a növényvédőszer- és műtrágyaköltségekre is hatással vannak. A földgáz például az ammónia és a karbamid - a világszerte leggyakrabban használt nitrogénalapú műtrágyák - előállítási költségeinek 70-80%-át teszi ki.
• Éghajlatváltozás: Az élelmiszerárak közelmúltbeli emelkedésének egyik fő mozgatórugója a szélsőséges időjárási események voltak. A főbb mezőgazdasági termelő országokban, például Brazíliában, az Egyesült Államokban és Kanadában az aszályok terméskieséshez vezettek, csakúgy, mint a heves esőzések Kínában és a forró időjárás Indiában. A magasabb hőmérséklet a kártevők, betegség-átvivők és beporzók megváltozott kitettségéhez is vezethet, míg a szélsőséges időjárási események az állatállományban okozhatnak veszteségeket és károsíthatják az infrastruktúrát.

Az alacsony és közepes jövedelmű országokban 2008 és 2018 között a katasztrófák okozták a növénytermesztés és az állattenyésztés veszteségeinek nagy részét, becslések szerint 108,5 milliárd dollárt. Mivel az éghajlatváltozás miatt egyre valószínűbbé válnak a szélsőséges időjárási események, az ilyen veszteségek valószínűleg gyakrabban fordulnak majd elő, és az alacsony és közepes jövedelmű országokat sújtják a leginkább.

Az élelmezési bizonytalanság társadalmi feszültségekhez és konfliktusokhoz vezethet

Az élelmezésbiztonság hiánya nemcsak humanitárius válságot jelent: társadalmi feszültségeket és konfliktusokat is kiválthat, ahogyan az idén számos fejlődő országban történt. Srí Lankán a megemelkedett élelmiszerárak tömeges tüntetésekhez, és a miniszterelnök és az elnök lemondásához vezettek. A magas élelmiszerárak Chilében, Peruban, Tunéziában, Iránban, Kenyában és Indonéziában is tiltakozásokat váltottak ki. Az elmúlt években nem az idei az első eset, hogy az élelmiszerárak emelkedése társadalmi zavargásokat okozott. Az élelmiszerárak 2007-2008-as megugrása például több afrikai országban, Haitin és Jemenben is zavargásokat okozott. Az élelmiszerárak 2010 és 2011 közötti ugrásszerű emelkedését pedig az arab tavasz néven ismert társadalmi felforduláshullám követte, amely egyes országokban a kormányok összeomlásához (Egyiptom, Tunézia) és/vagy polgárháborúhoz (Szíria, Jemen) vezetett.

Mezőgazdasági biztosítás: az élelmezésbiztonság javításának eszköze

Mivel a világ népessége az előrejelzések szerint a következő három évtizedben csaknem 10 milliárdra nő, és mivel egy többpólusú világban a gazdasági és geopolitikai széttagoltság fokozódására van kilátás, az élelmiszertermelés biztosításának szükségessége minden eddiginél fontosabbá vált a Swiss Re szerint. A mezőgazdasági biztosítások kulcsszerepet játszanak a mezőgazdasági élelmiszer-értéklánc kockázatainak kezelésében, a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálásában és a beruházások ösztönzésében. Hozzájárul az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (SDG-k) megvalósításához, amelyek a szegénység és az éhezés megszüntetésére, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkoznak. Konkrétan a mezőgazdasági biztosítások segíthetnek a gazdálkodóknak fenntartani a jövedelemszintet és folytatni a gazdálkodást még egy terméskiesés esetén is, csökkentve ezzel a bizonytalanságot. Segíthet enyhíteni a megemelkedett input- (műtrágya, energia) és kibocsátási árak időszakát, és megkönnyítheti a hitelpiaci finanszírozáshoz való hozzáférést azáltal, hogy csökkenti a hitel nem teljesítésének kockázatát nagy termelési veszteségek esetén.

A mezőgazdasági biztosítási rendszereknek két formája van. Az első a piaci alapú modellek, amelyeket jellemzően a közepes és nagy mezőgazdasági üzemek kötik meg. A kínált terméktípusok változatosak, és tükrözik a kockázati kitettségek jellegét. A hagyományos vonalakon kívül léteznek egyéb fedezetek is, mint például a "vidéki" hitel-, vagyon-, felelősség- és életbiztosítások a mezőgazdasági vállalkozások és munkavállalóik számára. Sok országban vannak állami mezőgazdasági biztosítási programok is, amelyek a biztonsági háló funkciót betöltve minimális biztonságot nyújtanak a termelőknek. Ezek elsősorban a hagyományos (kis- és közepes méretű) önellátó gazdaságokat célozzák, amelyek nem termelnek elegendő jövedelmet a kereskedelmi biztosítások kifizetéséhez, és amelyek nem férnek hozzá a hivatalos hitel- és biztosítási piacokhoz. Az ilyen kisgazdaságok gyakoriak az alacsony és közepes jövedelmű országokban.

A biztosítási rendszerek sokfélék, például a Németországban és Argentínában alkalmazott piacorientáltabb megközelítésektől az Egyesült Államokban és Brazíliában alkalmazott köz- és magánszféra közötti partnerségekig (PPP). E kategóriákon belül is nagy eltérések vannak, különösen az állami támogatás mértékét illetően. A kormányok nyújthatnak díjtámogatást, mint például az Egyesült Államokban, ahol a szövetségi terménybiztosítási programot az adófizetők nagymértékben támogatják. A program a biztosítási díjak 60%-át fedezi, míg a fennmaradó 40%-ot a gazdálkodók fizetik.

Az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási eseményekből eredő termelési veszteségek valószínűségének növekedése miatt a PPP-ként alkalmazott többkockázatú termésbiztosítások egyre fontosabbá válhatnak.

2030-ra a mezőgazdasági biztosítási piacok közel megduplázódnak

A Swiss Re becslései szerint a biztosítótársaságok által kötött globális mezőgazdasági biztosítási díjak 2020-ban közel 46 milliárd dollárt értek el, a fejlett gazdaságokban a piac mérete kétszer akkora, mint a feltörekvő gazdaságokban. Az Egyesült Államok és Kína a legnagyobb mezőgazdasági biztosítási piacok közé tartozik, 15 milliárd dollár, illetve 12 milliárd dollár éves díjvolumennel. A mezőgazdasági termelésben való részesedést tekintve azonban a biztosítási penetráció alacsony, a Swiss Re adatai szerint az USA-ban 7%, a feltörekvő gazdaságokban pedig kevesebb mint 2% körül mozog. Ez számos keresleti és kínálati oldali korlátozást tükröz, például a magas működési költségszerkezetet és a feltörekvő gazdaságokban a kis- és közepes méretű gazdaságok korlátozottabb jövedelmét. A jelenlegi tendenciák alapján a Swiss Re előrejelzései szerint a globális piac 2030-ra több mint 80 milliárd dollár prémiumot fog elérni.

A biztosítási penetráció alacsony szintjének mögöttes okai országonként eltérőek, de van néhány közös tényező. A keresleti oldalon ezek a következők: a megfizethetőség; az értékesítési csatornákhoz való hozzáférés; a biztosítás korlátozott ismerete; a terményszezon elején történő előzetes díjfizetés; és a mezőgazdasági termelők igényeinek megfelelő biztosítási termékek hiánya. A kínálati oldalon a gyakori és nagy súlyosságú kockázatok biztosításának magas költségei; a biztosítási kötvények kialakításához és árazásához szükséges korlátozott, ritka és rossz minőségű adatok; a mezőgazdasági termelők igényeire vonatkozó korlátozott adatok és ismeretek; az erkölcsi kockázat és a kedvezőtlen szelekció problémájának kezelése; valamint a szabályozási akadályok és a költséges kormányzati politikák.

Kihívások a mezőgazdasági biztosítások globális kiterjesztésében

A fejlett országokban a főbb növénykultúrákra jelenleg létező mezőgazdasági biztosítások nem megvalósíthatóak és nem hatékonyak az alacsony és közepes jövedelmű országok számára. Ez azért van így, mert hatalmas ügynökhálózatra van szükség a földkárok ellenőrzéséhez. Ez magában hordozza a csalás és a korrupció lehetőségét, valamint a fenntartás magas költségeit. Továbbá a kis, szétszórtan elhelyezkedő gazdaságok esetében az értékesítési csatornák költségesek. A technológia és a terméktervezés, az értékesítési csatornák, a szabályozás és az intézmények fejlődése azonban segíthet e kihívások kezelésében.