Egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amelyek szerint a lakosság mentális egészsége jelentősen romlott a világjárvány kezdete óta, de ennek okait kevés kutatás vizsgálta. Vajon a betegségtől és a fertőzéstől való félelem, az ebből fakadó munkahelyi bizonytalanság, az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége, vagy közvetlenül a bezártság és a társadalmi elidegenedés okozta?

Egészségügyi közgazdászok nemrégiben az 50 év feletti korosztály körében végeztek kutatást, miután az Egészségügyi Világszervezet szerint ez a csoport a társadalmi elszigetelődés szempontjából rendkívül veszélyeztetett. A kutatáshoz 16 európai ország és Izrael mintegy 40 ezer főből álló mintáját használták, számos adatforrásra támaszkodva.

Az Egészség, öregedés és nyugdíjazás felmérése Európában (SHARE) elnevezésű kérdőíves felmérés a COVID-19 kérdőívére adott válaszaiból kiderítették, hogy a világjárvány kitörése után sokan mentális egészségük romlásáról számoltak be. Átlagosan a válaszadók 9,9%-ánál nőtt az álmatlanság, amely arány a dániai 4%-tól a spanyolországi 13%-ig terjed. Hasonlóan széles skálán mozog a másik két mentális egészségi állapotra vonatkozó eredmény is. A szorongás és a depresszió átlagosan 23,1%-kal, illetve 18,7%-kal nőtt, míg a szorongás esetében 14,8% (Cseh Köztársaság) és 50% (Portugália), a depresszió esetében pedig 8% (Dánia) és 28,9% (Portugália) között mozognak az adatok.

A kutatók a 2015-ös SHARE-adatokat használták fel annak mérésére, hogy az 50 év felettiek milyen gyakran érintkeztek személyesen a világjárvány előtt.

A bezártság volt a hanyatlás oka?

A kutatók arra keresték a választ, hogy az európai idős lakosság egészségi állapotának romlását mennyire a szabad mozgás korlátozásának súlyossága, és nem más tényezők okozták.

Az eredményeik megerősítik, hogy a kiszabott elszigeteltség valóban rontotta az 50 év felettiek mentális egészségét. Konkrétan az álmatlanság, a szorongás és a depresszió előfordulása 74,6%-kal, 39,5%-kal, illetve 36,4%-kal nőtt a szigorú bezártság közvetlen következményeként.

Ezeket az eredményeket nem befolyásolta, ha a mentális egészséget szintén befolyásoló egyéb változókat is figyelembe vettek, például a vizsgált személyek koronavírusnak való kitettségét (pl. a fertőzött közeli rokonok száma) vagy a betegség általános előfordulását a lakóhelyük szerinti országban.

A nők és az 50-65 éves korosztály a legsúlyosabban érintettek

Azt is megvizsgálták, hogyan érintette a bezártság a lakosság különböző alcsoportjait - nem, életkor stb. szerint. A legfőbb megállapításaik szerint:

1. A nők egyértelműen a legkedvezőtlenebbül érintettek.
2. Az 50 és 65 év közötti személyek egészségi állapota jobban romlott, mint a 65 és 75 év közöttieké, illetve a 75 év felettieké.
3. Minden kor- és nemi csoportban az egyedül élő személyeket érintette a legrosszabbul a kényszerű elzárás.

Jobbak lettek volna-e a szelektív lezárások?

Voltak országok, mint Spanyolország és Olaszország, melyek a teljes lakosság bezárása mellett döntöttek. Más országok, mint például Törökország, Oroszország vagy a Fülöp-szigetek, csak a 65 év feletti és/vagy az egészségügyi problémákkal küzdő személyekre terjesztették ki a korlátozó intézkedéseket.

A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a jövőbeni világjárványok esetén érdemes lenne a lakossági csoportok szerinti intézkedések elfogadása, a rosszabb egészségi állapotban lévő vagy súlyos betegségekre fogékonyabb idősebbek bezárása. Ráadásul a szelektív bezárással enyhíteni lehetne a gazdasági veszteségeket is.

A kutatók azt is megállapítják, hogy ahhoz, hogy az ilyen típusú intézkedés erkölcsileg elfogadható legyen, a bezárt csoport mentális egészségét és pszichoszociális jólétét támogató intézkedéscsomagnak kell kísérnie.