A klímakockázatok a biztosítókat is súlyosan érintik, bár az időhorizontjuk erősen eltér a klímamodellekétől. Ennek ellenére stratégiájukban is kifejezésre kell juttatniuk a klímaváltozást – vélig dr. Hanák Gábor, a KPMG Tanácsadó Kft. igazgatója.

A klímakockázatok meglehetősen összetettek és egymásba fonódnak. Az idei nyár hosszú ideig tartó hőhulláma miatt a folyók vízszintje lecsökkent, melynek következtében ellátási láncok sérültek, bizonyos atomerőműveket nem lehetett működtetni. Ez összekapcsolódott az orosz háború jelentette kockázattal, felerősítve az energiaellátásban jelentkező problémákat. Ezek a hatások tovább gyűrűznek, egymást erősítő folyamatokká válnak, ami gyorsuló eseményeket eredményez.

Klímaváltozás szempontjából az előrejelzések szerint, rövid távon (2040-ig) nem várható jelentős változás, a század végére azonban iszonyatos hatások várhatóak.

A biztosítók szempontjából az időhorizont azonban más, mint a klímamodelleknél. Az árazás jellemzően 1-2 évről szól, amelyen a klímakockázatok még nem fejtik ki úgy a hatásukat. Különböző szervezetek szerint azonban a biztosítóknak kifejezésre kell juttatniuk is a saját stratégiájukban a klímaváltozást.

Nem szabad csak a múltbeli adatokra támaszkodni, előre tekintő szemléletet kell érvényre juttatni minden tekintetben.

Az adaptációnak óriási szerepe van. A 2003-as hőhullám Franciaországban 15 ezer extra halálozást okozott. Kormányzati projekt indult, információs forrásokat adtak ki, központokat alakítottak ki. A 2019-es súlyosabb hőhullámot sikeresen, kevesebb extra halálozással vészelte át az ország.

Aszálykárokra is fel lehet készülni, például szárazságtűrő növénykultúrával. A biztosítók tudnak olyan megoldásokat nyújtani, ami hozzásegítik az ügyfeleket az alkalmazkodáshoz, motivációval.

A szolgáltatásihány (protecion gap) a biztosításban a klímaváltozás következtében növekedhet, ezt csak állami és magánszektor partnerségével lehet elkerülni. Ehhez több párbeszédre van szükség a kormányzat és a biztosítók között.