A kutatás eredményeit Hídvégi Áron, a Századvég közvélemény- és piackutatási igazgatója ismertette a MABISZ "KÖRNYEZETTUDATOSSÁG, FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS – A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA A BIZTOSÍTÁSI PIACOKRA" néven megrendezett konferenciáján. Ezek szerint arról nincs vita a magyar társadalomban, hogy valós-e a klímaváltozás jelensége. A megkérdezettek 49%-a nagyon aggasztónak, 43 százaléka inkább aggasztónak tartja, a hatásait 51 százalék már most is érzékeli, vagy érzékelni véli, míg a fennmaradó rész idõben kissé eltolva, inkább a közelebbi, mintsem távolabbi jövõre nézve gondolja azt, hogy ezek a negatív hatások érvényesülni fognak. Érdekes, hogy inkább a vidéki, a természetes környezet változásait jobban érzékelõ válaszadók gondolják úgy, hogy a negatívumok már most is jelentkeznek, de az életkor szerint is megoszlanak a vélemények: a 40 fölöttiek a legborulátóbbak.

20 százalék nagyon pesszimista, ami a klímaváltozás megállíthatóságát, visszafordíthatóságát illeti, de összességében is túlsúlyban vannak azok, akik szerint bár megállítható a folyamat, visszafordítani már nem lehet. 65 százalék úgy véli, a fenyegetés komoly, az emberiség jövõjét fenyegeti, és ezzel ha kisebb mértékben is, de további 31 százalék is egyetért. A konkrét társadalmi hatásokat illetõen már nincs ilyen egység, például kevesen gondolják azt, hogy új népvándorlási hullámra kell majd számítani, ugyanígy rengetegen - jellemzõen itt is a 40 felettiek - tartják úgy, hogy közel sem a legégetõbb problémáról van szó.

Ami a szerepvállalást, személyes felelõsséget illeti, 46 százalék szerint az állam felelõssége lenne a szükséges intézkedések meghozatala, 27 százalék pedig a vállalatok vállára helyezné ezt a súlyt. Alig 18 százalék szerint a lakosság felelõssége a kialakult helyzet megváltoztatása, érdekes módon azonban ez utóbbi csoport szinte minden esetben a háttérben marad, bármilyen életkort is vizsgálunk: ahogy nõ az életkor, úgy kerülnek túlsúlyba az állam felelõsségét hirdetõk, míg a fiatalabb generácik elsõsorban a vállalatoktól várják a megoldást. Talán a legérdekesebb eredmény az egyéni szerepvállalást firtató kérdésekre adott válaszokban rejlik, ami mindent összevetve igen nehezen vehetõ komolyan. A válaszok alapján ugyanis példaértékû a lakosság szerepvállalása, legyen szó energiahatékonyságról vagy épp szelektív szemétgyûjtésrõl, holott a mindennapi valóság egészen más képet mutat. Valójában itt érezhetõen az elvárt társadalmi normák hatása figyelhetõ meg, azaz nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy mit kellene tennie, a tapasztalatok alapján azonban a ténylegesen tevõk aránya ennél lényegesen alacsonyabb.