Kinek a feladata szülõk eltartása? Nagyon eltérõek a magyarok véleménye a kérdésben

Megosztja az embereket a kötelezõ szülõtartásról szóló jogszabály – derül ki a 4Life Direct nemzetközi biztosításközvetítõ megbízásából készült országos reprezentatív kutatásból. A megkérdezettek mindössze 9 százaléka véli úgy, hogy a szülõk eltartása mindenképpen a gyermek feladata, a válaszadók közel fele pedig csak akkor érzi ezt jogosnak, ha a szülõ megfelelõen nevelte gyermekét. A felmérésbõl az is kiderült, hogy csak a magyarok 4 százaléka bízná idõsotthonra hozzátartozói idõskori gondozását, ugyanakkor kétharmaduk elképzelhetõnek tartja, hogy saját maga késõbb idõsotthonba költözzön. Eközben az elmúlt években folyamatosan nõtt az idõskorúak számára tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben ellátottak száma – egyre nagyobb terhet róva a fenntartókra –, a befolyt térítési díjak pedig a mûködési költségek felét sem fedezik.

A 4Life Direct 2016 októberében készíttetett felmérésben azt vizsgálta, hogyan vélekednek a magyarok a kötelezõ szülõtartással kapcsolatos jogszabályról, illetve reális opcióként tekintenek-e az idõsotthonokra hozzátartozóik, illetve saját maguk késõbbi ellátása kapcsán.

A felmérés eredménye szerint a válaszadók többsége (56 százaléka) – egyetért a kötelezõ szülõtartásról szóló – nyáron elfogadott, jelenleg újabb módosítás elõtt álló jogszabály lényegével, azonban azt feltételekhez kötné: 47 százalékuk csak akkor érzi a kötelezõ szülõtartást jogosnak, amennyiben a szülõ megfelelõen nevelte a gyermekét. A válaszadók mindössze 9 százaléka gondolja kategorikusan úgy, hogy a szülõk eltartása mindenképp a gyermek feladata, míg 44 százalékuk szerint az idõskori eltartásról mindenkinek magának kell gondoskodnia. A válaszok alapján a jobb jövedelmi helyzetben lévõk (A, B és C1) körében elfogadottabb a jogszabály – 58 százalék –, mint a C2, D és E ESOMAR státuszú válaszadók körében (55 százalék).

A szociális ellátásokról szóló törvény október végén benyújtott jogszabály-módosítási tervezete szerint nemcsak a rászoruló szülõ, hanem az a magánszemély vagy intézmény is követelhet a jövõben költségtérítést, amely a felnõtt korú gyermek helyett gondoskodik a rászoruló idõs szülõrõl. Az ellátott gyermeke tehát köteles lesz fizetni a szülei ellátásának díját a bentlakásos intézménynek, ha a szülõ nem rendelkezik jelentõs pénz- vagy ingatlanvagyonnal, és a nyugdíja nem fedezi az ellátása költségeit. Mindez annak fényében érdekes, hogy a kutatás szerint a megkérdezettek mindössze 4 százaléka helyezné el idõsotthonban hozzátartozóit, 66 százalékuk pedig egyáltalán nem gondolkodik ezen. A idõsotthoni elhelyezés iránti hajlandóság a vidéki városokban a legalacsonyabb, ott a válaszadók 71 százaléka egyáltalán nem gondolkodik hozzátartozói otthonban való elhelyezésén. Más a helyzet azonban, ha saját magunk jövõbeli ellátásáról van szó: a válaszadók 10 százaléka nagyon is elképzelhetõnek, 52 százalékuk pedig lehetségesnek tartja, hogy idõskorában szükség esetén bentlakásos otthonba költözzön.

A 4Life Direct szerint ennek ellenére az elmúlt években folyamatosan nõtt az idõskorúak számára tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben ellátottak száma, a cég szerint az idõsek ellátása így egyre komolyabb finanszírozási terhet jelent a fenntartóknak. A Központi Statisztika Hivatal adatai alapján 2008-ban 49 ezer, 2015-ben már 54 ezer fõt láttak el idõskorúak otthonában vagy az átmeneti elhelyezést nyújtó idõskorúak gondozóházaiban. Az intézmények 56 százaléka állami vagy önkormányzati, 20 százaléka civil vagy non-profit, 23 százaléka pedig egyházi fenntartású volt. 2013-ban a tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézmények éves mûködési költségeinek (158 milliárd forint) mindössze 41 százalékát fedezték a befolyt térítési díjak. Az intézményekben akkor éves szinten összesen 91 ezer fõt láttak el, 58 százalékukat idõsotthonokban.

A szülõtartásnak nincsen jogszabályban meghatározott összege – hívja fel a figyelmet a 4Life Direct. Ha arról nem tudnak a felek megegyezni, a bíróság három tényezõt vizsgál meg: a szülõ vagyoni helyzetét, a gyermek tartási képességét és a szülõ érdemtelenségét, azaz, hogy ellátta-e szülõi feladatait, amikor felnevelte gyermekét. A szülõtartás összege legfeljebb a gyermek jövedelmének a feléig terjedhet.