Rámozdultak az insurtech startupokra a biztosítók
2016.12.02
Allianz - MoneyFarm, Munich Re - Trov, Axa - Gasolead: csak néhány társulás az elmúlt negyedév termésébõl. Úgy tûnik a biztosítók a fejükhöz kaptak, õsszel gyakorlatilag nem maradt komoly biztosítói hátszél nélkül egy ígéretes insurtech vállalkozás sem.

Ezzel lényegében el is dõlt a találgatás, hogy a hagyományos biztosítók vajon melyik utat választják: konkurenciaként tekintenek a feltörekvõ új szereplõkre, vagy velük együttmûködve próbálnak növekedni. Kivételek persze mindig lesznek, de a fõ csapásirányt a kooperáció jelenti jelenleg. Elkésve ugyan nincsen a hagyományos értelemben vett biztosítási szektor, de sajnálatos módon egyre inkább kiütköznek az iparág örökletes problémái. Az évtizedek, évszázadok óta fundamentálisan változatlan üzleti gyakorlat nagyon rányomja a bélyegét az új technológiák alkalmazására, borzasztóan nehezen mozdul a szektor, még az innovációs szempontból élenjáró piacokon is. Sok esetben egyáltalán nem látszik, hogy a felvásárolt, társult, vagy csak részben tulajdonolt insurtech megoldások hogyan illeszkednek majd a biztosító tevékenységébe, tudnak-e integrálódni, vagy csak afféle jövõbeli biztosítékot akartak szerezni általuk a régi piaci szereplõk.

Mindenesetre az õszi üzletek jól mutatják, merre tapogatózik a szakma. A telematika például nagyon népszerû, és ezen már korántsem csak a gépjármûbiztosítási megoldásokat kell érteni. Lényegében az autótelematika sikere kitárta az ajtót más technológiák elõtt, rengeteg biztosító érdeklõdik az okoskiegészítõket alkalmazó egészségbiztosítási újítások iránt, de az ingatlan- sõt az ipari termelés egyes területein is megjelentek a szenzoros érzékeléshez és automatikus adattovábbításhoz kötött biztosításokat lehetõvé tévõ innovációk.

Ugyancsak népszerû irány az adatelemzés, ebben a biztosítási szektornak eleve nagy tapasztalata van. Ugyanakkor a klasszikusan kezelt adatok köre a közeljövõben a többszörösére fog ugrani, ráadásul egész más típusú megközelítéseket, összefüggéseket kell valamilyen módon beleilleszteni az eddigi rendszerbe. Habár ennek elõnyei megkérdõjelezhetetlenek, elképesztõen bonyolult, korántsem egyértelmû folyamatról van szó. Jelenleg inkább csak találgatni lehet, hogy melyik megoldás lesz üdvözítõ, és melyik bizonyul csak félsikernek, esetleg teljes kudarcnak. 

A blokklánc megoldások képezik a harmadik nagyobb csoportot, itt talán még a fentieknél is intenzívebb útkeresés, esélylatolgatás zajlik, a szakma ezen technológiába vetett reményei azonban egyértelmûen látszanak. Ez teljes mértékben érthetõ, hiszen a blokklánc megoldások teljesen új alapokra helyezhetik a jelenleg érinthetetlennek gondolt alapvetõ biztosítási folyamatokat, nyilvánvaló, hogy senki nem akar ki- illetve lemaradni.

Ez azonban nem feltétlenül rajtuk múlik. A hagyományos biztosítók már említett archaikussága szinte teljesen meggátolja a valódi újítások bevezetését. Nézzük csak meg az elérhetõ digitális kínálatot, és 10-bõl 9-szer azt fogjuk tapasztalni, hogy meglévõ termékek digitális újrahúzásáról van szó, nem pedig új, teljesen digitális biztosítási termékrõl. Ezt a rést próbálják kitölteni az insurtech cégekkel, egyfelõl megadják számukra a legtöbbjüknél hiányzó biztosítási hátteret, másfelõl elsõkézbõl szereznek információt arról, mely irányok bizonyulnak valóban sikeresnek. Ettõl persze még nyitott kérdés marad, hogy hogyan lehet a sikeres megoldásokat hatékonyan integrálni, de az bizonyos, hogy akinek elõször sikerül, az kvázi behozhatatlan versenyelõnyre tesz szert.