A távolabbi jövõben egyáltalán nem elképzelhetetlen, sõt igen valószínû, hogy jelenlegi formájukban eltûnnek a mai bankok és biztosítók, de ez alatt sokkal inkább egy átalakulási, szerepváltási folyamat eredményét kell érteni, mint az említett intézmények redundánssá válását és teljes eltûnését. Nem kell az összeesküvés elméletek szintjére lemenni ahhoz, hogy belássuk, ilyen gazdasági erõvel bíró szektorok nem tûnnek el egyik napról a másikra, ettõl függetlenül a veszélyt sem érdemes lebecsülni, hiszen egy megfelelõ erõforrásokkal rendelkezõ szektoron kívüli szereplõ piacra lépése bármikor megváltoztathatja a status quot. Ez persze feltételezi, hogy a jelenlegi pénzügyi szektorok szereplõi addig is csak a babérjaikon ülnek, ami azonban ellentmond a legalapvetõbb üzleti logikának. A változás szükségszerû és folyamatos, ennek a korántsem újszerû folyamatnak csak a legújabb fejezetét jelenti ma a blokklánc technológia, azaz a benne rejlõ lehetõségek kiaknázása sokkal inkább lehetõség az érintett szereplõknek, mintsem fenyegetés.

Nagyon is általános jelenség, hogy a technológiával kapcsolatosan legtöbbször absztrakt, szélsõséges nézetek ütköznek egymással. Konferenciákon, sajtótájékoztatókon is legtöbbször csak arra vonatkozó kérdések hangzanak el, valós veszélyt jelent-e a blokklánc, valóban el fognak-e tûnni a biztosítók. Végletes kérdésre márpedig csak szélsõséges válasz adható, így a kapott lép szükségszerûen fals, arról lényegében alig hangzik el nagy nyilvánosság elõtt szó, hogy mit tehet a blokklánc a biztosítókért. Tévedés ne essék, a blokklánc potenciálisan legalább akkora változást hozhat a biztosításban, mint a számítógépek, majd az Internet megjelenése. Hajlamosak vagyunk ugyanakkor elfelejteni, hogy ezek az innovációk is elõször magában a biztosítói ügymenetben hoztak radikális változásokat, és csak késõbb érkeztek el az ügyfelek szintjére. A blokklánc esetében is ez a járhatóbb út, azaz egy biztosítónak elsõsorban nem azt kell megvizsgálnia, hogyan tud kivédeni egy esetleges „hatalomátvételt”, hanem azt, miként tudja saját belsõ folyamatait hatékonyabbá tenni a technológia által.

Ez a kérdés pedig igencsak idõszerû, tulajdonképpen ez a megközelítés organikusan illeszkedik azokba a költségoptimalizáló folyamatokba, amik világszerte valamennyi biztosítót jellemeznek az utóbbi években. Ehhez le kell számolni egy másik blokklánccal kapcsolatos illúzióval, azaz hogy feltétlenül a gazdasági körforgás valamennyi szereplõjének becsatlakozása kell ahhoz, hogy mûködjön. A bankok, biztosítók kiváltásához valóban egy olyan hálózatra lenne szükség, ami minden egyéb szereplõt összeköt, de ez nem jelenti azt, hogy kicsiben ne tudna, és ami fontosabb, gazdaságosabban mûködni a blokklánc. Ez a hálózat lehet akár egyetlen vállalkozás, illetve témánknál maradva egyetlen biztosító saját belsõ rendszerének egy apró szelete is, ennél nem kell távolabbra nézni. Azt sem nehéz eldönteni, hogy alkalmas-e az adott részterület arra, hogy blokklánc megoldással váltsák ki az addigi munkafolyamatokat, mindössze az alábbi kérdésekre kell válaszolni:

Az adott folyamatban…

• …többen/több részleg használja ugyanazokat az adatokat?
• …az adatok frissítése több munkatárs/részleg által is történhet?
• …szükséges-e a felhasznált adatokat valamilyen szinten validálni, jóváhagyatni?
• …az ehhez szükséges közvetítõk, legyenek azok akár dedikált kollégák, egész részlegek vagy csak bizonyos munkakörök részei, mennyire teszik bonyolulttá és költségessé a folyamatot?
• …mennyire fontos, hogy a teljes folyamat minél gyorsabban végbemenjen?
• …mennyire függ az adathasználók egyik körének a tevékenysége attól, hogy egy másik kör befejezte-e már az adatokkal történõ munkát, kell-e egymásra várniuk?

Ha ebbõl legkevesebb 4 feltétel igaz, akkor alkalmas a terület a blokklánc technológia bevezetésére. Egyszerûbben szólva ahol rengetegen dolgoznak ugyanazokkal az adatokkal, és ezek az adatok ennek megfelelõen dinamikusan változnak, ott rengeteg idõt és energiát felemészt, hogy az ebbõl eredõ hibákat a minimális szinten tartsák. A blokklánc természetébõl adódóan nem lecsökkenti, hanem egyenesen megszûnteti a hiba lehetõségét, lecsökkenti az adott folyamat idõ és költségigényét, azaz lényegében minden tekintetben jobb és biztonságosabb megoldást tud kínálni. Hangsúlyozzuk, ehhez nem kell a teljes szervezet mûködését átalakítani, hiszen a bejövõ adatok és a kimenõ adatok ugyanazok maradnak, azokkal ugyanúgy tudnak dolgozni más, hagyományos alapokon mûködõ részlegek, vagy folyamatok.

A közvetlen elõnyök mellett ráadásul nagyon sok tapasztalatot szerez a szervezet ahhoz, hogy a technológiát a késõbbiekben az ügyféloldalon is hasznosítani tudja, kipróbált módszerekkel dolgozhat, akár helyzeti elõnybe is kerülhet a rettegett szektoron kívüli versenytársakkal szemben. Tapasztalatra és megfelelõ gyakorlatok kialakítására szükség is van, hiszen a szektor tagjai egyelõre nem igazán tudnak mit kezdeni a blokklánccal. A PwC egy tavalyi globális felmérése alapján a biztosítók legkevesebb fele tisztában van a technológia potenciáljával, ugyanakkor legalább ennyiüknek fogalma sincs arról, mit is kellene vele kezdeni. Nyilvánvalóan ezek a best practice-ek megszületnek úgy is, ha a szereplõk jókora része kivár, ám ebben az esetben nem biztos, hogy ez a nyerõ taktika.