A londoni tűzoltóság (London Fire Brigade) a világ egyik legnagyobb tűzoltó és mentőszervezete, amelynek eredete meglepő lehet, mint ahogy az is, miként kapcsolódik ez össze a biztosítótársaságokkal.
Az 1666-os londoni nagy tűzvésszel kezdődött. A hosszú, száraz nyár, a szorosan összezsúfolt házak és a gyúlékony építőanyagok miatt szeptember 2-án, egy Pudding Lane-en lévő pékségben egy eltévedt szikra tüzet okozott és napokon belül elpusztította London városának nagy részét.
A pusztítás következtében sokan pénzügyi csődbe jutottak. A tűztől való fokozott félelem miatt azonban több vállalkozó új, jövedelmező üzleti lehetőséget látott, és megalapította az első ingatlan- és tűzbiztosító társaságokat, amelyek kártérítést fizettek a tűz által károsodott vagy megsemmisült ingatlanjukat és tartalmukat elpusztító ügyfeleknek.
A biztosítótársaságok azonban 1700-ra rájöttek, hogy olcsóbb lenne eloltani a tüzeket, mint fizetni az újjáépítésért. Ezért elkezdtek saját tűzoltóegységeket alkalmazni, amelyek feladata az általuk biztosított ingatlanok tűzkárának megelőzése és minimalizálása volt.
Az ügyfelek a biztosítótársaság emblémájával ellátott fémtáblákat kaptak, amelyeket a biztosított épületek homlokzatán helyeztek el, hogy a tűzoltóegységek azonosítani tudják őket. Ezek egyben a reklám egyik korai formáját is jelentették, és még ma is láthatók London egyes részein.
Hibás rendszer
Sajnos ez a rendszer nem volt hatékony. Néhány kölcsönös megállapodás ellenére a tűzoltóegységek figyelmen kívül hagyták az égő épületeket, amint kiderült, hogy a biztosítójuk nem fedezi a költségeket. A biztosítási ágazat 1833-ban legyőzte ezt a kihívást, amikor 10 független tűzbiztosító egyesült a London Fire Engine Establishment (LFEE) megalakításával. Ez volt London első tűzoltósága, amelyet teljes egészében a biztosítási ágazat finanszírozott.
James Braidwood, az LFEE első főfelügyelője hatékonyabb és jobban felszerelt tűzoltóságot biztosított a lakosság számára. Számos olyan tűzoltási elvet vezetett be, amelyek ma is használatosak, beleértve a személyes védelmet biztosító egyenruhákat, a képzésre helyezett hangsúlyt és a tűzoltás tudományos megközelítését.
A következő 30 év során azonban a város növekedése és számos nagy tűzvész együttesen azt jelentette, hogy az LFEE túlságosan költségessé és fenntarthatatlanná vált a biztosítótársaságok számára.
Egy sorsfordító tűzeset
A sorsfordító pillanat 1861-ben következett be a Tooley Street-i tűzvészben. A tűz a London Bridge közelében lévő Cotton's Wharf raktárépületekben tört ki, amelyekben rengeteg éghető árut, többek között jutát, kendert, gyapotot, fűszereket, teát és kávét tároltak. A tűz negyed mérföldön (0,4 km) át terjedt a Temze déli partján, és két hétig tartott, amíg eloltották.
Ez volt 1666 óta London legnagyobb tűzvésze, és az első alkalom, hogy a legtöbb biztosító pénzt vesztett a magán tűzoltóegységek bevezetése óta. James Braidwood is meghalt a tűz felszámolása közben. Válaszul a biztosítótársaságok emelték díjaikat, és megváltoztatták a raktárak és rakpartok biztosításának módját, hogy ösztönözzék az áruk biztonságosabb tárolását.
Felhívás állami cselekvésre
1862-ben a biztosítótársaságok is lobbizni kezdtek a brit kormánynál, mondván, hogy nem vállalhatnak többé felelősséget London tűzbiztonságáért. Azt akarták, hogy a kormány állami költségen és irányítással biztosítsa a tűzoltóságot.
Végül 1865-ben a brit kormány beleegyezett, és elfogadta a Metropolitan Fire Brigade Act-et, amely a fővárosi tűzoltóságot közszolgáltatásként hozta létre. Ezt 1904-ben átkeresztelték londoni tűzoltóságra.
A modernkori biztosítók a korai londoni biztosítókhoz hasonlóan, szintén igyekeznek megelőzni a tűzeseteket és más katasztrófákat. Ennek érdekében számos társaság ma is lobbizik és tanácsot ad a kormányoknak, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a biztonság javítása és a kockázatok minimalizálása érdekében.
Ugyanígy tanácsot adnak ügyfeleiknek, hogyan kerülhetik el vagy minimalizálhatják a potenciális kockázatok hatásait, legyenek azok munkával, vagy természeti veszélyekkel, például árvízzel, széllel, földrengésekkel kapcsolatosak.