A KSH adatai szerint az elmúlt évtizedben jóval több pénzt vihettek haza a nyugdíjasok: amíg 2005-ben a 60-69 éves korosztálynak átlagosan 899 019 forint volt a nettó éves jövedelme, addig 2015-ben már 1 284 818. A 70 évnél idõsebbeknél ugyanez a két szám 837 294 és 1 311 332. Azaz jól látszik, hogy a 70 év felettiek alacsonyabb összegrõl indulva elõzték meg a 60-as korosztályt. Ez részben annak is köszönhetõ, hogy amíg utóbbiaknál egyszer (2008-ról, 2009-re azaz a válság kitörésekor) csökkenést mért a statisztikai hivatal, addig utóbbiaknál folyamatos volt a növekedés.

Arról is megkérdezték az idõseket, hogy mennyi pénzbõl tudnának megélni. A 2016-os adatok szerint a legnagyobb pénzigénye a 65-69 év közöttieknek van, akik az egy fõre jutó 79,5 ezres nettó jövedelmet nagyon szûkösnek, a 272,2 ezreset pedig nagyon jónak nevezték. A 60-64 évesek ezzel szemben már az egy fõre jutó 248,6 ezer forintos havi jövedelemmel is elégedettek lennének, és nagyjából ennyit képzelnek ideálisnak a 75 év felettiek is.

Átlagosnak a 133 és 143 ezer forint közötti összegeket említették az idõsek, míg jónak a 179 és 193 ezer forint közötti értéket. 

A fiatalabb korosztály viszont ennél kisebb fizetésekkel is elégedett lenne: a 16 és 39 év közöttiek az egy fõre jutó 57 ezer forintot nevezték nagyon szûkösnek, a 101 ezret átlagosnak és a 191,6 forintot pedig nagyon jónak. Ugyanez a 40-59 éves korosztálynál 60,8, 109,3 illetve 205,5 ezer forint.

A KSH adataiból az is kiderül, hogyan változott a kifejezetten szegény idõsek aránya Magyarországon: amíg 2006-ban még a 65 évnél idõsebbek 6,1 százaléka tartozott közéjük, addig 2015-ben 6,8 százalék. Fontos azonban kiemelni, hogy a kettõ év között jellemzõen jobb arányokat látunk (4,1 és 6,3 százalék között), ám 2014-rõl 2015-re volt egy nagy visszaesés.

Teljesen más arányokat találunk a 75 évnél idõsebbeknél. 2006-ban 6,4 százalékuk tartozott a szegények közé, míg 2015-ben 5,1 százalék volt az arányuk. Igaz, a csökkenés nem volt folyamatos, 2014-ben például csak 3,5 százalékot mért a statisztikai hivatal. A legjobb adat 2013-ban volt, 3,3 százalék.

A KSH azt is megnézte, hogy mire elegendõ egy havi átlagos nyugdíj. A hatvanas évekhez képest a nyugdíjasok ötször annyi sertéshúst, nagyjából kilencszer annyi tojást, kétszer annyi krumplit tudtak venni, míg például cigarettából - ennek igen jelentõs áremelkedése miatt - már kevesebbet.

A statisztikai hivatal a szolgáltatások árát is megnézte. Áramból például jóval többet lehetett venni 2016-ban egy átlagos havi nyugdíjból mint 1960-ban, de az 1990-ben mért csúcstól még messze vagyunk. Hasonló a tendencia a gáznál is: 1960-ban 654 köbméterre volt elég az átlagnyugdíj, 2016-ban 1 162,3-ra. A csúcs itt is 1990 volt 1 591 köbméterrel.

Persze a fenti összegek elméletiek, sokkal érdekesebb az, hogy valójában mire költenek az idõsek. A 70 év felettiek esetében a 2005 és 2016 közötti adatokat dolgozta fel a statisztikai hivatal.

Az jól látszik, hogy szinte minden alapvetõ élelmiszerre dupla annyit kell költeniük, miközben a fizetésük nem nõtt ekkora mértékben ebben az idõszakban. Az összes élelmiszerre elköltött összeg egyébként az évek alatt 172 727 forintról 295 437 forintra nõtt.

Közben lakhatásra is jóval nagyobb összeget költöttek. Amíg 2005-ben lakásfenntartásra és háztartási energiára egy átlagos 70 évnél idõsebb nyugdíjas 157 749 forintot költött, addig 2016-ban már 286 196 forintot. Nem meglepõ módon nagy ugrás volt a lakbérnél (1 871 forintról 11 460 forintra), miközben csökkent a lakásfenntartásra költött összeg (15 673 forintról 11 157 forintra).

A duplájára nõtt az elektromos energiára, gázra és egyéb tüzelõanyagra költött összeg, hiszen amíg 2005-ben ez 99 460 forintos kiadást jelentett egy nyugdíjasnak, addig 2015-ben már 188 051 forintosat.