A háromféle nyugdíjcélú megtakarítási formában sok a közös pont. Alapvetõen mindhárommal arra próbálják ösztönözni a lakosságot, hogy kezdjen el minél elõbb félretenni, megtakarítani, hiszen a jelenlegi tendenciák alapján úgy tûnik, hogy nem sok jóra számíthat az, aki néhány évtized múlva megy nyugdíjba.

A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer alapján ugyanis a mostani aktív lakosság befizetéseibõl fizeti ki az állam a nyugdíjakat, ez az állapot azonban nem lesz fenntartható, ha tovább folytatódik az aktív lakosság számarányának csökkenése. A probléma persze nem új keletû, nem véletlen, hogy az elõtakarékosságra ösztönzõ lehetõségek már hosszú évek óta léteznek.

A nyugdíj-elõtakarékossági számla (nyesz) végsõ soron egy speciális értékpapírszámla, melyet kifejezetten a nyugdíjcélú megtakarítások kezelésére hozhatunk létre. A számla egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy az ide történõ éves befizetéseink után 20 százalék, maximum 100 ezer forintos adóvisszatérítést vehetünk igénybe. (Ez az összeg 130 ezer forint is lehet, ha valaki 2020 elõtt megy nyugdíjba.)

Fontos, hogy ezt az összeget a befizetett adónkból írhatják jóvá, tehát ha nem fizetünk elegendõ mennyiségû adót, akkor nem biztos, hogy mind a 100 ezer forintot igénybe tudjuk venni. Az adóvisszatérítést a személyi jövedelemadó bevallásakor tudjuk igényelni.

Szabad kezünk van abból a szempontból, hogy mikor és mennyi pénzt fizetünk be a megtakarítási számlára. Tehát nem probléma, ha nem havi szinten teszünk pénzt a számlára, bár a cél nyilván az lenne, hogy a fizetésünk bizonyos százalékát rendszeresen félretegyük.

A számlán elhelyezett megtakarításokból állampapírokat, kötvényeket, részvényeket, befektetési jegyeket vásárolhatunk. Elõnye a hagyományos értékpapírszámlákkal szemben, hogy a megfelelõ feltételek teljesülése esetén a számlán elért hozam után nem kell adóznunk.

Ugyanakkor mindenképpen hátránya a számlának, hogyha idõ elõtt szeretnénk hozzáférni a rajta található összeghez, azt csak komoly veszteségek árán tehetjük meg. Megtakarításainkhoz csak a számla megnyitását követõ tizedik évben - illetve azt követõen - tudunk adómentesen hozzáférni, feltéve, hogy már nyugdíjba vonultunk. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor az elért hozamok adókötelessé válnak, továbbá a korábbi adójóváírásokat is 20 százalékkal növelten kell visszafizetnünk.

Hogy a számlára befizetett pénzünkbõl mit veszünk, már tõlünk függ. Ez persze egyrészt szabadságot ad nekünk, ám éppen itt rejlik a nehézség is: ha valaki nem ismeri a befektetési termékeket, akkor itt nem sok segítségre számíthat. Éppen ezért ezt a nyugdíjcélú megtakarítási formát inkább azoknak szokás ajánlani, akik valamilyen mértékben már ismerik a pénzügyi termékeket. Hiszen a számláról olyan termékeket - például részvényeket - is vásárolhatunk, amelyek nem csak hozamot hozhatnak, hanem adott esetben veszteségesek is lehetnek.

Nyilvánvaló módon nem mindegy, hogy milyen költségekkel kell számolnunk akkor, ha ilyen számlát szeretnénk nyitni. Alapesetben a nyesz-nek relatíve alacsonyak a költségei, a termék esetében számlavezetési és kereskedési díjjal találkozhatunk. Elõbbi maximalizálva van, éves szinten a teljes jóváírt éves átlagos állomány maximum 1 százaléka lehet, de minimum 2 000 forint.

Kereskedési díjak az értékpapírok vásárlásakor és eladásakor keletkezhetnek. Ezek a díjak azonban már termékenként és szolgáltatónként is változnak, de a tranzakció csatornája is (bankfiók, telefon, internet) befolyásolhatja az összeget. Állampapírokat, egyszerûbb befektetési alapokat gyakran díjmentesen vásárolhatunk.

További költséget jelenthet a különbözõ befektetési termékek kezelési költsége is, ez azonban szintén termékenként változik. Gyakran elõfordul, hogy a szerényebb hozamot produkáló termékek kezelési költségei alacsonyabbak, míg jobban teljesítõ társaik díjai magasabbak.