A magyar nyugdíjrendszer úgy mûködik, hogy a jelenlegi aktív dolgozók befizetése nem egyéni számlára kerül, hanem a mostani nyugdíjasok havi juttatását finanszírozzák belõle. Ez a fajta rendszer különösen érzékeny az aktív dolgozók és a nyugdíjasok arányára. Sajnos a jelenlegi tendenciák alapján ez az arány várhatóan nem javul, hanem inkább romlik, például az alacsony születésszám és az elvándorlás miatt. Emellett az elsõ nyugdíjakat a bejelentett fizetéshez viszonyítják, azaz amennyiben valakinek a fõ bevételi forrása nem a bejelentett alkalmazotti fizetése, az utolsó jövedelméhez képest az elsõ nyugdíja még kevesebb lesz.

Magyarországon 100 nyugdíjasból mindössze 7-nek magasabb a nyugdíja, mint havi 200 ezer forint. Havi 150 ezer forinttal a jelenlegi nyugdíjasok mindössze 22%-a rendelkezik.

A nyugdíjasok 78%-ának 150 ezer forint alatti a nyugdíja, 100-ból 3 nyugdíjasnak pedig még az 50 ezer forintot sem éri el a havi nyugellátása. Az még akkor is nagyon kevés, ha nyugdíjasként a bevételek mellett a kiadások is csökkennek.

Amennyiben valaki nagyobb összegbõl szeretne gazdálkodni nyugdíjasként, annak több lehetõsége is van:

• az állami nyugdíjat növelni,
• az állami nyugdíjtól független megtakarítást gyûjteni.

Bármennyire is hihetetlen, az állami nyugdíjat is fel lehet tornászni. Ehhez például magasabb bejelentett jövedelem és hosszabb szolgálati idõ kell. De megmarad a bizonytalanság: egy alapból bizonytalan összeget lehet ezekkel az eszközökkel megnövelni. Ahhoz, hogy az állami nyugdíjrendszer stabil lábakon álljon, ahhoz elengedhetetlen lenne a születésszámot megnövelni és a nyugdíjkorhatárt emelni. Ez viszont csak úgy mûködik, ha mindenki több gyermeket vállal. Így ugorhatunk az állami rendszertõl független megtakarításra.

Jelenleg Magyarországon három, dedikáltan nyugdíjcélú-megtakarítás létezik, amelyet az állam 20 százalékos adójóváírással támogat:

• önkéntes nyugdíjpénztár,
• nyugdíj-elõtakarékossági számla (röviden: NYESZ), és
• nyugdíjbiztosítás.