Amióta feltalálták a GDP-t, azóta szeretnék a közgazdászok meghaladni ezt a sok szempontból korlátolt mérõszámot. Az, hogy egy ország sikerét pont az évente megtermelt bruttó hozzáadott értékre próbálták összesûríteni, az utóbbi idõben a gazdaság átalakulásával egyre félrevezetõbbé vált. De az igazi, ennél régebbi probléma mégis az, hogy a GDP egy folyam típusú mérõszám, nem pedig egy állomány. Tehát nem a nemzetek évek alatt felhalmozott vagyonát, hanem a minden évben újra és újra megtermelt értéket méri - írja a G7.
A Világbank most kiadott egy vaskos tanulmányt, amiben ezt a problémát igyekeznek megoldani. Két évtizednyi munkával létrehoztak egy mutatót, ami a természeti és megtermelt javaik, külföldi vagyonuk és humán tõkéjük alapján próbálja meghatározni az egyes országok vagyonát. 141 ország esetében meg is nézték, hogyan alakult ez a nemzeti összvagyon 1995 és 2014 között.
De mi a baj a GDP-vel? A Financial Times példájával: képzeljünk el egy idõsödõ befektetési bankárt nettó egymillió forintos fizetéssel és egy fiatal kertészt, aki havonta 150 ezer forintot visz haza. Innen nézve a bankár nyilván jóval gazdagabb a kertésznél. A GDP számítása is hasonlóan történik, arra vonatkozik, hogy egy adott idõszak alatt mekkora értéket termel meg egy ország pénzben kifejezve.
De ha a teljes képet nézzük, akkor azt is számításba vehetnénk, hogy a jól keresõ bankár éppen túl van egy váláson, ami után nyakig ül az adósságban, egyébként kirúgás elõtt áll, arra sincsen jó esélye, hogy új munkát találjon, ráadásul kokainfüggõ, ami nem olcsó dolog. Közben viszont a kertész, aki egyébként komolyan érdeklõdik a mûszaki tudományok iránt, éppen megörökölt egy jól termõ szõlõbirtokot, amelyet több tízmillió forintos áron el is tud adni, és az így befolyt pénz töredékébõl finanszírozni tudja mérnöki tanulmányait egy elismert külföldi egyetemen.
Így már fordul a kocka, a kertész jóval vagyonosabbnak tûnik a bankárnál. Ugyanilyen bajok vannak a GDP-vel, ha országokat próbálunk összehasonlítani. Klasszikus probléma például, hogy a háborúk vagy természeti katasztrófák – az utánuk következõ újjáépítések miatt – gyakran nagyot dobnak az adott ország GDP-növekedésén, pedig nehéz azt állítani, hogy ezek kedvezõ fejlemények lennének. Nem tud mit kezdeni a GDP a környezetszennyezéssel, az oktatásra költött pénzzel, a pénzügyi állományokkal és hasonlókkal sem.
A Világbank most kiadott tanulmányának legfontosabb eleme a humántõke-vagyon mérésének kísérlete: megbecsülték a világ összes lakója életpályajövedelmének – azaz az élete folyamán várható összes bevételének – jelenértékét, rengeteg különbözõ háztartási felmérés alapján. A felmérésen dolgozó kutatók abból indultak ki, hogy olyan mutatót szeretnének, aminek hozama lenne a GDP. Tehát mi az a nemzeti tõke, ami aztán megtermeli évente a maga GDP-ben mért hozamát.
A tanulmány szerint húsz év alatt 66 százalékkal növekedett az összes ország vagyona, fõleg a dél- és kelet-ázsiai országok felzárkózása, hatalmas humántõkevagyon-növekedése miatt. Viszont rengeteg szegényebb országban, így például a szubszaharai Afrika egészében a népesség növekedése miatt csökkent az egy fõre jutó nemzeti vagyon. Gazdagabb, fejlett országoknál pedig pont az elöregedés a probléma, emiatt ugyanis csökken a humántõke-vagyon aránya a vagyonszerkezetben.
Egyes országok hiába gazdagok természeti erõforrásokban, ha ezt nem fordítják át hatékonyan oktatási, infrastrukturális és intézményi fejlesztésbe, akkor akár vissza is csúszhatnak. A Világbank azt is megállapítja, hogy nagyok a nemi egyenlõtlenségek: az összes vagyon kevesebb, mint 40 százalékát birtokolják nõk, és ez húsz év alatt alig két százalékpontot javult.
Magyarország egyébként 1994 óta az 1,6-szorosára növelte nemzeti vagyonát, azaz évente 2,5 százalékot gyarapodtunk az utóbbi húsz évben. Most már nem kevesebb, mint 165,5 ezer dollárnyi vagyon jut egy magyarra, ez 2014-es árfolyamon mintegy 45 millió forint. (Az egy fõre jutó, összeszámolható, meglévõ lakossági vagyon tízmillió forint körül lehet.)
Igaz, ez még mindig nem olyan sok, sõt, egy fõre jutó vagyonban nézve még a GDP-nél is gyengébben állunk más országokkal összevetve. Miközben nominális GDP-ben az egy fõre jutó német érték harmadán, vásárlóértékkel kiigazítva pedig a felén járunk, addig vagyonban csak Németország negyedén-ötödén.