Míg 2012 és 2016 között évente átlagosan 1,3 százalékkal nõttek az egészségügyi kiadások, addig a 2017 és 2021 közötti idõszakban ez az érték már 4,1 százalék lesz.

Az egészségügyi kiadások növekedésének hátterében az elöregedõ és növekvõ létszámú társadalom, a kezelések fejlõdése, a feltörekvõ gazdaságok teljesítménye, valamint a dráguló munkaerõ áll – derül ki az elemzésbõl. 

A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a költés szintjének emelkedése nem feltétlenül jelent jobb egészségügyi eredményeket. Ezt jól mutatja az is, hogy a GDP-hez mérten az Egyesült Államokban a legmagasabb az egészségügyi költések aránya az OECD országok között – 2016-os adatok szerint 16,9 százalék –, azonban a várható élettartam vonatkozásában csak a lista második felében található. Magyarország ebben a mutatóban - 7 százalékkal - a vizsgált 33 OECD ország közül a 29-30. helyen áll, Szlovákiához hasonlóan.

„Az emelkedõ költségek és a csökkenõ nyereség mellett az egészségügyi szektor innovatív és költséghatékony módokat keres az ellátottak által igényelt minõség, eredmények és érték biztosítására. A betegközpontú, technológia alapú okos egészségügy a szolgáltatás minõségének növelése mellett az ellátásban dolgozók munkáját is megkönnyíti, azonban az innováció és a magas minõségû ellátás érdekében a jövõben a szabályzatok, folyamatok és meglévõ képességek megújítására lesz szükség” – mutatott rá Márkus Csaba, a Deloitte adó- és jogi osztályának partnere.

Az egészségügyi szolgáltatóknak valószínûleg továbbra is csökkenõ nyereséggel és növekvõ költségekkel kell számolniuk. 2020-ra a világ legnagyobb régióinak összesített egészségügyi költése várhatóan eléri a 8,7 billió USD-t a 2015. évi 7 billió USD-hez képest. A csökkenõ nyereség ellentételezésére számos egészségügyi szervezet új költségcsökkentési intézkedéseket vezet be és új bevételi források után néz.

Egyre terjednek az egészségügyben a vezeték nélküli eszközök – pacemakerek, beültethetõ inzulinpumpák –, mivel használatuk nem igényel állandó orvosi felügyeletet, és mûtéti beavatkozás nélkül is könnyen programozhatók. Éppen ezért éri egyre több támadás ezeket a szerkezeteket: ma már tíz kibertámadásból négynek az egészségügyi szféra a célpontja, az innen ellopott információk ugyanis értékesebbek a feketepiacon, mint pénzügyi adataink. A biztonság ebben a szegmensben akár élet-halál kérdése is lehet, a jövõ májusban életbe lépõ GDPR ezért az egészségügyi személyes adatok védelmét is kiemelten kezeli.

Az egészségügy folytatja az elmozdulást a szolgáltatásért fizetett díj (FFS) szerinti díjazástól az eredmény- és értékalapú fizetési modellek felé. A fejlett egészségügyi rendszerekben a szektor szereplõi a kezelés helyett a megelõzést hangsúlyozzák, amelynek eredményeképpen az egyszerû „betegek” helyett megszületnek a szolgáltatásokról jól tájékozott „egészségügyi fogyasztók”.

„Ahhoz, hogy sikeres legyen az átmenet az értékalapú ellátás felé, az is szükséges, hogy a szereplõk – beleértve a fogyasztókat is – az egészségügyi ellátás helyett az egészséget, a kezelés helyett a megelõzést és jóllétet, az egyén helyett pedig a közösség egészségét lássák” – tette hozzá a Deloitte partnere. 

Az utóbbi idõk kibertámadásai nyomán nagyobb hangsúly került az adatok védelmére és biztonságára. A digitális egészségügy kihívást jelent a kormányzatok, egészségügyi rendszerek, és biztosítók számára, hiszen egyre több adatot kell összegyûjteniük, elemezniük és tárolniuk, miközben ügyelniük kell a jogszabályi megfelelésre, etikára és kockázatokra is.

A személyes szolgáltatások elsõdleges fontosságúvá váltak a fogyasztók számára, és a technológia azt is lehetõvé teszi, hogy õk is aktívabbak legyenek a döntéshozatal során. A szolgáltatóknak és kifizetõknek érdemes kihasználniuk a digitális trendeket, hogy személyesebb ellátást nyújtsanak, javuljon a kommunikáció, és javítsák a betegek tapasztalatait és a technológiát bevonják a kutatás, diagnózis, kezelés és utógondozás területére is.

A negyedik ipari forradalom nyomán a digitális technológia, robotika és egyéb automatizált eszközök rengeteg lehetõséget kínálnak az egészségügy jelenlegi és jövõbeli munkaerõproblémáira – amennyiben a szektor szereplõi nyitottak lesznek erre.