Az MNB elsõ háromnegyed évi adatai alapján a nyugdíjbiztosítás és a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás adta a tavalyi díjemelkedés döntõ részét. Milyen hangsúlyeltolódást hozhat ebben az idei év a piacon?

A jelenlegi kamatkörnyezetben a nyugdíjbiztosítások mellett elõtérbe kerülhetnek a kockázati életbiztosítások. A lakásértékesítések felfutásának természetes következményként lehet számolni az új lakásbiztosítások terén is növekedéssel. Fontos lenne a vállalati biztosítások számának emelkedése is, ám e téren egyelõre kevés elõrelépés történik - persze, az uniós pályázatokból megvalósuló beruházások mellett ésszerûen itt is lehet némi elõrelépést várni. A gépjármû-biztosítások pedig szintén növekedni fognak - hiszen növekvõ autóeladásról szólnak a szakmai vélemények, a számok.

Ahogy az imént utalt rá, 10 éves jövõképet állított össze az MNB a biztosítási szektor számára. Nyilván sok mindenben egyetért a jegybank céljaival, ami viszont ennél sokkal érdekesebb: mi az, amiben vitatja, ellenzi az elképzeléseket?

Az alapelvek többsége teljesen összhangban van a szakma érdekeivel, elképzeléseivel. Vitánk legfeljebb abban lehet, hogy a további költségcsökkentések fedezetének elõteremtése nem könnyû feladat akkor, amikor továbbra is egy sor szabályozási változás implementációja zajlik. Ezek egy része valóban az ügyfelek érdekét szolgálja, ám sok közülük csak az adminisztrációt, a papírmunkát és a költségeket növeli - az IFRS-átállástól egyetlen ügyfél sem számíthat helyzetét javító változásra -, hogy csak egy példát mondjak. Egyébként az MNB múlt és a jelen helyzet elemzésére vonatkozó megállapításaival egyetértek, és nincs okunk sem vitatni, sem ellenezni a jegybanknak a szektorra vonatkozó, elõremutató vízióját. Inkább abba az irányba mozdulnék el, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a felvázolt pozitív jövõkép meg is valósulhasson. A siker nem csupán a biztosítókon múlik, hanem azon is, hogy a célokhoz milyen eszközrendszert, szabályozói környezetet kíván társítani a felügyelet, illetve a gazdaságpolitika. Hiszen egyértelmû, hogy például a nyugdíjcélú öngondoskodásnak az elmúlt években tapasztalt, kedvezõ irányba történõ elmozdulása elválaszthatatlan az adópolitikai ösztönzéstõl.

A tanulmány talán legérzékenyebb pontját a szektor jövedelmezõségével kapcsolatos megállapításai jelentik. Többen felvetették, hogy ezt a kérdést egy versenyzõ környezetben egyszerûen a piacra, illetve a tulajdonosokra kellene bízni. Én azt tartom fontosnak, hogy errõl a kérdésrõl is nyílt, szakmai vita folyhat, s a szektor megismerhette a jegybank álláspontját ebben a kérdésben.

Ilyen rövid idõ alatt még nem születhetett meg a szakma véleménye, de a makro-trendeket figyelembe véve szektorszinten én nem tartom irreálisnak a megfogalmazott 10-15%-os ROE-sávot. Egyedi társasági szinten ugyanakkor biztosan lesznek eltérések akár az adottságoknak, a különbözõ életciklusnak, az eltérõ stratégiáknak és tulajdonosi elvárásoknak köszönhetõen.

Több mint egy éve a felügyelet etikus életbiztosítási koncepciója alapján fejlesztik és értékesítik a hazai biztosítók megtakarítási célú életbiztosításaikat. Ez a TKM-szintek jelentõs csökkenését hozta, vagyis összességében csökkent a biztosítók és a közvetítõk közös tortája. Az értékesítési költségek (fõleg jutalékok) vagy a biztosítói profit látta ennek kárát elsõsorban?

A hatás mindkét oldalon érezhetõ volt, a piac minden szempontból egészségesebb lett, mivel az etikus életbiztosítási koncepció a társaságok részérõl a korábbi termékportfóliójuk áttekintését és racionalizálását követelte meg.

Egy biztos: a tavaly lebonyolított TKM-audit azt mutatta, hogy a piacon elérhetõ megtakarítási biztosítások száma az egy évvel korábbinak a felére csökkent és kétharmad részükben az új feltételeknek alapból megfelelõ termékek jelentek meg a piacon. A sikeres végrehajtás hatásai kapcsán úgy gondolom, hogy az etikus koncepció már rövid távon jó az ügyfeleknek, hosszabb távon pedig az egész szektor számára is kedvezõ lesz.

Bár nyilvános adatok errõl nincsenek, a piaci szereplõk tapasztalatai alapján hozott-e visszaesést az etikus koncepció az új értékesítésben? Vár-e hasonlót a szerzésijutalék-korlát (idén januártól 13 havi díjnak, jövõ évtõl 12 havi díjnak megfelelõ szintre) csökkentésétõl?

Egyrészt az MNB adatai azt mutatják, hogy az értékesítésben 10-12 százalékkal visszaesett ugyan az új szerzések darabszáma, ugyanakkor a szerzõdések átlagdíja hasonló mértékben - a tavalyi év elsõ félévében 11,5 százalékkal - nõtt, azaz a bevezetés nem okozott a piacon látható szintû visszaesést. Én erre is számítottam, s 2018-ban sem várok drámai hatást a jutalékszabályok változása miatt.

Egyrészt a szektor az elmúlt idõszakban többször bizonyította kiváló alkalmazkodóképességét, másrészt ez egyes szereplõknél várható jutalékcsökkenés mellett ügyfélértéktöbblet is keletkezik, így 2018-ra is inkább mérsékelt erõsödésre számíthatunk. Nem szabad elfelejteni, hogy a jutalék egy költségelem, s az ügyfél számára az adott termék teljes költsége (és teljesítménye) sokkal fontosabb.

Mivel egyre magasabbak a kgfb-díjak, terjed a piacon a baleseti adó csökkentésére vonatkozó kívánság, pletyka. Mekkora esélyét látja annak, hogy errõl idén döntés születik? Kiterjedhet-e ez a casco biztosítási adójának csökkentésére is?

A számok azt mutatják, hogy a kgfb-hez kapcsolt balesetiadó-bevétel 5 év alatt 80 százalékkal növekedett a gépjármûvek számának növekedése és a szektorkockázatokat jelentõsen csökkentõ díjemelések hatására. A kgfb-díjak növekedése az emelkedõ gépkocsi- és alkatrészárakkal, valamint a szervizdíjak változásával áll összefüggésben. A megnövekedett gépjármûforgalom hatásáról sem szabad elfeledkeznünk, mely következtében ismét több a koccanásos baleset. Ráadásul egy, az európai környezetben is kedvezõ, kirívóan alacsony szintrõl indult el a növekedés. Ma a harminc százalékos baleseti hozzájárulás terhe hozzáadódik a biztosítási díjhoz. Természetesen a fogyasztó szempontjából a baleseti adó kulcsának csökkentése azonnali pozitív élményt hozva, díjmérséklésként jelentkezne, viszont tekintettel arra, hogy a biztosítási összegek emelkedtek, nominálisan a költségvetés sem járna rosszabbul az alacsonyabb kulccsal. Ezt a kérdést természetesen a kormánynak kell eldöntenie - a gazdaság teljesítõképességének figyelembe vételével.

A casco esetében a díjnövekedés hajtóerõi jórészt ugyanazok, mint a kgfb-nél. Ebben a termékkörben a tizenöt százalékos biztosítási adó közvetlenül a termék árába épül be, s kétségtelenül magasabb öt százalékponttal, mint a vagyonbiztosításokra vonatkozó adókulcs.

Ezen termék esetében sem vállalkoznék a kormányzati szándékok megjósolására, mert errõl nincs információnk, de az nem kérdés, hogy a szakma üdvözölné a biztosítási adó kulcsának csökkentését és egységesítését.


Szintén az értékesítést érintõ kérdés az IDD nevû EU-s direktív hatályba lépésének elhalasztása február 23-áról október 1-jére, miközben a magyar parlament már az elõbbi határidõvel elfogadta a szabályokat. Megelõzzük ezek szerint az implementációval Európa többi részét, vagy egyfajta könnyített idõszak jön addig nálunk is? Mekkora a bizonytalanság a piacon?

A kormányzat ezen a területen is (miként a psd2 szabályozásnál) szeretett volna biztos pontokat meghatározni, amelyhez a piaci szereplõk alkalmazkodni tudnak.

Abból a szempontból nincs semmilyen bizonytalanság, hogy az új szabályozás Magyarországon 2018. február 23-án hatályba lépett. Magyarország tehát nehezített pályán elvégezte a házi feladatát.

Az IDD európai születése, majd - éppen folyamatban lévõ - halasztása (október 1-re) ugyanakkor kiválóan rámutat a brüsszeli döntéshozatali mechanizmus gyenge pontjaira. Már nem elõször történik az meg, hogy miután elhúzódó, kompromisszumokkal terhes folyamatok eredményeképpen születik meg egy direktíva, a részletszabályok sem születnek meg idõben, majd a végrehajtásra egyszerûen nem marad elegendõ idõ. Az IDD körüli turbulencia európai szinten élesen rávilágít erre a problémára.

Itt lenne az ideje, hogy a kitûzött bevezetési dátumok mind az élethez, mind pedig a felkészülés idõszükségletéhez igazodnának. Miért is vezetünk be valamit amúgy február 23-án, pénteken? Ez vajon mennyire szükséges vagy életszerû? S miért nem kaphat az érintett szektor legalább fél éves felkészülési idõt? Itt lenne az ideje napirendre venni ezeket a kérdéseket Brüsszelben.

Dinamikusan bõvül a hazai magán-egészségügyi szektor, az egészségbiztosítások területén viszont továbbra sincs áttörés. Vár-e elõrelépést szabályozási oldalon az áprilisi választások után, ami felgyorsíthatja e szegmens bõvülését?

Az egészségügyi reform kormányzati ciklusokon átívelõ koncepcionális és politikai kérdés. Többször megfogalmazta a szektor, hogy úgy látja, hozzá tudna tenni az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez, s ezért szívesen vállalna nagyobb szerepet a kiegészítõ egészségbiztosítási piac felépítésében. A biztosítók fontos szereplõk lehetnek a szervezésben és a finanszírozásban is. Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a kérdést, kétségtelen, hogy az egészségbiztosítások piacán nagyok a lehetõségek, ez lehet az egyik terület, amely segíthet megvalósítani azt a szándékot, hogy tíz év alatt megduplázódjon a biztosítási piac. Egy közelmúltbeli kutatás szerint jelenleg csak minden nyolcadik munkavállalónak van ilyen biztosítása a vállalati cafetéria vagy csoportos biztosítás keretében, a magánszemélyek kötéseit illetõen pedig még rosszabb a helyzet. Vegyük mindehhez, hogy ma ezen biztosítások körében is fõként az összegbiztosítások dominálnak, vagyis meghatározott orvosi beavatkozások esetén tételesen megjelölt összeghez jut a kedvezményezett. Szolgáltatásfinanszírozó biztosítást egyelõre valóban kevesen kötnek. Ám keresleti oldalon érzékelhetõen növekszik az igény, s már ma is közel tíz társaság verseng a piacon és jelentkezik egyre újabb termékekkel. Az ezek iránti érdeklõdés növekedését a gazdaság és a fogyasztás gyorsuló ütemû bõvülése már önmagában elõsegítheti. Mikor lesz valós áttörés? Ez jelentõs részben kormányzati szándék kérdése.

Úgy tûnik, megindult a hozamemelkedés az állampapírpiacon, különösen a biztosítók szempontjából érdekes hosszú lejáratokon. Összességében jó vagy rossz hír a hozamemelkedés a biztosítási szektor számára rövid-, közép- illetve hosszú távon?

Ha a folyamat tartós lesz, az természetesen kedvezõ lesz a szakma számára, hiszen a biztosítástechnikai tartalékok döntõ része kötvényekben fekszik. Az alacsony hozamkörnyezet minden esetben felértékeli a hosszú idõtáv és a professzionális kockázatkezelést, ez pedig kedvezhet a biztosítótársaságoknak.

Felgyorsult a digitalizáció a biztosítási piacon is, emellett egy új slágertéma hódít: a blockchain. Reálisan mikor vezethetik be magyar biztosítók is ezt a technológiát, és milyen jövõt lát elõtte?

A digitalizáció évtizedek óta velünk él - nem volt szó még se fintechrõl, sem insurtechrõl, amikor a biztosítók a kgfb kapcsán megtapasztalhatták, mit jelent az online összehasonlítás. Csak akkor a közvetítõrendszert forradalmian átalakító változást még senki nem hívta insurtech-megoldásnak. Ma már annak neveznénk. Közhelyesen fogalmazva, ma már napi életünket teljesen átszövi a bitek világa. Mégis valószínûleg nehezen tud nekem olyan iparágat mondani, amely több mint egy évtizede komoly, esetenként 10-20 százalékos díjkedvezményt ad az elektronikus ügyintézésre az ügyfeleknek. A biztosítók rengeteg energiát tettek abba, hogy ügyfélkapcsolati és kárrendezési folyamataikat modernizálják.

A MABISZ keretein belül pedig folyik a munka, amely a híres "kék-sárga baleseti bejelentõ" modernizálásán dolgozik - az elsõk között Európában.

A blockchain technológia az elmúlt idõszakban lett "divatos", elsõsorban a kriptovaluták népszerûségének növekedésével párhuzamosan. A blockchain technológia már adott, de alkalmazási területeit illetõen ma még a helyét keresi a világban, így a biztosítási területen is. Egyelõre a felderítési, kísérletezési szakaszban járunk, néhány kisebb jelentõségû gyakorlati alkalmazást látunk a világban (okosszerzõdések, járatkésés-biztosítás stb.) - de még ezeknél is gyakran felmerül a kérdés, hogy valójában mekkora hozzáadott értéke van a blockchain technológia használatának. Úgy tudom, hogy a biztosítótársaságoknál zajló innovációk mellett a pénzügyi-biztosítási piac prudens mûködésére figyelõ hatóságok is készülnek az új logika megjelenésére.