Nemhogy lassabban "gyógyul" az ózonréteg, mint várták, hanem még vékonyodik is. Méghozzá azokon a tájakon, ahol a legtöbb ember él a Földön. A tudósok nem tudják, mi a jelenség oka. Az ózonréteg feladata, hogy megvédjen minket a Nap káros ultraviola sugárzásától - idézi az Atmospheric Chemistry and Physics címû tudományos folyóiratban megjelenteket a piacesprofit.Harminc éve, a ’80-as években a világ országai összefogtak, hogy kivonják a forgalomból az ózonréteget romboló, azon lyukakat ütõ gázokat a világgazdaságból. Ez a nemzetközi megállapodás kapta a Montreáli Jegyzõkönyv nevet, amelyet 1987-ben fogadtak el és írtak alá.
Az Európai Földrajztudományok Szervezetének (EGU) szaklapjában, az Atmospheric Chemistry and Physics címû folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint azonban vékonyodik az ózontakaró a középsõ- és alsó szélességi fokok környékén, ahol a legsûrûbben lakott a földgolyó. (Az angol cikk “middle to lower latitude areas”-t emleget. A low lattitude az egyenlítõi övezetet jelenti, tehát az ott és felsõbb szélességi fokoknál elterülõ országokról lehet szó. Itt értelemszerûen nem igazán gazdag országok vannak, ahol a túlnépesedés nagy probléma.)
Az ózonréteg vastagsága “alacsonyabb, mint húsz éve. Ez azért fontos, mert eltér attól, aminek történnie kellene az alsó sztratoszférában az atmoszférikus modellek szerint” - mondta William Bell légköri fizikus.
A tudósok egyelõre pontosan nem tudják a választ, mi okozza a vékonyodást, de tippjeik azért vannak. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a modellek rosszak. A másik, hogy a kárt olyan anyagok okozhatták, amelyeket a montreáli egyezmény nem szabályoz, mint például a klór és a bróm. Ezek az anyagok ugyanis nem szerepelnek az atmoszférikus modellek kalkulációiban.
Az 1990-es évek végétõl a légköri ózon mennyisége – mintegy három évtizedes vészes csökkenés után – növekvõ tendenciát mutat, ám az ózonlyuk által okozott veszély még hosszú ideig fennállhat. Miért? Mert ezeket rövid életû anyagoknak tekintik, amik nem maradnak “életben” elég hosszan ahhoz, hogy elérjenek az ózonrétegig. Lehetséges azonban, hogy hosszabb ideig léteznek és hatnak, mint ahogy a tudósok gondolták.
Az ózonpajzs véd meg minket a Nap káros ultraviola sugárzásától, így például a bõrrák kialakulásának veszélyét is csökkenti. A Montreáli Jegyzõkönyv sikerességét a következõ számadattal szokták bizonyítani: 2030-ra évi egymillió bõrrákos megbetegedés kialakulásának vette elejét.
A megállapodás 1989 és 2013 között 135 milliárd tonnányi üvegházgáz kibocsátását fogta vissza. Ez évi 5,6 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával egyenlõ.