Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) nemrég közzétett egy jelentésében elemzi, hogy az EU-ban a biztosítók hogyan hajtották végre az új IFRS 17 biztosítási számviteli standardot, valamint a biztosítási kötelezettségek kiszámításában a Szolvencia II keretrendszerrel való szinergiákat és különbségeket.
Az IFRS 17 2023 januárjában vált a biztosítási szerződések új nemzetközi számviteli standardjává, felváltva a korábbi átmeneti standardot, az IFRS 4-et.
Az átállás célja a pénzügyi kimutatások megbízhatóságának és átláthatóságának növelése volt, valamint a módszertani különbségek csökkentése a harmonizáció révén.
A jelentés 17 tagállam 53 (viszont)biztosítási csoportjából álló minta 2023-as féléves pénzügyi kimutatásain alapul.
Az IFRS 17-re való áttérés jelentős változásokat eredményezett a biztosítási kötelezettségek értékében, tekintettel a különböző értékelési módszerek használatára, az implicit prudenciáról az explicit kockázati kiigazításra való áttérésre és a szerződéses szolgáltatási különbözet (CSM) bevezetésére az IFRS 17-ben. A CSM tükrözi a biztosításkötéskor várható nyereséget, és lehetővé teszi a biztosítók számára, hogy a biztosítási szerződés élettartama alatt a biztosítási szolgáltatás során felosszák a várható nyereséget. A válaszadóktól származó adatok azt mutatják, hogy bár az IFRS 17 bevezetése különböző hatásokkal járt, általában a biztosítási kötelezettségek növekedését és ennek következtében a saját tőke csökkenését eredményezte.
Az IFRS 17 három átmeneti megközelítést és három különböző értékelési módszert kínál a biztosítóknak. Az átmenetet illetően mindhárom megközelítést hasonló mértékben alkalmazták, a biztosítási kötelezettségek 42%-át tekintve a valós érték megközelítést választották a leggyakrabban.
Az értékelési módszereket illetően az EIOPA egyértelmű kapcsolatot figyelt meg a biztosítási szerződés típusával. A mintában szereplő biztosítók az életbiztosítási kötelezettségeik 86%-át a változó szabad megközelítés (VFA) alkalmazásával értékelték, míg a nem-életbiztosítási szerződéseket többnyire (90%) a díjfelosztási megközelítés (PAA) alkalmazásával. A fennmaradó kötelezettségek esetében az általános modellt választották.
Az IFRS 17 és a Szolvencia II közötti különbségek
Bár a Szolvencia II és az IFRS 17 eltérő célokat szolgál - az előbbi a biztosítottak védelmét, míg az utóbbi a vállalkozások pénzügyi kimutatásainak felhasználói számára megbízható információk nyújtására összpontosít.
Ugyanakkor jelentős hasonlóságok mutatkoznak közöttük, amelyek jelentős szinergiákat tesznek lehetővé. Ezek közé tartozik például a piaci konzisztens értékelési megközelítés, a jövőbeli cash flow-k valószínűséggel súlyozott becslései és a diszkontráták alkalmazása a biztosítási kötelezettségekből várható cash flow-k jelenértékének meghatározásához.
A két keretrendszer azonban fontos dolgokban is különbözik egymástól. A főbb különbségek az IFRS 17 által megengedett értékelési módszerekben és a szerződéses szolgáltatási árrés bevonásában rejlenek, míg más lényeges különbségek a diszkontrátákban, a kockázati kiigazításban/árrésben, a szerződéses határokban és a költségek felosztásában vannak.
Ami a mennyiségi különbségeket illeti, az IFRS 17 szerint az életbiztosítási kötelezettségek (a CSM nélkül) átlagosan 2,5%-kal alacsonyabbak voltak, mint a megfelelő Szolvencia II biztosítástechnikai tartalékok. A nem-életbiztosítási szerződések esetében azonban az IFRS 17 szerinti biztosítási kötelezettségek (a CSM nélkül, kivéve a PAA alá tartozó szerződéseket) átlagosan 9,5%-kal magasabbak, mint a Szolvencia II-ben.
Ami a diszkontrátákat illeti, míg a Szolvencia II előírja az EIOPA által kiszámított és közzétett kockázatmentes kamatláb lejárati struktúrákat (RFR), addig az IFRS 17 szerint a biztosítóknak maguknak kell levezetniük a kockázatmentes kamatlábat. Mindazonáltal az EIOPA kutatása azt mutatja, hogy a gyakorlatban a megkérdezett biztosítók 75%-a az EIOPA RFR-re támaszkodik az IFRS 17 szerinti számításaiban. Mégis, az IFRS 17 szerinti végső diszkontráta gyakran magasabb volt, mint a Szolvencia II-ben az IFRS 17-ben megengedett illikviditási kiigazítások miatt.
A különbség másik forrása a kockázati különbözet számítási módszere és a konfidenciaszint. Az életbiztosítások esetében az IFRS 17 szerinti kockázati kiigazítás lényegesen alacsonyabb, mint a Szolvencia II kockázati különbözet. Ezzel szemben a nem-életbiztosítási üzletágak esetében az IFRS 17 szerinti kockázati kiigazítás valamivel magasabb.ű
A teljes riport itt olvasható: https://www.eiopa.europa.eu/publications/report-implementation-ifrs-17-insurance-contracts_en