A láthatatlan munka az a fizetetlen munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. Az ilyen jellegû munka fõként akkor kap figyelmet, ha nincs elvégezve, hiszen a lakosság életkörülményeinek nemcsak a jövedelem, a munkaerõpiaci szerepvállalás, hanem a háztartásban vagy önkéntes tevékenységként végzett munka is szerves, jelentõs részét képezi. 

A háztartási munkával töltött idõ nemek szerinti vizsgálatának eredményei megerõsítik a férfiak idõráfordításának a növekedését, azonban a konvergáló tendenciák ellenére továbbra is változatlan, hogy a nõkre számottevõen több otthoni feladat hárul, mint a férfiakra. Emellett a nemi szerepfelfogásnak megfelelõ feladatmegosztás „konzerválódása” szintén egyértelmûen kimutatható. 

Az önkéntes munka Magyarországon egyre elterjedtebb. Míg 2011-ben a 15–74 évesek mindössze 28%-a nyilatkozott úgy, hogy a statisztikai felvételt megelõzõ 12 hónap során végzett valamiféle önkéntes tevékenységet, addig három évvel késõbb már több mint egyharmaduk (2 millió 557 ezer fõ) számolt be ilyen tevékenységrõl. 

Az önkéntesek túlnyomó többsége (94,1%) továbbra is kizárólag közvetlenül segít ingyenes munkájával, a szervezett keretek között végzett önkéntes munka még nem igazán elterjedt. 

A nõk továbbra is nagyobb számban és arányban kapcsolódtak be az önkéntes tevékenységekbe, mint a férfiak.  Annak ellenére, hogy a magyarországi önkéntesség továbbra is kissé öregedõ korstruktúrát tükröz, a kiegyenlítõdés irányába történtek elmozdulások. Az önkéntes munka vállalása legmagasabb arányban a 45–49 éveseket jellemezte (41%). 

Az önkéntes segítõk aránya az iskolázottsággal növekszik, és a diplomások körében a legmagasabb. Az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái a házi- és házkörüli munka, az ügyintézés és vásárlás, a gyermekfelügyelet, -gondozás, illetve a betegápolás, idõsgondozás voltak. Az önkéntesek által – rendszeresen vagy alkalmanként – végzett összes tevékenység több mint háromnegyede (76,4%) ezekbõl a tevékenységekbõl állt össze. 

A 2 millió 472 ezer közvetlen önkéntes tevékenységének 4 millió 117 ezer kedvezményezettje volt, akik többsége a háztartáson kívül élõ családi, rokoni (46,9%), illetve a baráti (22,6%) körhöz tartozott. 

Az önkéntesek motivációja leginkább a másokon való segítségnyújtás öröme volt, azzal az általánosnak tekinthetõ meggyõzõdéssel, hogy a gyerekeken, öregeken, súlyosan betegeken segíteni erkölcsi kötelesség. 

A hagyományos önkéntesség mellett fõként a fiatalokat jellemzi az új típusú önkéntesség irányába való elmozdulás, ahol a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése, a kapcsolati háló bõvítése és hasonló, a tudásalapú, információs társadalomra jellemzõ értékek is megjelennek.