Tavaly 4%-kal nõtt a magyar gazdaság, ez csaknem duplája a 2016-os adatnak, és ami különösen fontos: a növekedés szerkezete kiegyensúlyozott volt. A GDP-növekedéshez az ipar, az építõipar és a szolgáltatások bõvülése egyaránt hozzájárult. A növekedésben fontos szerepe volt a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus forrásainak, ami húzta a beruházásokat. A reálbérek gyors emelkedése és a lakosság óvatossági megfontolásainak oldódása szintén támogatta a bõvülést.

Hosszabb idõtávot tekintve azonban vegyes a kép. A világgazdasági válság nyomai, vagyis a 2009-es jelentõs gazdasági visszaesés eltérõ mértékben érintették a szektorokat. Legkönnyebben az exportõrök vészelték át a válságot, ami a külsõ kereslet magára találásának és a magyar gazdaság nyitottságának köszönhetõ, így a kivitel már 2011-ben meghaladta a 2008-as szintet. Az import viszonylag jó teljesítménye akár meglepõ is lehetne, hiszen a fogyasztás és a beruházások sem indokolták a behozatal erõs növekedését, ugyanakkor tudjuk, hogy a hazai export importtartalma igen magas (vagyis alacsony a hazai hozzáadott érték), így pedig már nem is olyan meglepõ a behozatal relatív gyors növekedése.

Ami a fogyasztást illeti, az csak 2016-ban érte el a válság elõtti szintet, majd tavaly meg is haladta azt. A folyamat tehát igen lassú volt, amiben kulcsszerepet játszott a lakosság hosszan elhúzódó hitelleépítési folyamata. A devizahitelek törlesztõrészleteinek 2008-at követõ hirtelen és erõteljes emelkedése miatt a lakosság egy része kénytelen volt visszafogni a fogyasztását, valamint a válságban eltûnt munkahelyeknek is hasonló hatásuk volt. A hitelleépítés folyamata és az elsõdleges munkaerõpiac lassú magára találása - hiszen csak három évvel a válság után élénkült igazán a munkaerõpiac - késleltette a fogyasztás növekedésének beindulását, miközben az óvatossági megfontolások még akkor is csak lassan oldódtak, amikor a lakosság reáljövedelme már érdemben nõtt.

A fogyasztás az elmúlt két-három évben azonban már érdemben nõtt - így tavaly már 4%-kal meghaladta a válság elõtti szintet -, ami a korábbi éveknél jóval gyorsabb béremelésekkel, a létrejövõ új munkahelyekkel, valamint pl. a kormányzat lakáspiacot fellendítõ lépéseivel függ össze. Utóbbi a (lakossági) beruházásokat is támogatja, de érdemes megjegyezni, hogy a beruházások is csak tavaly haladták meg elõször a válság elõtti szintet.

A beruházások alakaulása elsõsorban az EU-források alakulásával függ össze, ugyanis 2014-2015-ben már megérintették a 2008-as szintet (miután ekkor felgyorsult a 2007-2013-as uniós ciklus forrásainak felhasználása), itt azonban a 2016-os EU-s forráshiány miatt újra visszaesést láthattunk. A beruházások alakulásában a külföldi mûködõtõle beáramlásának hiánya is tetten érhetõ, miközben a gazdaság hosszú távú növekedési képességének javítása szempontjából elengedhetetlen lenne egy tartósan magas beruházási dinamika elérése - függetlenül az uniós források beáramlásának ciklikusságától.

Ahogy felhasználási oldalról a beruházásokat, úgy termelési oldalról az építõipart rángatja az EU-források beáramlása, csak még nagyobb kilengésekkel, hiszen az ágazat súlya jóval kisebb, mint a beruházásoké. Erre világít rá, hogy az építõipar már 2015-ben meghaladta a válság elõtti szintet, egy évvel késõbb azonban már 10%-kal alulmúlta, 2017-ben pedig csaknem 20%-kal meghaladta a 2008-ast.

Az ipar teljesítménye már kiegyensúlyozottabb, habár komoly szerkezetátalakulás történt. Az elektronikai szektor mélyrepülése (amelyben legnagyobb súllyal a komáromi Nokia bezárása szerepelt) és a hazai autógyártás (illetve összeszerelés) felfutása zajlott le. Utóbbi folyamat hatására ma már a feldolgozóipar egyharmadát adja az autógyártás, ami azt is jelzi, hogy mostanra az ipar teljesítménye nagyban függ néhány nagy gyár termelésétõl.

A kis súlyú mezõgazdaság teljesítménye volatilis, idõjárásfüggõ. 2008-hoz képest még most is visszaesést mutat, ugyanakkor abban az évben egy 50%-os növekedést láthattunk, így ha a bázis 2007, akkor ahhoz képest több mint 20%-os lenne a növekedés. A mezõgazdaság teljesítményét persze nem érdemes annyival lerendezni, hogy "idõjárásfüggõ", hiszen a technológia fejlesztésével csökkenteni lehetne az ingadozást.

A szolgáltató szektor nagy elõnye az volt az elmúlt években, hogy ez bizonyult a leginkább válságálló ágazatnak, hiszen a legkisebb visszaesést mutatta 2009-ben. Egészen 2012-ig lassú, azóta pedig gyorsabb növekedést mutat a szektor, összhangban azzal, hogy a kormányzat gazdaságpolitikai intézkedései ezt követõen már kisebb áldozatot követeltek a szektortól.

Mint láthattuk, a magyar gazdaság növekedése jelenleg kiegyensúlyozott, felhasználási és termelési oldalról is csaknem minden szektor hozzájárul a növekedéshez. Ugyanakkor a hosszú távú növekedés szempontjából kulcskérdés lenne, hogy a beruházások tartós növekedési pályán maradjanak akár EU-források nélkül is. A lakossági fogyasztás tartós bõvüléséhez a reálbérek fenntartható és a termelékenységgel összhangban lévõ növekedésére lenne szükség. Mindezt a mindenkori kabinet azzal segítheti, hogy kiszámítható gazdaságpolitikai környezetet és intézményrendszert biztosít a cégek számára és növeli a befektetést a humántõkébe (oktatás, egészségügy). Bõven van még tennivaló, hogy egy következõ válság ne hagyjon ilyen mély nyomokat, és ne legyen ilyen hosszan tartó a hatása.