London főpolgármestere és a Királyi Kémiai Társaság nemrég közzétett tanulmánya szerint a globális hőmérséklet 2100-ra több mint 3 C°-kal fog emelkedni.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-ban számos éghajlati forgatókönyvet készített, amelyek a potenciális éghajlatváltozást különböző szén-dioxid-kibocsátási költségvetésekhez viszonyítják.

Ezek a forgatókönyvek 1,6 C°, 2,4 C°, 2,8 C, illetve 4,3 C° felmelegedést eredményeznek, és a legtöbb éghajlatkutató célja, hogy 2100-ra a felmelegedést 2 C° alatt, lehetőleg 1,6 C° alatt tartsa.

Michael Mainelli professzor tanulmánya kiszámítja, hogy a világ jelenlegi készleteinek elégetése mennyi szén-dioxidot termel (miután figyelembe vette a nem tüzelőanyagként való felhasználást), és megállapítja, hogy ez 5-10-szeresen meghaladja az IPCC ajánlásait.

A jelenlegi fogyasztási ütemek, ha 2100-ig folytatódnának, a globális hőmérséklet 3 fokot megközelítő vagy azt meghaladó emelkedést eredményeznének, a CO2-szint pedig 630 ppm körül alakulna.

A tanulmányban az iparági megfigyelők megjegyzik, hogy a fosszilis tüzelőanyag-iparágak valószínűleg a szokásos módon folytatják a szokásos üzletmenetet, megszakítva egy meglehetősen fokozatos reagálással azokra a változásokra, amelyek megvalósulása évtizedekig tart.

A dokumentum felszólítja a politikai döntéshozókat, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatokat eltérítsék a szokásos üzletmenet gyakorlatától, és egy sor ajánlást fogalmaz meg a politikai döntéshozóknak, valamint a magán- és közszektorbeli befektetőknek, többek között:

• Szén-dioxid-árképzés: A nemzetközi szén-dioxid-árképzési mechanizmusok bevezetése vagy megerősítése arra ösztönzi a vállalatokat, hogy csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat és tiszta technológiákba fektessenek be.
• „Igazságos átmenet” tervek: Átfogó terveket kell kidolgozni a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás által érintett munkavállalók és közösségek támogatására, biztosítva az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előnyeinek igazságos és méltányos elosztását.
• Kormányzati szerepvállalás: A kormányoknak ösztönözniük kell a megújuló energiába és a kapcsolódó technológiákba történő hosszú távú beruházásokat azáltal, hogy stabil és kiszámítható politikai kereteket biztosítanak, világos szabályozásokkal és határidőkkel a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez.
• Nemzetközi együttműködés: A kormányoknak és a nemzetközi befektetőknek meg kell találniuk a módját annak, hogy segítsék a fejlődő országokat infrastruktúrájuk korszerűsítésében, miközben csökkentik a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztást (különösen a széntüzelésű villamosenergia-termelésben).