A londoni ingatlanárak még a magyar fõvároshoz képest is kiemelkedõ ütemben emelkedtek az utóbbi évtizedekben, ami rendkívüli terhet jelent a diákoknak. Ennek következtében óriásit robbant az ún. diákszállók (PBSA) piaca is, ahol csak az utóbbi két évben 8,2 milliárd font forrást fektettek be, ez azonban a diákok lakhatási nehézségeire csak részleges megoldást jelentett. Hamarosan Budapesten is bekövetkezhet a londonihoz hasonló magánkollégiumi robbanás, a jelenlegi piaci helyzet ugyanis sok tekintetben hasonlóságot mutat a korábbi londoni állapotokhoz - derül ki a Taylor Wessing elemzésébõl, amelyet a Portfolio idézett.
A Taylor Wessing ügyvédi iroda londoni központjának elemzése alapján 2016-ban 3,1 milliárd fontot költöttek az Egyesült Királyságban a diákszállók fejlesztéseire, ami ugyan a két évvel ezelõtti piaci robbanástól (5,1 milliárd font) elmarad, de a megelõzõ ötéves periódus átlageredményét így is meghaladja. A londoni önkormányzat által 2016 márciusában kiadott Kiegészítõ Tervezési Iránymutatás (SPG) irányelveinek értelmében minden új fejlesztésnek garantálnia kell, hogy bizonyos számú férõhelyet az adott évre központilag meghatározott, megfizethetõ áron biztosít a kevésbé tehetõs hallgatók számára. "Az Egyesült Királyság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy - a Brexit ellenére - a külföldi diákok részére továbbra is vonzó alternatíva maradjon. A kimondottan magas ingatlanpiaci árak és költségek azonban rontják a diákszállások építésére irányuló befektetések megtérülési esélyeit. - mondta Ódor Dániel, a Taylor Wessing ügyvédi iroda jogásza.
A fejlesztések profitabilitásának bizonytalanságai miatt a fejlesztõk egyre többször alternatív lehetõségek felé fordulnak. A befektetõk egyre erõsebb árversennyel találkoznak az olyan fejlesztõk személyében, akik vagy eleve kiadásra tervezett épületeket, vagy ún. mikro megélhetési szállásokat alakítanak ki. A piaci és szabályozási környezet alakulásától függõen így az erre összpontosító cégek hosszabb távon akár életképesebbeknek is bizonyulhatnak a diákszállókra szakosodott versenytársaikhoz képest." - tette hozzá Ódor Dániel.
A jelenlegi londoni helyzetben tehát rövid távon egyre inkább dominálnak az eleve bérleti vagy mikro-lakhatási céllal épített ingatlanok. A budapesti ingatlanpiac azonban ebbõl a szempontból még egy jóval korábbi fázisban jár: a diákok számára messze nincs elegendõ számú államilag biztosított kollégiumi férõhely, ugyanakkor az ingatlan- és albérletárak dinamikus növekedése miatt a lakhatásuk egyéb alternatív beruházásokon keresztül sem biztosított.
A piaci igény a különféle vagyoni helyzetben lévõ rétegeket (az állami kollégiumokban helyhez nem jutó, de a lakásbérleti díjakat megfizetni képtelen hazai diákok, tõkeerõsebb külföldi hallgatók) megcélzó magánkollégiumok létesítésére tehát adott, a szükséges befektetés-ösztönzõ törvényi szabályozás azonban még várat magára.
Habár a londoni helyzetben a szabályozottság magas foka akár elrettentõen is hathat a befektetõkre, Magyarországon egyelõre az egyik oka a magánkollégiumi piaci robbanás elmaradásának éppen az alulszabályozottság. Nincs külön "magánkollégium" jogintézmény, a beruházók alapvetõen a szálláshely-szolgáltatás és a bérlemény között választhatnak üzleti stratégiájuk megalkotásakor. A bérlakáspiac jogi szabályozása is elavult: alapvetõen még mindig az 1993-as lakástörvény az irányadó, ami még az önkormányzati bérlakásokra lett kitalálva.Ez azonban nagyon hamar átfordulhat, hiszen a piaci igények kiaknázása és a diákok lakhatási helyzetének javítása az állam, az önkormányzatok és az üzleti szféra számára is vonzó lehetõség.