![](https://mabisz.hu/szemle/wp-content/uploads/szemle/img-7760.jpg)
A kelet-közép-európai régió országai súlyos népesedési válsággal küzdenek. Olyannyira, hogy az ENSZ elõrejelzései szerint a 21. század elsõ felében legjobban fogyó népességû országai közül mindegyik ebben a térségben van.
A népességcsökkenés problémája nem újkeletû, a termékenységi ráta gyors zuhanásával ugyanis már a 20. század végén elindult a népesség természetes fogyása, vagyis a halálozások száma innentõl kezdve tartósan meghaladta a születések számát. Magyarországon 1981-ben következett be a fordulat, a többi régiós országban erre még egy bõ évtizedet várni kellett.
A Központi Statisztikai Hivatal A visegrádi együttmûködés országainak fõbb mutatói címû kiadványából kitûnik, hogy a V4-eken belül 2012 és 2016 között messze Magyarország bírt a legnagyobb halálozási arányszámmal, ráadásul az élveszületések is elmaradtak a többi országétól, vagyis összességben nálunk volt a legnagyobb a természetes fogyás. Még akkor is, ha a pozitív bevándorlási egyenleg valamennyit javított az összképen. Ez a kiugró halálozási arány összefügg az egészségügyi rendszer helyzetével, és belõle következtethetõ az is, hogy nálunk a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam.
Ha megnézzük a népesség koreloszlását, abban nem olyan extrém a magyar helyzet: bár Lengyelországhoz és Szlovákiához képest nálunk magasabb a 65 év felettiek aránya, az eltérés nem akkora, hogy magyarázza a halálozási arányban látott differenciát.
Ez alapján nem (elsõsorban) azért olyan magas a halandóság Magyarországon, mert sokkal öregebbek lennénk a többi V4-országnál, hanem mert a fiatalabb népesség körében magasabb a mortalitási ráta, vagyis indokolatlanul sokan halnak meg ahhoz képest, ami a többi országban jellemzõ. Ezt egyébként alátámasztja az is, hogy nálunk kirívó a munkaképes korú lakosságon belüli halálozási ráta, részben az életmód és a betegségek megelõzésének hiánya, részben pedig az egészségügyi rendszer hiányosságai miatt.