Az elmúlt öt évben megtriplázódott azon nyugdíjalapok száma a világban, melyek befektetéseiket kötelezettségeikhez mérten alakítják ki (Liability Driven Investment, LDI) – derül ki a SEI globális felmérésébõl.
A válság hatására számos, korábban fedezettnek hitt nyugdíjrendszer alultõkésítetté vált, egyrészt a tõzsdei zuhanások, másrészt a hozamcsökkenések miatt. Az alulfinanszírozottság kockázatát hivatott csökkenteni azon megközelítés, mely a nyugdíjalap az eszközeit a kötelezettségekhez mérten alakítja ki (LDI).
A globális vagyonkezelõ cég által készített idei felmérés szerint, a megkérdezett nyugdíjalapok vezetõinek 63%-a az LDI befektetési megközelítést alkalmazza, vagyis olyan stratégiai eszközallokációt határoz meg, amely a kötelezettségeket a legnagyobb mértékben képes fedezni. A felmérés öt éves történetét tekintve ez az eddigi legmagasabb arány, amely több mint háromszorosa a 2007-ben mért 20%-os szintnek.
Jonathan Waite, a SEI befektetési tanácsadással foglalkozó részlegének igazgatója, és vezetõ biztosításmatematikusa elmondta, a nyugdíjrendszerek tõkésítettségét, fedezettségét jellemzõ volatilitás jelentõs nyomást gyakorolt a szervezetek befektetési döntéseire, lényegében a klasszikus eszköz-forrás gazdálkodás irányába terelte õket.
A volatilitás jelentõs igényt teremtett az aktív LDI, és a kockázatcsökkentési stratégiák alkalmazására, melyekkel folyamatosan figyelemmel lehet kísérni a piaci változásokat, és a legfontosabb fordulópontokat.
A SEI szakértõi szerint a holisztikus portfoliókezelési stratégiák irányába történõ elmozdulás – vagyis az eszközök és kötelezettségek egyidejû figyelembevétele - egyértelmûen megfigyelhetõ az idei felmérés eredményeiben.
A felmérés azt is megállapította, hogy a válaszadók 46%-a úgy értelmezi az LDI-t, mint az eszközök és kötelezettségek lejárati szerkezetének összehangolása, míg 78% szerint az LDI célja az, hogy kontroll alatt tartsa a finanszírozottsági szint volatilitását.
A SEI szerint azonban a nyugdíjrendszerek vagyonkezelésének elsõdleges benchmarkja jelentõsen megváltozott az elmúlt négy évben: 2007-ben még a portfoliók abszolút hozama, 2011-ben már a finanszírozottság szintjében elért javulás alapján rangsorolták az alapokat.
Ami az eszközallokációt illeti, a felmérés azt mutatta, hogy továbbra is a hosszú lejáratú kötvények a legnépszerûbbek (74%), mivel a kötvények és a kötelezettségek értéke hasonlóan érzékeny a kamatok szintjére. A rövid futamidejû cach management szintén gyakran használt allokációs stratégia: a válaszadók 40%-a ezt követi idén.
Az újabb LDI termékek, mint például a feltörekvõ piacok államkötvényeinek (37%) népszerûsége továbbra emelkedést mutat, ugyanakkor a kamatláb-derivatívok iránti kereslet alacsony maradt idén (26%).
Az LDI terjedését nagymértékben segítik azok a piacon megjelenõ instrumentumok, melyekkel megoldható a nyugdíj-kockázatok fedezése. Ilyenek például az inflációhoz kötött állampapírok, illetve ezek származékos termékeinek piaca, melyek alkalmasak a reálkamatláb-kockázat fedezésére.
A SEI globális közvélemény-kutatásában a SEI intézményi ügyfeleinek nyugdíjalap kezelõi vettek részt, több mint százan, az Egyesült Államokból, Kanadából, Hollandiából és az Egyesült Királyságból.