Nyugdíjalapok: ma már nem a hozam számít!
2011.12.09
Az elmúlt öt évben megtriplázódott azon nyugdíjalapok száma a világban, melyek befektetéseiket kötelezettségeikhez mérten alakítják ki (Liability Driven Investment, LDI) – derül ki a SEI globális felmérésébõl.

Az elmúlt öt évben megtriplázódott azon nyugdíjalapok száma a világban, melyek befektetéseiket kötelezettségeikhez mérten alakítják ki (Liability Driven Investment, LDI) – derül ki a SEI globális felmérésébõl.

A válság hatására számos, korábban fedezettnek hitt nyugdíjrendszer alultõkésítetté vált, egyrészt a tõzsdei zuhanások, másrészt a hozamcsökkenések miatt. Az alulfinanszírozottság kockázatát hivatott csökkenteni azon megközelítés, mely a nyugdíjalap az eszközeit a kötelezettségekhez mérten alakítja ki (LDI).

A globális vagyonkezelõ cég által készített idei felmérés szerint, a megkérdezett nyugdíjalapok vezetõinek 63%-a az LDI befektetési megközelítést alkalmazza, vagyis olyan stratégiai eszközallokációt határoz meg, amely a kötelezettségeket a legnagyobb mértékben képes fedezni. A felmérés öt éves történetét tekintve ez az eddigi legmagasabb arány, amely több mint háromszorosa a 2007-ben mért 20%-os szintnek.

Jonathan Waite, a SEI befektetési tanácsadással foglalkozó részlegének igazgatója, és vezetõ biztosításmatematikusa elmondta, a nyugdíjrendszerek tõkésítettségét, fedezettségét jellemzõ volatilitás jelentõs nyomást gyakorolt a szervezetek befektetési döntéseire, lényegében a klasszikus eszköz-forrás gazdálkodás irányába terelte õket.

A volatilitás jelentõs igényt teremtett az aktív LDI, és a kockázatcsökkentési stratégiák alkalmazására, melyekkel folyamatosan figyelemmel lehet kísérni a piaci változásokat, és a legfontosabb fordulópontokat.

A SEI szakértõi szerint a holisztikus portfoliókezelési stratégiák irányába történõ elmozdulás – vagyis az eszközök és kötelezettségek egyidejû figyelembevétele - egyértelmûen megfigyelhetõ az idei felmérés eredményeiben.

A felmérés azt is megállapította, hogy a válaszadók 46%-a úgy értelmezi az LDI-t, mint az eszközök és kötelezettségek lejárati szerkezetének összehangolása, míg 78% szerint az LDI célja az, hogy kontroll alatt tartsa a finanszírozottsági szint volatilitását.

A SEI szerint azonban a nyugdíjrendszerek vagyonkezelésének elsõdleges benchmarkja jelentõsen megváltozott az elmúlt négy évben: 2007-ben még a portfoliók abszolút hozama, 2011-ben már a finanszírozottság szintjében elért javulás alapján rangsorolták az alapokat.

Ami az eszközallokációt illeti, a felmérés azt mutatta, hogy továbbra is a hosszú lejáratú kötvények a legnépszerûbbek (74%), mivel a kötvények és a kötelezettségek értéke hasonlóan érzékeny a kamatok szintjére. A rövid futamidejû cach management szintén gyakran használt allokációs stratégia: a válaszadók 40%-a ezt követi idén.

Az újabb LDI termékek, mint például a feltörekvõ piacok államkötvényeinek (37%) népszerûsége továbbra emelkedést mutat, ugyanakkor a kamatláb-derivatívok iránti kereslet alacsony maradt idén (26%).

Az LDI terjedését nagymértékben segítik azok a piacon megjelenõ instrumentumok, melyekkel megoldható a nyugdíj-kockázatok fedezése. Ilyenek például az inflációhoz kötött állampapírok, illetve ezek származékos termékeinek piaca, melyek alkalmasak a reálkamatláb-kockázat fedezésére.

A SEI globális közvélemény-kutatásában a SEI intézményi ügyfeleinek nyugdíjalap kezelõi vettek részt, több mint százan, az Egyesült Államokból, Kanadából, Hollandiából és az Egyesült Királyságból.