Több mint félmillió családnak egészen biztosan nem marad elegendõ pénze a lakhatási költségek kifizetése után a normális megélhetésre – derül ki a 2015. végi lakásfelmérés adatain alapuló, most közzétett részletesebb elemzésbõl. Az elõbbi megállapítást azokra teszik, akiknek jövedelmük több mint 40 százalékát teszik ki a lakhatással kapcsolatos költségek. Fényes helyzetben persze azok sincsenek, akiknek ez majdnem minden harmadik forintjukra igaz.

A tanulmány szerint a megfizethetõséggel kapcsolatos lakhatási probléma összesen a háztartások közel 32 százalékát érinti. Pontosabban érintette a 2015-ös adatok szerint. Úgy véljük, a lakásbérleti díjak és lakásárak azóta bekövetkezett szárnyalása, valamint a volt devizahitelesek kínlódása alapján nem lehet túlzás azt állítani, hogy az akkor 1,3 millió háztartás ma inkább 1,5 millió lehet. Kérdés persze, hogy ezt a számot mennyiben javíthatják a jobb elhelyezkedési lehetõségek, és a – papíron legalábbis – növekvõ bérek - teszi fel a kérédst a portál.

Nem meglepõ módon arra jutottak a tanulmány készítõi, hogy a családok jövedelmi viszonyai alapján nagyok az eltérések. A két alsó jövedelemtizedbe tartozó családok több mint kétharmadát érinti a megfizethetõségi probléma, a 3–7. jövedelemtizedbe tartozó családok egynegyede, míg a három legmagasabb jövedelemcsoport 10 százaléka érintett. 

A Habitat for Humanity Magyarország már számtalanszor felhívta a figyelmet arra, mennyire elhibázott a magyar kormány lakhatással kapcsolatos politikája. Egy év alatt 64 milliárd forint ment el az adókból néhány ezer embernek, akik nem szorultak rá, miközben az Eurostat szerint 2016-ban 9,2 százalék (mintegy 900 ezer fõ) volt azok aránya, akik anyagi okból nem tudták megfelelõen melegen tartani otthonukat.

A legveszélyeztetettebb háztartástípusok az egyszülõs és például a nagyszülõvel együtt élõ gyermekes családok: mindkét típusban az átlagosnál 60 százalékkal magasabb a kockázata annak, hogy valamilyen megfizethetõségi problémával küzdenek. A probléma a két csoportnak több mint felét érinti. A legkevésbé veszélyeztetettek a gyermek nélküli párok. Az egyedülállók, a kétszülõs gyermekes családok, illetve az egyéb kategóriába esõk kockázata átlag körüli.

A kutatókat is meglepte, de a legnagyobb gondok nem a lakótelepeken élõket sújtják. A családi házakban élõk esetében 50 százalékkal nagyobb a probléma elõfordulási valószínûsége, mint a lakótelepeken. Ennél is markánsabb (ráadásul meglehetõsen leleplezõ) megállapítás, hogy az önkormányzati bérlakások esetében – ahol a tanulmányban leírtak szerint a „lakbérek alacsonyabbak, és ahol az állam szociális szerepének erõsebben kellene jelen lennie” – a lakásprobléma elõfordulásának valószínûsége kétszerese az átlagnak. 

Az eltérés elég markáns lakóhely szerint is. A megfizethetõségi probléma a kistelepülésen élõk körében a legmagasabb. Különösen az 5000 fõ alatti településeken lévõ háztartások (itt van a háztartások 27 százaléka) lehetnek bajban. A 30 000 fõ feletti városokban levõ háztartások ilyen szempontból az átlagosnál jobb helyzetben vannak. Feltûnõ viszont, hogy Budapesten inkább jellemzõ a megfizethetõségi probléma elõfordulása, mint a többi közepes vagy nagyvárosban.

A tanulmány kitér arra, hogy a bérlõk körében kimagaslóan magas a megfizethetõségi probléma kockázata. Az önkormányzati lakások bérlõinek majdnem kétharmada, de a magánbérlõknek is több mint fele nehezen nyögi a lakással kapcsolatos – az inflációs számításokban már nem szereplõ – kiadásokat. Érdekes adat, hogy a megfizethetõségi problémával küzdõ összes háztartásnak közel 60 százaléka hitellel nem terhelt saját tulajdonban él.