Az elmúlt években csökkent a biztosítási ágazat jövedelmezõsége, ami az alacsony díjakkal, a gyenge befektetési eredményekkel és a saját tõke magasabb szintjével hozható összefüggésbe. Ahhoz, hogy a biztosítók az érett, nyugati piacokon 10%-os sajáttõke-arányos nyereséget, a fejlett piacokon, így Kínában pedig 15%-os ROE-t tudjanak elérni, a biztosítási árréseknek körülbelül 5-9 százalékponttal kell javulniuk – olvasható a nem-életbiztosítási piac nyereségességét vizsgáló tanulmányban.

A sigma jelentésben szereplõ kilenc országban (USA, Japán, Kanada, Ausztrália, Németország, Franciaország, Olaszország, Egyesült Királyság) a biztosítási ágazat átlagos tõkearányos megtérülése relatíve alacsony, 6% volt 2017-ben, szemben a 2013 és 2015 között elérti évi közel 9%- kal. Ez a csökkenés nagyrészt a gyenge befektetési hozamoknak, valamint a szokatlanul magas katasztrófakároknak köszönhetõ, de 2012 óta a globális nem-életbiztosítási díjak is folyamatosan csökkennek. Hosszabb távon vizsgálva a biztosítók hasonló jövedelmezõségi szintet nyújtottak, mint a más ágazatokban mûködõ vállalatok. A jelentés szerint a biztosítási részvénytársaságok ROE-ja az Egyesült Államokban hasonló a gazdaság más tõkeigényes ágazataihoz.

Ahhoz, hogy ismét visszatérjen az ágazat a korábban megszokott és a befektetõk által elvárt 10 százalékos ROE-szinthez, a biztosítási díjak emelésére, továbbá a technológiai fejlesztésekre lesz szükség – emeli ki jelentésében a Swiss Re.

A szerzõdéskötési jövedelmezõség tekintetében különösen nagy felzárkózásra van szükségük az olaszországi, a kanadai, a brit és az amerikai biztosítóknak a megcélzott ROE eléréséhez, ugyanakkor Kínában és Ausztráliában jobb képet fest a biztosítók teljesítménye.

A kamatlábak emelkedése magasabb befektetési hozamokat eredményezhet, ami szintén hozzájárulhat a 10%-os ROE cél eléréséhez, de önmagában ez a tényezõ nem elegendõ. Még egy hipotetikus 100 bázispontos reálkamatláb emelkedés mellett is, a legtöbb piacon szükség lenne a jövedelmezõség növelésére a Swiss Re számításai szerint. A legnagyobb lehetõség ezen a téren a technológiai fejlõdésben van.

A technológia ugyanis hatékonyságnövekedéshez vezethet. Példaként említi a jelentés a telematikai eszközöket, melyek csökkenthetik a kárigényeket, mint ahogy az már számos piacon beigazolódott. Emellett a technológia kiszélesítheti a biztosítható kockázatok körét, valamint jelentõsen csökkentheti a költséghányadokat is.