Juncker elnök elõször 2017 szeptemberében javasolta egy Európai Munkaügyi Hatóság létrehozását, hogy egy új európai vizsgálati és jogérvényesítési szerv biztosítsa a munkavállalói mobilitásra vonatkozó összes uniós szabály érvényesülését.
Miért van szükség Európai Munkaügyi Hatóságra?
Napjainkban 17 millió európai él vagy dolgozik az állampolgársága szerinti országtól eltérõ tagállamban. Ez közel duplája az egy évtizeddel ezelõtti adatnak. Az Unióban a mobilitás a mindennapi élet része, ami megfelelõ keretek között a magánszemélyeknek, a gazdaságoknak és a társadalmak egészének egyaránt elõnyére szolgál.
Egy Eurobarométer felmérés szerint az európaiak több mint 80%-a helyesli, hogy „az uniós polgárok szabadon mozoghatnak, azaz szabadon letelepedhetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak vagy üzleti tevékenységet folytathatnak az EU-n belül”.
A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának elõmozdítása és megóvása érdekében egyértelmû, igazságos és végrehajtható szabályok kellenek. Az EU tekintélyes mennyiségû jogszabályt dolgozott ki a mobilitás különbözõ aspektusainak – többek között a munkavállalók kiküldetésének és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának – szabályozására. Az uniós szabályok tagállamok közötti hatékony érvényesítése megköveteli az illetékes nemzeti hatóságok közötti strukturált együttmûködést és információcserét, illetve az olyan közös tevékenységek támogatását, mint például a közös ellenõrzések szervezése vagy a nemzeti tisztviselõk továbbképzése a több országot érintõ esetek kezelése érdekében.
A fenti problémák megoldására született meg – a Bizottság 2018. márciusi javaslata alapján – az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA), amely a következõ feladatokat látja el:
- a tagállamok támogatása a polgároknak és vállalkozásoknak nyújtott tájékoztatás és szolgáltatások megvalósításában;
- a tagállamok közötti együttmûködés és információcsere elõsegítése, valamint a tagállamok támogatása a visszaélések, a csalás és a be nem jelentett munka elleni küzdelem érdekében végzett összehangolt és közös ellenõrzések révén;
- vitás ügyekben közvetítõ szerep biztosítása a tagállamok között.
Feladatai kiterjednek emellett a munkaerõ-mobilitásra és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályokra, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára, illetve a közúti fuvarozási ágazatra vonatkozó egyedi jogszabályokra is.
Nem jönnek létre új hatáskörök uniós szinten
A munkaügyi és szociális biztonsági szabályok érvényesítése továbbra is teljes mértékben tagállami hatáskör marad. A Hatóság hozzáadott értéke abból áll, hogy megkönnyíti a tagállamok közötti együttmûködést, észszerûsíti a meglévõ struktúrákat és operatív támogatást nyújt a szabályok hatékonyabb végrehajtásának biztosítása érdekében, ami a polgárok, az üzleti vállalkozások és a nemzeti hatóságok javát egyaránt szolgálja.
Ez az észszerûsítés pénzügyi elõnyökkel is jár, mivel a meglévõ uniós szintû szervek racionalizálása megtakarításokat tesz lehetõvé. Továbbá a Munkaügyi Hatóság támogatásával a tagállamok az eddigieknél hatékonyabban és nagyobb mértékben tudják majd beszedni a társadalombiztosítási járulékokat. Végül pedig a technikai és logisztikai támogatás révén a Hatóság csökkenteni fogja a tagállamokra nehezedõ terheket. E tekintetben a pénzügyi elõnyök várhatóan ellensúlyozzák a Hatóság mûködési költségeinek egy részét, amely becsült éves költségvetése mintegy 50 millió eurót tesz majd ki. Személyzete körülbelül 140 fõbõl áll majd, akik közül 60 szakértõt a tagállamok delegálnak, köztük a nemzeti összekötõ tisztviselõket.
A további lépések
A megállapodás jóváhagyás céljából a Tanács keretében mûködõ Állandó Képviselõk Bizottsága (Coreper) elé kerül. Miután a tagállamok állandó képviselõi megerõsítik a megállapodást, az Európai Parlament plenáris ülésen, zárószavazás keretében dönt róla.