Az amerikai magánárvíz-biztosítási piac dinamikus bővülést mutat: az elmúlt években 20%-os éves növekedést ért el, miközben az alulbiztosítottság továbbra is komoly problémát jelent. Bár az alágazat mérete még csekély a teljes vagyon- és felelősségbiztosítási piachoz képest, a technológiai fejlődés, új szabályozási keretek és a kockázatalapú díjképzés segítik a terjedését.

Az árvíz okozta gazdasági veszteségek rendszerint nagyságrendekkel meghaladják a biztosított károkat. A 2025-ös texasi áradások például 18–22 milliárd dolláros kárt okoztak, ám ezek túlnyomó része nem volt fedezve. Jelenleg az amerikai lakástulajdonosok mindössze 4%-ának van árvízbiztosítása, jellemzően kötelező jelleggel, jelzáloghitel-feltételként.

A szövetségi National Flood Insurance Program (NFIP) továbbra is uralja a piacot, különösen a magas kockázatú zónákban, ám az alacsony fedezeti limitek (250 000 USD ingatlanra, 100 000 USD tartalomra) és a gyakori kongresszusi hosszabbítások csökkentik hatékonyságát. Ezzel szemben a magánpiac rugalmasabb termékeket kínál – alacsonyabb veszteségi arányok mellett.

A kockázatmegosztást a globális viszontbiztosítási szektor is támogatja: a NFIP eddig több mint 3 milliárd dollárnyi fedezetet vont be viszontbiztosítók és katasztrófabond-kibocsátások révén. A Lloyd’s szindikátusai és olyan szereplők, mint a Munich Re és a Swiss Re, technológiával és tőkével járulnak hozzá a piac bővítéséhez.

A biztosítási rések még mindig nagyok, és az extrém időjárás fokozódása sürgeti a megoldásokat. Egyre több állam vizsgál alternatív, állami szintű árvízbiztosítási rendszert. Bár az NFIP katasztrófa-védelmi programja fontos lépés, a stabil, hosszú távú megoldásokhoz további piaci és jogalkotási lépésekre lesz szükség.