Az antibiotikum-rezisztencia az a jelenség, melynek során a baktériumok és más mikroorganizmusok (pl. kórokozó gombák, egysejtû paraziták) ellenállnak az elpusztításukra szánt antibiotikumoknak. Fontos kiemelni, hogy az antibiotikum-rezisztencia nemcsak a bakteriális fertõzések kezelését veszélyezteti, hanem számos más orvosi beavatkozást is, mint a rákterápiás kezelések, a transzplantációk vagy a koraszülöttek ellátása. Az antibiotikum-rezisztencia a megemelkedett mortalitáson kívül hosszabb kórházi tartózkodást, az ezzel járó magas kórházi költségeket és jelentõs globális gazdasági terhet jelent.

A WHO idén áprilisban megjelent jelentése szerint „Nincs idõ a várakozásra: Hacsak nem reagálunk azonnal, az antibiotikum-rezisztenciának katasztrofális következményei lesznek egy generáción belül. Meg kell védeni a jövõt az antibiotikum-rezisztens fertõzésektõl.” 

Léteznek olyan baktériumtörzsek, melyek jóformán az összes antibiotikummal szemben ellenállóak. Az általuk okozott szuperbaktérium-fertõzéseknek a kétharmada kórházi eredetû. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a környezetben magas az antibiotikum-felhasználás, a betegek immunrendszere sok esetben le van gyengülve, és sok beteg tartózkodik együtt, ami elõsegíti a fertõzések terjedését. 

Fontos hangsúlyozni, hogy bár a legveszélyeztetettebbek a legyengült immunrendszerûek (idõsek, kórházban fekvõk, szoptató anyák, koraszülöttek, HIV-fertõzöttek), az antibiotikum-rezisztencia bárkit érinthet, bárhol a világon, bármilyen korban.

Mi az oka, hogy az antibiotikum-rezisztencia ilyen súlyos globálisproblémává vált?

A természetes antibiotikumok és a rezisztencia jelensége már évmilliók óta jelen van a természetben, mégis, kevesebb mint száz év leforgása alatt, amióta a penicillint bevezették a gyógyászatba, robbanásszerûen jelennek meg a multirezisztens kórokozók, és globálisan terjednek. Ennek oka, hogy a baktériumok sokkal több antibiotikumnak vannak kitéve, és ez nagyon erõs nyomást jelent számukra, hogy rezisztenssé váljanak. Ebben a folyamatban nekünk embereknek óriási szerepünk van. 

A helytelen, mértéktelen és gyakran ellenõrizetlen antibiotikum-használat, nemcsak a gyógyászatban, hanem az állattenyésztésben is, az állati eredetû termékek nemzetközi kereskedelme, a turizmus világméretûvé válása mind-mind elõsegíti az ellenálló baktériumok kialakulását és globális terjedését.

A 2000-es évek eleje óta világszinten 65%-kal nõtt az antibiotikum-fogyasztás. Meglepõ módon a legnagyobb antibiotikum-fogyasztó nem az egészségügy, hanem az állattenyésztés, ahol a haszonállatok táplálékához antibiotikumokat adnak, hogy megelõzzék a fertõzések kialakulását a nagy populációsûrûség miatt, és javítsák a növekedési rátájukat. 2015-ös adatok alapján az Amerikai Egyesült Államokban az antibiotikumok 80%-át használták az állattenyésztésben, és ezeknek 70%-a a humángyógyászatban használt antibiotikum-csoportokba tartozott. A hatalmas szelekciós nyomás mellett ez azért jelent problémát, mert a rezisztens baktériumok állatról emberre terjedhetnek közvetlen érintkezés útján, a nem megfelelõen kezelt hús vagy az állati ürülékkel szennyezett haszonnövények elfogyasztásával. Felismerve ennek a problémának a súlyát, az Európai Unió országaiban 2016-tól jogszabály tiltja az antibiotikumok hozamfokozásra való használatát, de sajnos ez a világnak csak egy kis részét érinti. India például az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának és terjedésének egyik gócpontja. A világ azon részein, ahol recept nélkül lehet hozzájutni antibiotikumokhoz mind emberi, mind állati használatra, vagy nincsenek standard kezelési protokollok kidolgozva, a rezisztenciahelyzet még kritikusabb.

Egyértelmû tehát, hogy új, hatásos antibiotikumokra és antibakterális stratégiák kidolgozására van szükségünk azonnal, illetve olyan világszintû összefogásra és szabályozásokra, amelyekkel gátat szabhatunk a rezisztens kórokozók terjedésének.

Mit tehetünk az antibiotikum-rezisztencia terjedésének csökkentése érdekében?

Egyértelmûen globális összefogásra van szükség, és a társadalom minden szintjén szükségesek a változtatások.

Már egyéni szinten is sokat tehetünk, ha betartjuk a következõ tanácsokat:

• Csak akkor használjunk antibiotikumokat, ha azokat orvos írta fel, és szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos elõírásokat. Soha ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott idõtartam elõtt.
• Soha ne szedjünk antibiotikumokat vírusfertõzésekre (pl. nátha, vírus okozta megfázás esetén).
• Soha ne osszunk meg másokkal megmaradt antibiotikumokat, vagy ne használjuk õket saját belátásunk szerint.
• Elõzzük meg a fertõzések kialakulását a megfelelõ higiéniai és életmódbeli elõírások betartásával (rendszeres kézmosás, ételek megfelelõ módon való elõkészítése, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülése, biztonságos szex, megfelelõ oltások beadatása).

• robosztus nemzeti cselekvési tervek kidolgozása, hogy az antibiotikum-rezisztenciát lokálisan megfelelõen kezeljük, és ne tudjon továbbterjedni;
• az antibiotikum-használatra vonatkozó törvények szigorítása mind az egészségügyben, mind az állattenyésztésben;
• az antibiotikum-rezisztens fertõzések ellenõrzésére/felügyeletére vonatkozó stratégiák javítása;
• az egész világon oktatóprogramok kidolgozása a lakosság széles rétegei számára az antibiotikum-rezisztencia problémájának súlyosságáról és arról, milyen óvintézkedéseket tehetünk ellene egyéni szinten.