Az ötödik mennyiségi hatástanulmány által tesztelt Szolvencia II követelmények nem egyformán érintik a különféle biztosítótársaságokat: a „Szolvencia II szabályai „átlagos” biztosítóra íródtak, így a sajátos jellemzõkkel bíró zárt biztosítók számára nagyobb kihívásokat jelentenek” –fogalmaz jelentésében a Fitch.

Mik azok a zárt biztosítók?

A captive biztosító társaság olyan biztosító, melyet egy, vagy több, nem a biztosítási szakmában tevékenykedõ vállalat, üzleti érdekcsoport, szervezet alapított és tulajdonol, saját biztosítási idényeinek, vagy azok egy részének kielégítésére. Formailag ezek biztosítótársaságok, tehát a regisztrálás helyén a biztosítótársaságok mûködésére érvényes szabályoknak meg kell felelniük.

A zárt biztosítás koncepciója a ’70-es évek közepétõl kezdett ismertté válni és a ’80-as évek második felében rohamosan terjedtek, elsõsorban az USA, Kanada és az Egyesült- Királyság területén. A kilencvenes évekre az észak- és nyugat-európai országokban is gyors fejlõdésnek indultak. A folyamat hatására a viszontbiztosítók, így a Swiss Re is alapított captive menedzsment részleget, hogy viszontbiztosítást tudjanak nyújtani ezeknek a cégeknek.

Az önbiztosítás legfejlettebb formájaként értékelhetõk, ahol biztosítástechnikailag szakszerûbb a kockázatkezelés, a viszontbiztosítás révén szélesebb kockázatmegosztásra nyílik lehetõség, továbbá adómentes tartalékolásra is lehetõséget biztosít ez a forma.

A zárt biztosítók célja nem az, hogy önmagában is gazdaságosak legyenek, hanem hogy az anyacéggel együtt az egyéb megoldásoknál kedvezõbb kockázatkezelési megoldást kínáljanak. Ezek a társaságok a tulajdonos kockázatain kívül mások kockázatait nem vállalják, bár idõvel számos zárt biztosító vállal piaci üzleteket is, bár ezzel épp a zárt jellegük gyengül.

A zárt biztosító tehát egy professzionális biztosító formai jegyeit viseli, de inkább az önbiztosításhoz hasonló szervezet.

Elmenekülnek az EU-ból?

A hitelminõsítõ arra számít, hogy a biztosítási tevékenység új felügyeleti szabályai eltérõ következményekkel járnak majd az EU zárt biztosítói piacára. A zárt biztosítók tulajdonosainak meg kell erõsíteniük majd a kockázatkezelési és irányítási funkciókat, és egyes esetekben további tõkeinjekcióra lehet szükség – féli az ügynökség.

A Fitch szerint alternatív megoldásként a társaságok áthelyezhetik zárt biztosítóik telephelyét egy olyan országba, ahol nem érvényesek a Szolvencia II szabályai, majd azok onnan nyújtanak szolgáltatásokat az EU területén mûködõ tulajdonosoknak.

Az elemzés szerint egy off-shore zárt biztosító esetében, az EU-ban szolgáltatást nyújtó egység hitelezési kockázata alapján meghatározott tõkekövetelménye a Szolvencia II keretében alacsonyabb lehet, így az off-shore szervezet teljes tõkekövetelménye is kisebb.

Az, hogy az EU mennyire lesz vonzó a zárt biztosítók számára, nagyban függ attól, hogy a Szolvencia II szabályainak alkalmazásakor mennyire érvényesül az arányosság. A Fitch arra számít, hogy az egyes szabályozók mérlegelni fogják a szabályok zárt biztosítókra történõ alkalmazását, amely az EU-ban mûködõ captive biztosítók nagy részét életképessé teszi az új szabályok bevezetése után is.

Ugyanakkor a hitelminõsítõ azzal is számol, hogy egyes esetekben, különösen a kis, korlátozott pénzügyi erõt felmutató zárt biztosítók esetében az új szabályozói elõírásoknak való megfelelés túl nagy terhet jelent majd, amely korlátozott mértékben ugyan, de a társaságok EU-ból való kiáramlását eredményezi.