Bár a tengerészek képzésére nemzetközi szabályok érvényesek a kompoktól az óceánjáró hajókig, ezek érvényesítése nemzeti szinten folyik. A hajótársaságok, a biztosítók és a tengerjogászok szerint a problémát elsõsorban a költségek okozzák, mivel az átfogó képzések díját a hajózási társaságok nem szívesen vállalják.

Egy magasabb szintû képzési és minõsítési rendszer bevezetése nem áll a tengeri nagyhatalmak és a hajózási társaságok érdekében, hiszen ez a növekedésükbe is kerülhet –állította egy tengeri jogász, valamint az amerikai haditengerészet egykori parancsnoka a Reutersnek.

A kereskedelmi hajókon dolgozó tengerészek képzését, a képesítésére és az õrszolgálat ellátására vonatkozó minimumszintet a 2001/25/EK irányelv határozza meg.

Ezek a követelmények a tengerészek képzésérõl, képesítésérõl és az õrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményben (STCW-egyezmény), valamint a tengerészek képzésérõl, képesítésérõl és az õrszolgálat ellátásáról szóló szabályzatban (STCW-szabályzat) rögzített szabványokon alapulnak.

Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2007-ben elindította az STCW-egyezmény átfogó felülvizsgálatát, amelyet számos, a részes államok által elfogadott jelentõs módosítás elfogadásával valósítottak meg a 2010. június 25-i manilai konferencián. Az egyezmény manilai módosításai 2012. január 1-jén lépnek hatályba. Ettõl az idõponttól kezdve a tengerészeti képzésnek meg kell felelnie az új követelményeknek.

Azonban az IMO meglehetõsen keveset tud tenni az új szabványok érvényesítése érdekében. Az egyik legfontosabb része az egyezménynek iránymutatást ad ugyan a tengerészek oktatása, képzése és értékelése tekintetében, ugyanakkor a nemzetközi jog alapján az egyezmény nem kötelezõ érvényû.

Ez egy olyan vákuum helyzetet teremt, melyet a különbözõ kereskedelmi flotta akadémiák, a magán tengeri szakképzõ iskolák változó sikerrel ugyan, de megkísérelnek kihasználni. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy szigorúbb szabályokat kell érvényesíteni az utasok védelmében, hogy ilyen tragédia többé ne fordulhasson elõ.

A legalacsonyabb legénységi szinten az IMO-egyezmény úgynevezett alapvetõ biztonsági képzést írt elõ, amely egy öt napos kurzus keretében tûzvédelmi, túlélési, biztonsági és felelõsségi és elsõsegély nyújtási oktatást foglal magában. A hajósoknak ezt a képzést ötévente meg kell újítani. Az USA-ban ezek a tanfolyamok gyakran magán szakképzõ iskolák által szervezettek, és gyakran éri õket az a kritika, hogy a borsos oktatási és vizsgadíj megfizetése után könnyûszerrel adják ki a képesítõ okiratot, vagyis bárki tengerésszé válhat.

Az utasokat is képezni kellene!

Sokan úgy gondolják, hogy az utasokat is megfelelõ képzésben kellene részesíteni, mielõtt óceánjáróra szállnak. A Costa Concordia utasai közül sokan azt mondták, hogy nem kaptak megfelelõ biztonsági tájékoztatást a hajó elindulásakor.

Ami a hajókapitányokat illeti, nekik sokkal szigorúbb képzésben kell részt venniük, sokan tengerészeti akadémiát végeznek, amely egyetemi szintû oktatásnak felel meg.

Azonban még esetükben is a képesítés megadása nemzeti ügy, amelybe az IMO-nak kevés beleszólása van.

A londoni székhelyû IMO elismeri, hogy hiányzik a végrehajtó hatósági jogköre, ugyanakkor azt mondta, hogy szükség esetén kész cselekedni annak érdekében, hogy javítsa a nemzetközi biztonsági keretszabályokat.

A Costa Concordia balesetének teljes körû kivizsgálása valószínûleg tartalmazni fog egy listát, az IMO ajánlásaival a személyszállító hajók utasainak biztonságára vonatkozó szabályok tekintetében. Ezt majd a a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerészeti Biztonsági Bizottsága véleményezni fogja, és dönt a további szükséges lépésekrõl – közölte múlthét szerdán az IMO szóvivõje.