Öt év telt el a németországi Ahr-völgyet sújtó pusztító árvízkatasztrófa óta, amely 2021 júliusában több mint 180 ember életét követelte, és több tízmilliárd eurós károkat okozott. Bár az újjáépítés jelentős eredményeket hozott, a szakértők szerint ma már nem elsősorban a folyók jelentenek veszélyt, hanem az, hogy a társadalom fokozatosan megfeledkezik a katasztrófa tanulságairól. Ezt a jelenséget a Zurich Gruppe Deutschland szakértői „árvízdemenciának” nevezik.

A biztosító és árvízvédelmi szakemberek közös értékelése szerint az elmúlt években valóban nőtt a települések ellenálló képessége: korszerűsítették a riasztási rendszereket, javult a katasztrófavédelem együttműködése, és számos helyen az újjáépítés során már figyelembe vették a klímaváltozás okozta kockázatokat. Ugyanakkor továbbra is fennállnak azok a szerkezeti problémák – például a beépített árterek, a túlzott talajburkolás vagy a nem megfelelő területhasználat –, amelyek jelentősen növelhetik egy jövőbeli árvíz pusztító hatását.

A Zurich szakértői szerint veszélyes tévhit, hogy az Ahr-völgyi árvíz egyszeri, előre nem látható esemény volt. A történelmi feljegyzések szerint a térségben korábban is előfordultak hasonló, sőt helyenként még magasabb vízállások, a károk nagyságát azonban napjainkban a sűrűbb beépítés, az infrastruktúra sérülékenysége és a klímaváltozás miatt gyakoribbá váló szélsőséges időjárás együttesen növeli.

A szakemberek ezért arra figyelmeztetnek, hogy a reziliencia nem csupán védművek építését jelenti. Ugyanolyan fontos a lakosság kockázattudatosságának fenntartása, a veszélyeztetett területek felelős fejlesztése, valamint az, hogy a korábbi katasztrófák tapasztalatai hosszú távon is beépüljenek a településtervezésbe és a döntéshozatalba. Ha ugyanis a tragédia emléke elhalványul, a megelőzés is háttérbe szorulhat.

A Zurich szerint az árvízkockázatok kezelésében a biztosítás csak az egyik eszköz. A valódi védelem a megelőzés, a megfelelő területrendezés, a korszerű figyelmeztető rendszerek és a társadalmi emlékezet együttesén múlik. Az Ahr-völgy példája azt mutatja, hogy a természeti veszélyekkel szembeni felkészülés nem egyszeri feladat, hanem folyamatos alkalmazkodást igénylő folyamat – különösen egy olyan időszakban, amikor a szélsőséges időjárási események várhatóan egyre gyakoribbá válnak.