Miközben Dél-Koreában tíz 66 év feletti emberből csaknem négy él a relatív szegénységi küszöb alatt, Magyarországon ez az arány 10,1 százalék. Ezzel hazánk a vizsgált 32 OECD-ország közül a 23. helyen áll, az OECD 14,8 százalékos átlaga alatt. A kedvező rangsor azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a magyar idősek anyagi helyzete is kedvező: a mutató a saját ország mediánjövedelméhez viszonyít, nem a tényleges életszínvonalat vagy vásárlóerőt méri.

Az időskori szegénység jelentős különbségeket mutat a fejlett országokban – derül ki a Visual Capitalist friss összeállításából, amely az OECD Jövedelemeloszlási Adatbázisának 2023-as adatait rangsorolja. A rangsorban Dél-Korea áll az első helyen: a 66 év felettiek 39,8 százaléka él a relatív szegénységi küszöb alatt. Lettország 34,3, Horvátország 30,7, Észtország 29,8, Litvánia pedig 25,9 százalékos aránnyal követi.

Az Egyesült Államok a hetedik helyen áll 22,9 százalékkal, miközben Németországban 14,5, az Egyesült Királyságban 15,0, Olaszországban 12,3 százalék az arány. A 32 ország átlaga 14,8 százalék. A rangsor másik végén Norvégia áll 3,2 százalékkal, Csehországban 3,6, Hollandiában 4,6 százalékos az időskori relatív szegénységi ráta.

Magyarország 10,1 százalékos értéke tehát az OECD-átlagnál kedvezőbb, és a rangsorban a 23. helyet jelenti. A magyar mutató különösen a dél-koreai és amerikai értékhez képest alacsony, ugyanakkor messze nem tartozik a legalacsonyabbak közé.

Mit jelent valójában a szegénységi küszöb?

Az összehasonlítás értelmezésénél fontos, hogy az OECD úgynevezett relatív szegénységi mutatót használ. A szegénységi küszöböt az adott ország medián, ekvivalens háztartási rendelkezésre álló jövedelmének 50 százalékában határozzák meg. Vagyis azt méri, hogy az idősek jövedelme hogyan viszonyul saját országuk általános jövedelmi szintjéhez, nem pedig azt, hogy mekkora összegből kell megélniük.

Ez lényeges különbség: egy magasabb jövedelmű országban a relatív szegénységi küszöb alatt élő idős ember abszolút értelemben is rendelkezhet nagyobb vásárlóerővel, mint egy alacsonyabb jövedelmű országban a küszöb felett élő nyugdíjas.

Mi állhat a magyar érték hátterében?

A kedvező magyar pozícióhoz hozzájárulhat a nyugdíjrendszer viszonylag magas helyettesítési rátája. Az OECD 2026-os Magyarország-jelentése szerint az időskorúak rendelkezésre álló medián jövedelme nagyjából a teljes népesség szintjén van, miközben a rendszer nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas nyugdíjakat biztosít.

A nettó helyettesítési ráta is magas: az OECD 2025-ös számítása szerint egy átlagkeresetű magyar munkavállaló esetében 78 százalék körül alakul, szemben a 63 százalékos OECD-átlaggal.

Fontos tényező az is, hogy Magyarországon az állami nyugdíjak személyi jövedelemadó-mentesek, így a megállapított nyugdíjösszeg teljes egészében nettó jövedelemként jelenik meg. Az OECD szerint ez nemzetközi összehasonlításban kifejezetten sajátos megoldás, és jelentősen növeli a nyugdíjak nettó helyettesítési rátáját.

A kedvező rangsor nem feltétlenül jelent magas életszínvonalat

A relatív szegénységi mutató legnagyobb korlátja, hogy nem az abszolút jólétet méri. A magyar 10,1 százalékos arány ezért nem jelenti azt, hogy a magyar idősek 89,9 százaléka magas életszínvonalon él. A lakhatási költségek, az élelmiszerárak, az egészségügyi és egyéb kiadások, valamint a nyugdíjak tényleges vásárlóereje egyaránt befolyásolja az idősek életminőségét.

Ráadásul a kedvező relatív pozíció időben változhat. Ha a bérek gyorsabban emelkednek, mint a nyugdíjak, a nyugdíjasok jövedelme a medián keresői jövedelemhez képest fokozatosan lemaradhat. A KSH adatai szerint a 65 éves és idősebb népesség relatív jövedelmi szegénységi aránya 2024-ben jelentősen emelkedett, ami arra utal, hogy az időskori elszegényedés kockázata nem tekinthető lezárt kérdésnek.

A Visual Capitalist rangsora így elsősorban azt mutatja meg, mennyire közel vagy távol vannak az idősek jövedelmei saját országuk mediánjövedelmétől. Magyarország 23. helye és 10,1 százalékos mutatója kedvezőbb az OECD-átlagnál, de a magyar nyugdíjasok tényleges anyagi helyzetének megítéléséhez a relatív szegénység mellett a nyugdíjak vásárlóerejét és a jövedelmek időbeli alakulását is érdemes figyelembe venni.