Európa egyre gyakrabban szembesül rendkívüli aszályokkal, amelyek már nem csupán a mezőgazdaságot, hanem a vízgazdálkodást, az energiatermelést és a biztosítási piacot is komoly kihívások elé állítják. Két frissen publikált kutatás szerint a kontinens kiszáradását egyszerre gyorsítja az emberi eredetű klímaváltozás és a megváltozó légköri áramlási mintázatok, miközben a jövőbeli kockázatok előrejelzése továbbra is jelentős bizonytalanságokkal terhelt.

Az idei nyáron Európa jelentős részét súlyos aszály sújtja. A történelmi júniusi hőhullámot követően Franciaországtól Romániáig apadó folyók, vízkorlátozások és kiterjedt erdőtüzek jelzik, hogy a kontinens vízháztartása egyre nagyobb nyomás alá kerül.

A World Weather Attribution nemzetközi kutatócsoportjának friss elemzése szerint a jelenlegi aszály súlyosságát elsősorban nem a csapadékhiány, hanem a klímaváltozás miatt felmelegedett légkör okozza. Bár a tavaszi hónapokban Európa több térségében az átlagosnál kevesebb csapadék hullott, a rendkívüli hőség jelentősen felgyorsította a talaj, a tavak és a folyók nedvességvesztését.

A kutatók rámutatnak: minden 1 Celsius-fokos felmelegedéssel a légkör mintegy 7 százalékkal több vízgőzt képes befogadni, vagyis "szomjasabbá" válik, és intenzívebben vonja el a nedvességet a talajból és a növényzetből. Mivel a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti időszakhoz képest már körülbelül 1,4 Celsius-fokkal emelkedett, ugyanakkora csapadékhiány ma sokkal súlyosabb aszályhoz vezethet, mint korábban.

A modellezési eredmények szerint Nyugat-Európában az extrém száraz talajok kialakulásának valószínűsége ma ötször, Kelet-Európában pedig tizenegyszer nagyobb, mint egy klímaváltozás nélküli világban. A légkör párologtató hatása Nyugat-Európában április és június között mintegy nyolcvanszor valószínűbben érte el a most tapasztalt extrém értékeket.

Egy másik, a Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az aszályok erősödésének nem kizárólag a felmelegedés az oka. A Lipcsei Egyetem kutatói szerint az 1980-as évek óta megfigyelhető nyári kiszáradási tendencia mintegy 55 százaléka a légköri cirkuláció megváltozásával magyarázható.

Az elemzés szerint Európa felett gyakoribbá és tartósabbá váltak a magasnyomású légköri helyzetek, miközben a csapadékot hozó ciklonok ritkábban jelennek meg. Ennek következtében hosszabb ideig marad száraz és meleg az időjárás, ami tovább fokozza a talaj kiszáradását.

A kutatók arra is rámutatnak, hogy a klímaváltozás hatása évről évre eltérő lehet. Száraz nyarakon a felmelegedés jelentősen felerősíti a talajnedvesség csökkenését, míg csapadékosabb években az egyre intenzívebb záporok és felhőszakadások részben mérsékelhetik ezt a hatást. Egyelőre azonban nem ismert, hogy a légköri áramlások megváltozását maga a klímaváltozás idézi-e elő, vagy jelentős szerepet játszik benne a természetes éghajlati változékonyság is.

A két kutatás közös üzenete, hogy Európa aszálykockázata több, egymással összefüggő folyamat eredménye. A növekvő hőmérséklet fokozza a párolgást és a talaj kiszáradását, miközben az időjárási mintázatok átalakulása egyre kedvezőbb feltételeket teremt a tartós száraz időszakok kialakulásához. A kutatók szerint a jövőbeni aszálykockázatok megbízható előrejelzéséhez mindkét tényezőt figyelembe kell venni.

Mindez a biztosítási ágazat számára is egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az aszályok nemcsak a mezőgazdasági károk gyakoriságát növelik, hanem közvetve fokozzák az erdőtüzek, a vízhiányból eredő gazdasági veszteségek és az energiatermelési zavarok kockázatát is. Az alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához ezért a jövőben még fontosabb lesz a klímaváltozás és a légköri folyamatok együttes figyelembevétele a kockázatmodellezésben.