A mesterséges intelligencia, a megújuló energia és az ezek működéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése új beruházási korszakot indított el. A tőkeigényes fejlesztések nemcsak a gazdaság fizikai szerkezetét alakítják át, hanem a biztosítható kockázatok körét és koncentrációját is. A Swiss Re Institute szerint az AI-adatközpontok és a megújulóenergia-infrastruktúra önmagában mintegy 200 milliárd dollárnyi kumulált kereskedelmi biztosítási díjbevételt generálhat 2026 és 2030 között. A lehetőség mellett azonban egyre összetettebb kockázatokkal is számolni kell.

Új beruházási szuperciklus kezdődött

A Swiss Re Institute legfrissebb, Time to build: Expanding the frontier of insurability for the capex super-cycle című sigma tanulmánya szerint a világgazdaság tőkeberuházási szuperciklusba lépett. A korábbi, eszközszegényebb digitális gazdasággal szemben most ismét nagy léptékű fizikai infrastruktúrába áramlik a tőke: adatközpontok, villamosenergia-hálózatok, megújuló energiatermelő kapacitások, energiatárolók, félvezetőgyárak és fejlett ipari létesítmények épülnek.

A globális energiaberuházások értéke 2026-ban várhatóan eléri a 3,4 ezer milliárd dollárt, amelyből mintegy 2,2 ezer milliárd dollár jut a megújuló energiára, az atomenergiára, a hálózatokra, a tárolásra, az elektrifikációra és más alacsony kibocsátású technológiákra. Eközben az öt legnagyobb amerikai hyperscaler csaknem 800 milliárd dollárt fordíthat AI-hoz kapcsolódó beruházásokra.

A biztosítási piac számára ez jelentős új üzleti lehetőséget teremt. A Swiss Re Institute becslése szerint az AI-adatközpontok 2026–2030 között mintegy 91 milliárd, a megújulóenergia-beruházások pedig 111 milliárd dollárnyi új biztosítási díjbevételt hozhatnak. A két terület együtt a globális kereskedelmi vagyonbiztosítási díjak mintegy 12 százalékának megfelelő nagyságrendet képviselhet.

Az adatközpont már stratégiai infrastruktúra

Az AI térnyerése különösen látványosan változtatja meg az infrastruktúra kockázati profilját. Az adatközpontok egyre kevésbé tekinthetők egyszerű informatikai létesítményeknek: működésükhöz gigawattos energiaellátásra, távközlési hálózatokra, hűtőrendszerekre és felhőinfrastruktúrára van szükség.

Egy-egy nagy AI-adatközpont értéke akár 50 milliárd dollárt is elérhet. Ráadásul ezek a létesítmények jellemzően olyan térségekben koncentrálódnak, ahol egyszerre áll rendelkezésre elegendő energia, földterület, víz és hálózati kapcsolat. Ez földrajzi szempontból is jelentős felhalmozódási kockázatot teremt.

Az Egyesült Államokban Texas és Virginia együttesen a jelenlegi és tervezett adatközponti kapacitás több mint 40 százalékát adja. A koncentráció azért különösen fontos a biztosítók számára, mert egy természeti katasztrófa, hálózati meghibásodás vagy más zavar egyszerre több biztosítottat is érinthet.

Nemcsak a földrajzi koncentráció jelent kockázatot

A felhalmozódási kockázatok ráadásul messze túlmutatnak a földrajzi koncentráción. A Swiss Re Institute négy fő tényezőt azonosít: az egyedi kockázatok növekvő méretét, a földrajzi klasztereket, az ellátási láncok függőségeit, valamint a közös fizikai és digitális hálózatokat.

Ezek egymást is erősíthetik. Egy kritikus alkatrész hiánya például késleltetheti egy teljes beruházás üzembe helyezését, miközben egy közös villamosenergia- vagy távközlési hálózat meghibásodása több, egymástól látszólag független vállalat működését is leállíthatja.

Hasonló problémát jelent a félvezetőgyártás koncentrációja. Tajvanon a félvezetőgyártó üzemek mintegy 88 százaléka magas vagy nagyon magas szeizmikus kockázatú térségben található. Egy jelentős földrengés ezért nemcsak közvetlen vagyoni károkat okozhatna, hanem a globális ellátási láncokon keresztül más iparágakban is komoly üzletmenet-megszakadási veszteségeket idézhetne elő.

A biztosíthatóság válik a szűk keresztmetszetté

A beruházási hullám egyik legfontosabb kérdése így nem feltétlenül az, hogy rendelkezésre áll-e elegendő biztosítási tőke, hanem az, hogy a biztosítók képesek-e megfelelően megérteni, modellezni és árazni az új kockázatokat. Az új technológiák és nagyméretű infrastruktúrák korlátozott működési múltja megnehezíti a káresemények gyakoriságának és súlyosságának becslését, miközben az egyedi kockázatok mérete és az összefüggő kitettségek csökkentik a diverzifikáció lehetőségét.

Különösen fontossá válik az üzemeltetési szakasz. Míg az építési kockázatok több szempontból jól ismertek, a nagy értékű berendezések üzembe helyezésével előtérbe kerülhetnek a vagyon-, felelősség- és üzletmenet-megszakítási kockázatok. Egy kritikus infrastruktúra kiesése esetén pedig az ebből eredő pénzügyi veszteség akár a fizikai kár értékét is meghaladhatja.

A Swiss Re szerint az új infrastruktúra biztosíthatóságának fenntartásához ezért mérnöki szemléletű kockázatvállalásra, fejlettebb modellezésre és hatékonyabb felhalmozódás-kezelésre van szükség. Emellett a nagy kockázatok több biztosító, viszontbiztosító és alternatív tőkepiaci szereplő közötti megosztása is kulcsfontosságú lehet.

A capex-szuperciklus így egyszerre jelent történelmi növekedési lehetőséget és komoly kihívást a biztosítási szektor számára. Az új beruházások csak akkor válhatnak hosszú távon finanszírozhatóvá és ellenállóvá, ha a biztosítási piac képes lépést tartani a kockázatok növekvő méretével, összekapcsoltságával és koncentrációjával.