A gazdaságot érő sokkok terjedésében egyre fontosabbá válik, hogy az egyes kockázatok milyen kapcsolatban állnak egymással. A Swiss Re Institute és a London School of Economics (LSE) közös elemzése szerint 2019 óta 24 százalékkal nőtt a Fortune 100 vállalatok által jelentett kockázatok közötti kapcsolatok száma. A mesterséges intelligencia, az ellátási láncok és a koncentrált kritikus infrastruktúrák új csatornákat teremthetnek, amelyeken keresztül egy helyi zavar az eredeti hatásánál jóval szélesebb körben terjedhet tovább.
A The age of interconnected risks című tanulmány 91 Fortune 100 vállalat 2019-es és 2026-os amerikai éves vállalati jelentéseinek kockázati fejezeteit vizsgálta. A kutatók szakértői elemzéssel és nagy nyelvi modell segítségével azonosították a vállalatok által megnevezett kockázatokat, valamint az azok közötti ok-okozati kapcsolatokat. Az eredmény szerint 2026-ra 24 százalékkal több kapcsolat rajzolódott ki a jelentett kockázatok között, mint 2019-ben.
A kutatás egyik fontos módszertani korlátja, hogy nem a rendszerszintű kockázat tényleges növekedését méri, hanem a vállalatok által jelentett kockázatok és azok összekapcsolódásának változását. Az eredményeket ezért a szabályozási és vállalati jelentéstételi gyakorlat változása is befolyásolhatja. Ugyanakkor az elemzés jól szemlélteti, hogy a gazdasági rendszerek egyre több ponton függnek egymástól.
A mesterséges intelligencia új „csomóponttá” válik
Különösen gyorsan bővül a mesterséges intelligenciához és az új technológiákhoz kapcsolódó kockázatok köre. Az ilyen kockázatokat jelentő vállalatok aránya mintegy 30 százalékkal nőtt 2019 és 2026 között, és a téma már messze nem csak a technológiai vállalatoknál jelenik meg: többek között a kiskereskedelemben, a légiközlekedésben, a gyógyszeriparban és az élelmiszeriparban is megjelent.
A rendszerszintű kockázat szempontjából nem önmagában az AI használata a meghatározó, hanem az, ha sok szereplő ugyanazokra a technológiákra, modellekre vagy infrastruktúrákra támaszkodik. Ebben az esetben egy zavar több intézménynél hasonló reakciót válthat ki, ráadásul az automatizált döntéshozatal miatt a reakciók gyorsabban és összehangoltabban követhetik egymást. Így egy eredetileg kezelhető sokk rövid idő alatt szélesebb körű piaci vagy gazdasági stresszt idézhet elő – állapítja meg az elemzés.
Az ellátási láncok összekötik a különböző kockázatokat
Hasonló mechanizmus figyelhető meg a globális ellátási láncoknál. Egy geopolitikai konfliktus, vámintézkedés, járvány, természeti katasztrófa vagy kibertámadás önmagában is okozhat fennakadást, az egymásra épülő beszállítói hálózatokon keresztül azonban ezek a hatások összeadódhatnak és továbbterjedhetnek más vállalatokra és ágazatokra.
Ez azt is jelenti, hogy egy vállalat látszólagos diverzifikációja nem feltétlenül jelent valódi kockázatmegosztást. Ha több beszállító, technológiai szolgáltató vagy ügyfél ugyanarra a kritikus infrastruktúrára támaszkodik, azonos sérülékenység jelenhet meg több, egymástól látszólag független üzleti kapcsolatban is.
A klímakockázat találkozik a koncentrációs kockázattal
A természeti veszélyek szintén egyre inkább összekapcsolódnak a technológiai és ellátási lánc-kockázatokkal. A vállalatok klímakockázatra vonatkozó említései mintegy 31 százalékkal gyakoribbá váltak 2019 óta. Az Egyesült Államok adatközpontjainak több mint negyede olyan térségben található, ahol évente legalább három napon jelentős jégeső fordulhat elő, több mint 40 százalékuk pedig jelentős tornádókockázatnak kitett zónában működik.
Még koncentráltabb a félvezetőgyártás földrajzi kitettsége: Tajvan félvezetőgyárainak 88 százaléka szélsőséges szeizmikus kockázatú területen található. Egy helyi természeti katasztrófa ezért nem feltétlenül marad helyi probléma, ha az érintett infrastruktúra nehezen helyettesíthető és számos más ágazat működéséhez nélkülözhetetlen.
A digitális gazdaságban is magas a koncentráció
A koncentrációs kockázat nem csak földrajzi. 2024-ben három szolgáltatóhoz tartozott a globális felhőinfrastruktúra mintegy 70 százaléka, miközben három vállalat bonyolította a világ hitelkártya-tranzakcióinak 97 százalékát. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a digitális gazdaság egyes kritikus rétegeiben néhány szereplő infrastruktúrája válhat meghatározóvá.
A Swiss Re Institute és az LSE szerint ezért a rendszerszintű kockázat vizsgálatánál egyre kevésbé elegendő az egyes veszélyek külön-külön történő elemzése. A kérdés az is, hol találhatók közös függőségek, és ezek milyen gyorsan képesek továbbítani egy sokkot.
A biztosítás szerepe is az összefüggések feltérképezése
A tanulmány következtetése szerint a reziliencia erősítésében kulcsszerepe van a kritikus függőségek feltárásának, a megfelelő tartalékok kialakításának és a kockázatok tudatos megosztásának. A kapcsolatok ugyanis önmagukban nem feltétlenül növelik a sérülékenységet: ha valóban megosztják a kockázatot, ellenállóbbá tehetik a rendszert. Ha azonban ugyanazokat a beszállítókat, infrastruktúrákat vagy technológiákat kötik össze, akkor éppen ellenkező hatást válthatnak ki.
A biztosítás és a viszontbiztosítás ebben a környezetben nem pusztán egy-egy vállalat veszteségének finanszírozására szolgálhat. A kockázatátadás mellett egyre fontosabbá válik annak megértése is, hogy egy adott kockázat hol kapcsolódik más veszélyekhez, és milyen tovagyűrűző hatásokat indíthat el. A tanulmány szerint a következő rendszerszintű válság kezelésének képessége ezért már jóval a sokk bekövetkezése előtt eldőlhet.