Az európai klímaváltozás nemcsak a vagyontárgyakat és a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó károkat érinti: egyre közvetlenebb hatással lehet a halálozásra, a megbetegedésekre és a várható élettartamra is. Az EIOPA friss elemzése szerint a hőhullámok már most a klímaváltozással összefüggő halálozás messze legfontosabb tényezői Európában, miközben az élet- és egészségbiztosítások, valamint a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek kitettségét egyelőre nehéz pontosan számszerűsíteni.

Az EIOPA „Climate change impacts on life and health and potential emerging risks for the insurance and IORP sectors” című jelentése szerint az Európai Unió 27 tagállamában 1980 és 2024 között az időjárási és éghajlati szélsőségekhez köthető halálesetek 97 százalékát a hőhullámok okozták. Ez abszolút értékben több mint 425 ezer halálesetet jelent. A hőhullámok az Európai Gazdasági Térségben 2000 óta összesen 250–320 ezer halálesettel járhattak.

A kockázat ráadásul nem feltétlenül marad a jelenlegi szinten. Az EIOPA által ismertetett előrejelzések szerint megfelelő alkalmazkodás hiányában az európai hőséghez köthető éves halálozás a század közepére meghaladhatja a 120 ezret. A hatások különösen az időseket, a gyermekeket, a már fennálló betegséggel élőket, valamint bizonyos, szabadtéri munkát végző csoportokat érinthetik.

Nemcsak eszközoldali, hanem biztosítási kockázat

A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a klímaváltozás az élet- és egészségbiztosítók, illetve a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók számára nem pusztán befektetési vagy eszközoldali kockázat. A hőhullámok, az erdőtüzek füstje, valamint a vektorok által terjesztett betegségek közvetlenül is módosíthatják a halálozási, megbetegedési és hosszú élettartamra vonatkozó feltételezéseket.

A hatás azonban nem minden biztosítási terméket érint egyformán. A hőhullámok például növelhetik a halálozási és egészségügyi kockázatoknak kitett termékek veszteségeit, miközben a hosszú élettartamra épülő termékeknél egyes hatások akár ellentétes irányúak is lehetnek. Az EIOPA elemzése szerint a nagy európai életbiztosítók jelentős járadékportfóliói miatt a halálozási sokk bizonyos esetekben részben ellensúlyozódhat a hosszú élettartam változásával.

A vizsgálat kísérleti kockázati modellje három tényezőt kapcsol össze: veszélyt, kitettséget és sérülékenységet. A jelenlegi és a század közepére vonatkozó RCP8.5 forgatókönyv összevetésében az összes vizsgált biztosítási üzletág együttes kockázati pontszáma a kompozit biztosítóknál 3,3-ról 3,9-re, az életbiztosítóknál 3,2-ről 3,5-re, a nem-életbiztosítóknál pedig szintén 3,2-ről 3,5-re emelkedett.

Az EIOPA ugyanakkor hangsúlyozza: ezek a számok nem jelentik a kockázat százalékos növekedését. A modell eredményei szemléltető jellegűek, mivel a rendelkezésre álló adatok és a módszertan egyelőre nem teszik lehetővé a klímakockázat pontos számszerűsítését.

Az adatok még nem elég részletesek

A biztosítói oldalon is jelentős különbség mutatkozik a kockázat felismerése és számszerűsítése között. Az EIOPA 139 életbiztosító válaszait vizsgáló felmérésében 90 társaság elemzett fizikai vagy fizikai és átmeneti klímakockázatokat saját kockázat- és szolvenciaértékelésében (ORSA).

Közülük 71 biztosító rövid távú, 67 pedig hosszú távú klímakockázati forgatókönyvet is alkalmazott. Ugyanakkor 68 biztosító a fizikai klímakockázatokat nem tekintette lényegesnek, és csak kevés résztvevő emelte ki kifejezetten az élet- vagy egészségbiztosítási hatásokat.

Ennek egyik oka az adatprobléma. A biztosítók számára nem áll rendelkezésre kellően részletes információ arról, hogy a hőmérsékleti szélsőségek pontosan hogyan kapcsolódnak az egyes területeken bekövetkező halálesetekhez, megbetegedésekhez és biztosítási károkhoz. A negyedéves vagy éves káradatok ráadásul túl kevéssé részletesek ahhoz, hogy egy néhány napos vagy hetes hőhullám közvetlen hatása egyértelműen azonosítható legyen.

A nyugdíjrendszerek sem maradnak érintetlenek

A klímaváltozás a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek számára is pénzügyi kockázatot jelenthet. A halálozás, a megbetegedések, az egészséges munkában tölthető idő és a nyugdíjba vonulás változásai egyaránt befolyásolhatják a kötelezettségeket, a finanszírozást és hosszú távon a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát.

Az EIOPA szerint ezért a klímakockázatot nem elegendő fenntarthatósági kérdésként kezelni: a hosszú távú élettartam-feltételezésekben, a forgatókönyv-elemzésekben és a kockázatkezelésben is meg kell jelennie.

A jelentés összességében arra jut, hogy az élet- és egészségbiztosítások klímakitettségének jelenlegi pénzügyi hatása még korlátozott, de a kockázat a következő évtizedekben növekedhet. A legnagyobb kihívást jelenleg nem feltétlenül maga a kockázat, hanem annak mérése és előrejelzése jelenti. Ehhez az EIOPA szerint az éghajlati, járványügyi, demográfiai és biztosítási adatok szorosabb összekapcsolására, termékszintű kitettségi adatokra és több forgatókönyvet alkalmazó modellezésre lesz szükség.